Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
502 Az országgyűlés képviselőházának De hegy nem történt több, azért legfeljebb mi szavalhatnánk itt, mert sokak felfogásával szemben nem a mi feladatunk minden szavunkkal a guvernementális szempontokra vigyázni. A legparlamentárisabb országban, Angliában, az ellenzék a gazdasági közvélemény és ezen keresztül a politikai hatalom megszerzése érdekében, politikai okokból, igen sokszor olyan gazdasági követelésekkel lép fel, hogy, a többség nem tud mással érvelni, mint azzal, hogy az ellenzék azt követeli, hogy: There should be no taxes and every body should get pension: Ne legyenek adók és mindenki kapjon \ nyugdíjat. Méltóztatnak a mi részünkről ilyen követelésééi találkozni? A követelések felállításában mi sokkal guvernementálisabbak vagyunk, mint a többséghez tartozó akárhány képviselő. Ha tehát Önök ezeken felül intézkedéseket látnak szükségesnek, méltóztassanak ezt odahaza, a pártértekezleteken elintézni egymás között, de ne tegyenek ezért itt nekünk szemrehányásokat. Őszintén megmondom: a pénzügyminiszter úr egész politikai koncepciójával szemben nekem sokkal kisebb a differenciám, sokkal kevesebb az észrevételem, mint azokéval szemben, akik a pénzügyminiszter úrnak állandóan tapsolnak. Egészen fura jelenség, hogy nagy ellentmondás van a t. többség követelései és a pénzügyminiszter úrnak a helyzettel számoló józan magatartása között. Csak azért nem folytatom ezt, mert nem akarok a miniszter úrnak ártani. (Derültség,) Valóban azonban úgy van, ahogy a miniszter úr mondotta. Fontoljunk meg minden lépést, minden követelést. De nem kell megfontolnunk, igen t. többség és igen t. miniszter úr egyet: azt, hogy igyekezzünk megtenni minden lehetőt annak érdekében, hogy elérjük végre azt a négy feltételt, amelyet beszédem bevezetésében reklamáltam. Ez a négy feltétel a következő: 1. az államháztartás egyensúlyának olyan biztosítása, hogy a reális bevételek fedezzék az indokolt kiadásokat; 2. a pénz stabilitásának olyan megteremtése, hogy az ne fikciókon,, a tilalmak erdején, hanem a gazdasági élet belső erején nyugodjék; 3. a hitelélet rendjének olyan helyreállítása,, hogy Magyarország helyet foglalhasson a nemzetközi gazdasági életben, mint kötelességeit teljesítő állam, és belső vonatkozásban meginduljon az egészséges hitelfluktuáció, amely nélkül gazdasági regenerálódás nincs; 4, szavak helyett tettekben jelentkezzék a reformprogramm, amely lényegében nem is reformprogramm, hanem a ma legégetőbb kérdéseinek megoldása, hogy új munkahelyek létesítésével levezessük a munkanélküliséget és elhelyezéshez juttassuk a fiatalságot, a magyar társadalmi élet e legdinamikusabb elemeit. Mivel ezeket a feltételeket, sajnos, nélkülözöm és mivel kötelességemnek tartom e feltételek teljesítése érdekében változatlan kitartással gyakorolni a bírálat jogát: a felhatalmazást a kormánynak nem szavazom meg. (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Makkai János! Makkai János: T. Képviselőhz! A felhatalmazási törvényjavaslat vitája a magyar parlamentarizmus régi hagyományai szerint arra szokott módot adni az egyes pártok vezetőinek és a különböző politikai csoportok képviselőinek, hogy világnézeti alapon és ilyen világnézeti alapból kiinduiva, foglaljanak állást a 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. kormányzat működésével és az ország adott politikai helyzetével szemben. Meg kell vallanom, hogy azokat a mélységeket, amelyeket vártam volna az új Képviselőháztól, éppen ebben a világnézeti kérdésben idáig, sajnos, nem találtam meg úgy és abban a mértékben, amint azt szerettem volna és elsősorban az ellenzék részéről nem, mert hiszen, a mi világnézeti programmunk szóban és írásban, a választási győzelem után leszögeztetett. Az ellenzék részéről nem kaptam meg azt az ellenerőt, azt az ellenzéki álláspontot, amely valóban egy világnézeti magaslat erejével akar szembeállani a mi törekvéseinkkel. (Buchinger Manó: Mi az, hogy mi 1 ? Minden csoport máskép beszél!) Ha már túlnézünk ennek a kilencmilliós országnak határain és tekintetünk Európa különböző részeire esik, azt láthatjuk, hogy politikai rendszerek, társadalmi berendezkedések és gazdasági épületek egyaránt inognak, recsegnek és ezek Európa több országában olyan nagy változáson mennek keresztül immár 15 év óta és azóta is állandóan, amelyeknek nagysága, méretei és történelmi jelentősége valószínűleg csak a francia forradalom korszakával hasonlítható össze. Hiszen nem egy tudósa van a világnak, aki megállapítja, hogy amint, 1789-ben és az azt követő években megszületett a polgári társadalom, úgy most a világháború után az azt követő forradalmakban ez a polgári világrend megy tönkre az általa felépített kapitalizmussal és polgári demokráciával együtt. Én e pillanatban nem óhajtok véleményt mondani erről, miután ez nagy elvi kérdés, most pedig a magyar politika kérdéseivel foglalkozunk, ellenben határozottan azt lehet állítani, hogy sokkal jobb volna, ha a magyar politikában nem játszanánk továbbra is álarcosbált, (Ügy van! jobbfelől.) hanem ki-ki megmondaná nyíltan, hogy politikai, társadalmi és gazdasági kérdésekben milyen elveket vall. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem olyan szempontból, amelyet egy pártkeret tesz szükségessé, hanem abból a szempontból, amelyet a közönség valóban vár tőlünk, mert a közönség nem arra kíváncsi, hogy egyes képviselő urak milyen ügyesen tudnak interpellálni; a magyar közönség azt várja, hogy mit tudunk érte tenni és hogy appercipiáljuk-e azokat a nagy áramlatokat, amelyek ma a világon tapasztalhatók. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Nézetem szerint az ellenzéki padsorokból idáig nem ilyen világnézeti kinyilatkoztatásokat, ilyen alapvetéseket, hanem legfeljebb, uraim, apró politizálást találtam és ha őszinte vagyok, mint Magyarország legfiatalabb törvényhozója, meg kell állapítanom, hogy én ezt az apró politizálást egy elmúlt világ rekvizitumának tartom. Nézetem szerint ez vieux jeu, — mert ma már az a nagy európai eszmeáramlat és azok a mély erők, amelyek az emberiséget ide és amoda dobálják, ezt az apró politizálást nemcsak, hogy feleslegessé, de a társadalom szemében értéktelenné is teszik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A parlamentek azért mentek tönkre uraim, a háború óta eltelt 15 év alatt, mert apró dolgokon rágesálódtak, apró személyes kérdések felett vitáztak ugyanakkor, amikor a világháborúban milliók pusztultak el és