Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

480 Az országgyűlés képviselőházán^ vánsága kell hogy legyen ennek aa autarchikus területnek összes funkcióira nézve. Kétségtelen dolog — amint ezt az igen t. szocialista képviselő urak hangoztatták — hogy a kapitalizmus sokat tett a világ romba döntésére a világháborún és a gazdasági felforduláson keresztül. Ennek a kapitalizmusnak központjában azonban mégis csak a szabadverseny anarchiája állt. A szab ad verseny anarchiája, amely egy példátlan versenyben sokkal többet veszített el és pocsékolt el a nemzet vagyonából, mint amennyit közüzemekben tízszer annyi idő alatt ez a nemzet el tud: pocsékolni abban az esetben LIS, ha a közüzemekre ráfizet. Egészen csodálatos felfogás az, hogy a propaganda következtében a közüzemeknek, az állami üzemeknek, a kollektivitások által kezelt vállalkozásoknak vezetőit mindig tudatlan embereknek állítják be és mindenki, aki a szabadkereskedelemben dolgozik, a szabadvállalkozási pályán érvényesül, vagy nem érvényesül, igen tetterős, okos, szakértő embernek van beállítva. A tudatlanok, a szerencselovagok, a paraziták ós a végtelenül tanulatlan emberek igenis túlbő és nagy számban fordulnak elő a magángazdálkodás körében, amit igen sok indokolatlan csőd, száz és száz dolgozó ember lehetőségének elpusztításával, esztendőről-esztendőre, hónapról-hónapra és hétről-hétre megmutat. (Buchinger Manó; így vau! Van pénzük és dicsértetik magukat a lapokkal!) Csak kapitalista beállítás ti Z ti tétel, amely szerint az egyéni vállalkozóhoz semmi közünk nincs, az egyéni vállalkozó úgy pucolja el a pénzét, ahogy akarja. Holott általános nemzetgazdasági szempontból ez a tétel természetesen egyáltalán nem állja meg a helyét. (Buchinger Manó: Úgy van!) A jelenlegi gazdasági irányzatnak, amelyben Magyarországon ma élünk, legnagyobb bűnét abban látom, hogy túlnagy mértékben teszi tönkre a dolgozó kisemberek életlehetőségeit és ugyanakkor még csak a tőkét sem tudja meggazdagítani. Magyarországon a valóságos termelésben már régen csak áldozatok vannak. Gazdag emberek csak a termelésen kívüli életben fordulnak elő. Azok, akik termeléssel foglalkoznak, az utóbbi öt esztendőben már vagyonuk állagából élnek az egész országban. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Buchinger Manó: Ezért minket becsuknak és elkoboznak!) Új gazdagok már csak a síberek között fordulnak elő, — akikről lesz szerencsém még néhány szót mondani, — csak a pengő különböző vámszedői között találunk ilyeneket. A védettségnek riasztó mértékével ellátott egyes vállalkozásoktól eltekintve azonban Magyarországon tőkeképződésről és tőkegyűjtésről alig lehet beszélni. A magam részéről azt az elvet, hogy vigyázni kell a tőkére, mert különben nem, gyűlik, ma már pénzügyi demagógiának _ tartom. Azok, akik tartják régi életstandardjüket, vagyonúk rovására tartják azt, vagy tartják úgy, hogy kollektive olyan igazságtalan és hatalmas hasznot biztosítanak maguknak, ami az orsaág lakossága legnagyobb részének standardjét még nyomorúságosabbá teszi, az egész ország fogyasztását még jobban összezsugorítja, tehát kirezgésében és jövőjében az orszá,got még nagyobb szerencsétlenségbe fogja dönteni. Beszéltünk és hallottunk sokat ebben a költségvetés^ vitában a magyar iparnak egy új konjunktúrájáról. Éppen a napokiban néztem végig az új Tyler-jelentést. Ez a jelentés meglepően bizonyítja, hogy nincs ipari kon29. illése 1935 június 11-én, kedden. junktúra, legalábbis egészséges ipari konjunktúra Magyarországon sajnos nincs. A mostani ipari konjunktúra — amint azt Tyler is bizonyítja — tisztán kapitalisztikus konjunktúra, amely együtt jár a belső fogyasztás megdöbbentő esésével és pusztulásával. Ami azonban bennünket a legjobban érdekel, az az, hogy a tanúság szerint az utóbbi esztendőben meggyengült a mezőgazdasági kivitelünk és ezzel szemben és ezért emelkedett a vegyes ipari cikkek Magyarországból való kivitele. Az ipari konjunktúra tudniillik nem az ipar egészséges fejlődéséből állott elő, hanem a Magyarországra importált kész áruk belhiozatalának óriási esése révén, az import esése következtében pedig mutatkozott egy hatalmas kiesés a magyar mezőgazdasági exportnál, amit mi ezekbe az ipari államokba kivihettünk volna, ha az ő készáruikat Magyarország átveszi. (Ügy van! Ügy van!) Amikor tehát belülről beszámolunk egy ipari magasabb konjunktúráról, ugyanakkor a számok erejével be kell számolnunk az ország területén a belső vásárlóképesség csökkenéséről is, vagyis általános nemzetgazdasági szempontból iparunk ebben az utóbbi évben, azt mondhatnáim, katasztrofálisan fejlődött, amit a következő esztendőben kell a vásárlóerő csökkenésében, még jobban megéreznünk az ország területén. Tyier azt is megemlíti, hogy az agrárolló valamit szűkült, de fenntartja azt az állítását, hogy a szűkülés ellenére még mindig itt a legtágabb az agrárolló egész Európában. Hiába keres az ember okot, az okot csak ott tudja megtalálni, hogy Magyarországon az egész ipari termelés is csak a bankpolitikának és a bankérdekeltségnek a függvénye. Ha az ember magyar technikusokkal, magyar gyárigazgatókkal beszél, akik a maguk ipari technikai kultúrájukkal vezetnek egy üzemet, akkor arra döbben rá, hogy ezek a magas technikai műveltséggel rendelkező emberek a legelkeseredettebb emberek Magyarországon, mert a saját üzeimeikben, amelyeket vezetnek, nem a termelés szempontja, hanem kizárólag a bankpolitika, a bankérdek szempontja dönt. (Buchinger Manó: Az egész világon így van!) Nem az egész világon van így. (Buchinger Manó: Még Hitler országában is így van, sajnos!) Többször elmondották itt, hogy az államban új államok keletkeznek, államok vannak az államban. Azt akarom röviden kifejteni, hogy ez a tétel megállja-e a helyét vagy sem itt Magyarországon. Méltóztassanak megengedni, hogy annak a tételnek bizonyítására, amit Friedrich, István t. képviselő úr úgy fejezett ki, hogy nálunk nem a parlamentben van az igazi hatalom, hanem a parlamenten kívüli hatalmak dirigálnak az országban, röviden ismertessem a Tébe. legutóbbi jelentését. (Halljuk! Halljuk!) Ez a jelentés azért fontos, nnert habár a közemberek nem olvassák, de 380 pénzintézet között terjeszti a pénzintézetek hangulatát. Hegedűs Lóránt bevezető cikkében ebben az esztendőben a következő igen érdekes kijelentések vannak. (Olvassa): »A bankellenes hangulat 1934-ben lényegesen megváltozott és az ingótőke és a földbirtok közötti szolidaritás érzése megerősödött. A bankellenesség ma már csak mint némely demagóg kijelentésekből vagy megszokásból itt maradt rossz színházi kellék szerepel a fórumon.« Hogy a mezőgazdaságnak és a bankszakmának erről az újonnan kifejlődött szolidaritási érzéséről Hegedűs Lóránt honnan vette az adatokat, azt a legszorgosabb kutatással sem tudtam megállapítani.