Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának 3 javítsa, de hogy egy olyan országban, ahol nemzetközileg a pénz alacsonyabban van értékelve, ezt titokban tartják és a kivitel javára nemcsak nem érvényesítik, hanem az elől a kivitelnek egy olyan fontos területét, amely első helyen áll, a mezőgazdaságot olyan piac felé, mint Ausztria, elzárják, erre precedens nincs. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. Képviselőház! Ez a pénzügyi politika, amely ismétlem, pénztechnikai elképzelésnek áldoz fel fontos piaci relációban a pengő nemzetközi értékeléséből a,dódó lehetőséget, teljesen elhibázott. Ha Ausztria felé valójában a most fennálló tényleges árfolyam szerint bonyolódnék le kivitelünk, akkor sincs szó arról, hogy itt belső drágulás következnék be, csupán arról van szó, hogy jobb áron tudnánk kifelé eladni azáltal, mert ugyanazért a schilling-összegért nagyobb pengőérték jutna a mezőgazdának. Azáltal azonban, hogy az osztrák import a tényleges helyzetnél nagyobb ^ schilling-összeget kénytelen a magyar exportőrnek fizetni, igen jelentős cikkekben a magyar kivitel helyett a jugoszláv és az orosz kivitel útján fedezik az osztrákok szükségletüket. De ez még csak azt sem jelenti, hogy a cikkek eladatlanok maradnak. A cikkek eladódnak, azonban a messzebblévő piacokat kénytelenek felkeresni. Mivel pedig a mezőgazdasági cikkeknél a, fuvar-radius jelentősége nagy, természetesen a mezőgazdaság sokkal kisebb összegekhez jut. Ha tehát mi nem a mai eljárást követnők, lényegében nem volna ugyan mennyiségben nagyobb a kivitelünk, hanem árban kedvezőbben alakulna és végeredményben nem a mennyiségi reláció, hanem az értékreláció alakulna a magyar mezőgazdaság szempontjából kívánatosabban kiviteli mérlegünkben. Amikor ezt a kérdést itt újból napirendre hozom, teszem ezt azért is, mert a magyar kormánynak azt a devizapolitikáját, amellyel minden jelenséget, amely a pénz nemzetközi értékelésére enged következtetni, elnyomni igyekszik, nem tartom a gazdasági élet szempontjából kívánatosnak. Ha arra a politikára, amely a valutamanipulálással kivitelt akar fejleszteni, azt mondtam, hogy az hőmérőmé! egítés, akkor arra a rendszerre, amely a gazdasági életből minden a fikciókkal ellenkező, reális értékviszonyt mutató árakat eltüntetni igyekszik, azt kell mondanom: ez nem más, münt a hőmérő összetörése. Nincs szükség arra, hogy akikor, amikor nagy áldozatokkal és elismerendően — ezt újból és újból aláhúzom — a pengő vásárlóereje mellett kitartunk, külkereskedelmi viszonylatokban fikciókhoz ragasizkodjucak. A magyar gazdasági élet szempontjából nincs károsabb következmény, mint a fikciókhoz való ragaszkodás, ellenben nem látok semmiféle vonatkozásban káros következményt akkor, ha nemzetközi viszonylatban a pengő valódi értéke fog érvényesülni, ha a hőmérőt funkcionálni engedjük, ha a magyar kivitel minden irányban úgy fog boldogulni, ahogyan ezt az intervakutáris helyzet lehetővé teszi. De t. Képviselőház, nemcsak gazdasági szempontból van meg ennek a nagy lehetősége. Méltóztassék figyelemmel kísérni, hogy mindenütt, ahol valutamanipulálások vannak, ahol zárt gazdasági rendszerekkel, a fikcióknak a való élet tényeivel szemben való érvényesítésével a gazdasági erők érvényesülésének útját állják, elburjánzik a spekuláció. Külkereskedelmi viszonylatban nem a kereskedő rátermettKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. 0. ülése 1935 június ít-én, szerdán. 499 sége, piacismerete mérvadó, hanem mérvadók az összeköttetései, a bizalmas információi. És hiába tiltakozunk ez ellen, nem lehet a közéletből kiirtani azt a nézetet, hogy azok a szindikátusok, amelyek ilyen rendszer mellett a kivitelt lebonyolítják, nem altruisztikus intézmények. Ezek maguknak dolgoznak és a felárak ezeknek jutnak., Ha a dolgot kianalizáljuk, azt fogjuk megállapítani, hogy maga a termelő a legritkább esetben jut a teljes felárhoz. Ha e helyett egy szabad gazdasági rendszer elvi alapján, tehát a izárt gazdálkodás keretében ás a szabadkereskedelmi elvek lehető respektálásával történhetnék a kivitel lebonyolítása, akkor az érvényesülő egészséges kereskedelmi verseny odavezetne, hogy azok a felárak, amelyeket ma megadunk, ha teljes összegükben nem is, — hiszen a közvetítő kereskedelemnek is a maga hasznához hozzá kell jutnia — de az egészséges verseny által megállapított keretekben ahhoiz fognak jutni, akit megilletnek, a termelőhöz. T. Képviselőház! Mi itt folyton a kartellek , ellen beszélünk. Méltóztassék elhinni, hogy nincs az a kartell, — amely egyébként is ellenőrzés alatt áll — amely ebben a pillanatban a magyar mezőgazdaság szempontjából olyan káros lehet, mint a külkereskedelemnek az a kötöttsége, amely egy büró útján, a kereskedelem fokozott kikapcsolásával akarja ezekben a nehéz időkben a magyar külkereskedelmet lebonyolítani. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a kereskedő a gazdasági életnek felesleges tényezője. Azok az államok, amelyeknek erős kereskedőrétegük van, tudtak legjobban megbirkózni a gazdasági válsággal (ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon,) és én a magyar gazdasági élet regenerálódásának lassúságát nem utolsó sorban annak tudom be, hogy fokozatosan kiszorítottuk a gyakorlati életet {Ügy van! balfelől.) és átadtuk a teret az azzal nem is egészen ismerős hivataloknak. Nem a hivatalok egyénei felett akarok kritikát mondani. A mai viszonyok között a hivatal mint olyan nem képes azzal az elaszticitással beilleszkedni a gazdasági életbe, amelyre elengedhetetlenül szükség van. Mégis, ha már van hivatalunk, akkor miért nincs? Amikor hangoztatjuk, hogy a külkereskedelmi kérdések — amint ez valójában így van — a gazdasági problémák előterében állnak, akkor hosszú hónapok telnek el^ s a magyar külkereskedelem irányítására és sok tekintetben lebonyolítására hivatott szerv vezető nélkül áll, legalább is a legfőbb vezetés kérdése függőben van. Akik irodákkal dolgoztak, tudják, hogy ezekben az időkben az ilyen személyi függőségek nemcsak azt jelentik, hogy magában a hivatalnoki karban mutatkozik nyugtalanság, hanem ez ártalmára van az ügyeknek is és én nagyon kérem az igen t. kormányt, hogy legalább ezt az áldatlan állapotot a legsürgősebben szüntesse meg. De nemcsak külkereskedelmi szempontból kell arra az álláspontra helyezkednem, t. Ház, hogy nem történt meg minden, aminek meg kellett volna történnie és még ma sem történik minden úgy, ahogy kívánatos volna. Ha átmegyek egy egészen másik területre, a külpolitikai kérdésekre, akkor is azt kell mondanom, hogy itt is fokozottan érvényesül az a magyar betegség, hogy minden eredménytől el vagyunk ragadtatva, minden helyzettel szemben arra az