Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

508 Az országgyűlés képviselőházának képviselő úr tehát nem vonatkoztathatta ránk ezt a mondását. Ami a polgári ellenzéket illeti, ezt a magam részéről nem óhajtom védelembe venni egyszerűen annál az oknál fogva, mert meg vagyok győződve arról, hogy a polgári ellenzék az értékének eme leszállításával kapcsolatos vádakkal szemben meg fogja tudni magát védelmezni. A magunk részéről azonban mindenesetre bátor vagyok csak néhány pontban rámutatni arra, hogy a gombosi 95 ponttal szemben a szociáldemokratapárt programmjában nagyjából mik foglaltatnak. A szociáldemokratapárt elsőrendű követelései közé tartozik a progresszív adózási rendszer bevezetése. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy a mai, magát reformifjúságnak nevező fiatalság — amelynek, úgy látom, egyik szószólójává szegődött Makkai képviselőtársam, aki a földreform kérdésénél is csendes óvatosságra int már — a progresszív adózási rendszer bevezetésénél... (Bud János: Hát a jövedelemadónál nincs progresszív adórendszer?) Persze, hogy nincs. (Bud János: Nincs?!) Nincs, vagy ha van is benne valamelyes progresszivitás, a komoly progresszivitás ebben sem található fel, volt pénzügyminiszter úr. A szociáldemokratapárt programmjában benfoglaltatik a nagyszabású földreform és a telepítés kérdése is, amelyet az előttem szólott képviselő úr csak nagyon hig, gadtan óhajt kezelni. Benne foglaltatik a munkaidő megrövidítése, amelyről a későbbiekben majd részletesebben fogok beszélni. Benne foglaltatik az ipar és a kereskedelem fejlesztése, amelynek a mai reformifjúság szempontjából is kétségtelenül elsőrendű követelésnek kell lennie, mert hiszen az ipar és a kereskedelem fejlesztése lehet az a tér, ahol a mai állástalan fiatalság tömegestől elhelyezkedést nyerhet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Nyerhetne! — Az éppen belépő vitéz Mikolay József felé:) Még nem mondta a képviselő úr, hogy 1918! Üljön le és mondja, hogy 1918, akkor meg leszek önnel elégedve! (vitéz Mikolay József: Jó!) Ügy sem tud egyebet, úgy látom. (Lányi Márton: Ne haragudj már!) Már évekkel ezelőtt a szanálási törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban rámutattam arra, hogy az állásnélküli fiatlság tömegei mindinkább növekszenek. Bármennyire szeretjük is a földbirtokot, különösen ha bőven van belőle, de ha a kisbirtokgazdálkodásra térünk át, a földbirtok akkor sem képes az állástalan fiatalságot, legkiváltkép pedig a művelt állástalan fiatalságot elhelyezni. Az iskolázott fiatalságot, a szellemi arisztokráciát, amelyre Makkai képviselőtársam célzott, — bocsánatot kérek a földbirtokos társadalomtól — de a földbirtokos társadalom csak igen kis mértékben tudja elhelyezni. Ezek csak egy lüktető élettel rendelkező ipar és kereskedelem kapcsán helyezhetők el. (Ügy van! Ügy van! a bal- a és szélsőbaloldalon.) Ezt tagadni, ezt kétségbevonni nem lehet. Méltóztatnak tehát úgy az öreg csáklyások, mint a reformifjóságot jelentő fiatal képviselőtársaim, akik ebben a kérdésben velem szembenállanak, tévedni abban, ha egyoldalú földbirtokpolitikát és mindenképpeu csak földbirtokvédelmet óhajtanak kifejteni. Ezekután még csak annyiban óhajtok foglalkozni az előttem szólott képviselő úrral, hogy azt hiszem, kissé lenézi a saját pártjabeli hallgatóságát, mert hiszen olyan lapszusofcat és közhelyeket volt bátor elhelyezni mostani beszédében, amelyek kétségtelenül azt 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. j jelentik, hogy bizonyos fokig lenézi a saját pártját, úgy gondolkozik, hogy ezeknek mindent be lehet adni, amit egy csinos beszéd keretében beadni óhajt, mert ha nem így gondolkozna vakmerő reformif jiísághoz illő módon a képviselő úr, akkor nem dicsőitette volna az angol parlamentarizmus gondolatával szemben a fasizmus és a hitlerizmus gondolatát és nem állította volna a magyar Képviselőház elé ezek glorifikálását. Ne méltóztassék szavaimat félremagyarázni és ne tessék abban, amit mondani fogok, fenyegetést keresni, csak nagyon becsületes, jószándékú figyelmeztetést tessék benne keresni, mint ahogyan én mást nem is óhajtok ebben adni. (Folytonos mozgás. — Kelemen Kornél: Nem halljuk!) Ha ide méltóztatik figyelni, meg fogja hallani a képviselő úr. Különben nem lényeges, ha a képviselő úr nem hallja meg, majd elolvassa a Képviselőház naplójából, ha érdekli. Ismétlem, nem olyan fontos, nem lyukad ki a világ feneke azáltal, hogy a képviselő úr nem hallja, amit mondok. (Zaj.) Megjegyzem, én a miniszterelnök úrral szemben olyan tisztelettel viseltettem mindig, hogy sohasem tettem azt, amit most velem szemben tesz a miniszterelnök úr. (Zaj.) Nagyon furcsának tartom a parlamentarizmusnak azt a fumigálását, hogy egész udvart gyűjt maga körül a miniszterelnök úr és zajonganak már negyedórája, amióta beszélek. Hangsúlyozom, a miniszterelnök úrral szemben én ezt soha nem tettem, az ő beszédét, mint a kormány fejének a beszédét, úgy hallgattam, ahogyan azt illett hallgatnom. Elnök: Reisinger képviselő urat figyelmeztetem, hogy a rendfenntartás az elnök joga, ne méltóztassék ezt a jogot magának vindikálni. Méltóztassék beszédét folytatni. A képviselő úr különben éppen eleget zavarta más képviselőtársát. (Ügy van! Űay van! a jobboldalon.) Reisinger Ferenc: Bocsánatot kérek, nem óhajtom az elnöki jogokat elkonfisikálnd. Hangsúlyozom, hogy nem fenyegetéskép mondom, de amikor a, képviselő úr beszélt a középosztály forradalmáról, amely Olasizországban és Németországban a közelmúltban bekövetkezett, akkor önkénytelenül eszembe jutott: Uram Istenem, hiszen a történelem nem áll meg egy pillanatra sem, folyton mozog, folyton dolgozik: és ha bekövetkezhetet egy olyan osztály forradalma, amelyről a képviselő úr maga sem tételezi fel a saját állítása szerint, hogy forradalmi mozgalmakba keveredhet, forradalmat csinálhat, akkor méltóztassék gondolni arra is, hogy az a történelmli folyamat esetleg nem áll meg a polgári középosztálynál és amennyiben a polgári középosztály forradalma a nagyobb számot kitevő népréteget, a munkásosztályt nem fogja 'kielégíteni... (Felkiáltások jobbfelől: Kielégítő lesz! Bízza csak rő,nk!) Bocsánatot kérek, azt majd utólag tudjuk meg.

t Sem én, sem a képviselő úr ezt nem dönthetjük el most. Majd utólag látjuk meg. Abban a feltevésben, — mondom — hogy amennyiben a forradalmasított polgári középosztály ezeket az alsóbb néprétegeket nem tudná kielégíteni, nagyon közel áll annak lehetősége és vesizélye, hogy egy újabb forradalom kontrázza meg a polgári középosztály forradalmát és azután nem tudom, hogy ehhez mit méltóztatik szólni. (Buchinger Manó: Oroszországiban is így volt! — Gr. Festetics Domonkos: Ez túrmagas! Nem értettük!) A képviselő úr durva közbeszólásaira már több-