Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

472 Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. legokosabb embere, a mindenkori miniszterelnök, zúgó taps és éljenzés közepette, mi pedig- meg sem tudtunk mozdulni. Mindenki minket puffolt, mindenért mindig mi voltunk a felelősek, mindig mi voltunk kint az egységből, mi kint voltunk az. ünnepeltetekből, mi kint voltunk a tyúkkölesönökből. (Élénk derültség ) Mi kint voltunk mindenből. Nem is említem .az én szerény iszemélyemet, de azt hiszem Bethlen István kacagna a legjobban ázom, ha a Bethlen-rezsimért valamiképpen engem vonnának felelősségre — ez teljesen elképzelhetetlen. (vitéz Bánsághy György: Azt nem is mondotta senki! — Zaj.) Az egyik tisztelt képviselőtársam a választójogot emlegeti. Bocsássanak meg, nekem itt talán külön jogcímeim is van, hogy ehhez a kérdéshez, hozzászóljak (Halljuk! Halljuk!), •mert én voltam az a csodás ember, aki egyszer megcsinálta Magyarországon a titkos választójogot. (Éljenzés a baloldalon.) Rendeleti úton életbeléptettem a titkos választójogot, a nőkre is (kiterjesztettem (Derültség a jobbközépen.) s az első, nemzetgyűlés ezt törvényerőre emelte. Miért méltóztatnak nevetni? (Gr. Festeti eh Domokos: Örülünk neki!) Tessék tudomásul venni, t. képviselőtársam, hogy nekem a nőkhöz semmiféle közöm nincsen. (Élénk derültség. — Egy hang a jobboldalon: Bővebb magyarázatot kérünk!) Nem kérem, erről szó sem lehet. Ne tessék tehát úgy feltüntetni a választójog problémáját, hogy ennek a javaslatnak elkészítéséhez hónapok kellenének. Én megcsináltam azt a javaslatot akkor három hét alatt. Nézzék meg: ebből lett az első nemzetgyűlés, az egész ma uralkodó rendszer ennek a választó jognak az alapján született meg. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Elő kell venni azt a régi, becsületes választójogot, alig kell valamit változtatni rajta. Ha méltóztatnak, változtassanak valamit, ez nem lehet (probléma. (Gr. Sigray Antal: Nem is az!) Vagy akarja valaki a_ titkos választójogot, vagy nem, de ilyet, uraim, ne mondjunk, hogy nincs idő. (Eckhardt Tibor: Ez- hipokrizis!) Egyenesen fáj hallanom, ha tisztelt ifjú képviselőtársaim azt mondják, hogy előbb a kenyér, aztán a titikos, választójog. Ne konfundáljunk így, nem méltó ez hozzánk! Egyik sem előzi meg a r másikat, gazdaságpolitikára is van szükség és tisztességes válásztójogra is. (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Eckhardt Tibor: Ez helyes!) Tessék elhinni, soha alkalmasabb Ház nem volt ennek a megvalósítására, mint ez, Ha a miniszterelnök úr őszintén akarja, azt hiszem, nincs is szükség arra, amit Eckhardt t. bará; torn mondott, hogy áldozzuk fel az egész nyári vakációt, habár a magam részéről éhez tényleg szívesen hozzájárulnék. Meg vagyok győződve arról, hogy egy valamirevaló választójog két hét alatt keresztül mehet a Ház előtt, megszavazzák önök is, mi is és végre nyugvópontra kerül Magyarországon ez a szerencsétlen kérdés. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltóztassanak garanciákat találni a nemzeti érdekek megvédésére és találkozni fogunk. Én megmondom — és ne haragudjék ezért rám a .baloldal — nálam nem is az »általános

«-on van annyira a hangsúly, mint inkább a »titkos«-on. Én nem tudom megérteni, hogy ebben a Házban, ahol ilyen nagy készség van a lelkekben a közeledésre, ezt a problémát nem operatív úton, nem erőszakkal, nem oktrojjal, hanem megegyezéssel ne lehetne keresztülvinni! (Eckhardt Tibor: Közmegegyezéssel!) Én szívből gratulálnék Gömbös Gyula miniszterelnök lírnak és igen t. minisztertársainak, ha a magyar történelem lapjain az ő nevük Volna ehhez a dicsőséges gondolathoz odaírva. Én őszintén megmondom, még ma is büszke vagyok árrhogy akkor ezt a kérdést megoldottam. Felkiáltások balfelől: Joggal!) De nem irigyelném másvalakitől, ha ezt végre megreparálná és ebben a kérdésben legalább pár évtizedre nyugalmi állapotot teremtene ebben a szerencsétlen országban. A költségvetési vita alatt folyton hallottam kritizálni a karteleket. En ezen már átmentem három évvel ezelőtt, amikor itt a karteliavaslatot tárgyaltuk. A vita vagy két hónaipg húzódott el, kivégeztek itt minden kartelvezért, a karteleket szidták heteken kérészül. A legkülönfélébb beszédek hangzottak el, hogy mit kellene és mit fognak a kartelökkel csinálni. Ha nem restek az urak, nézzék meg az akkori naplókat: csodás vita volt. Megszületett a ,i artelbizottság és érdekes, hogy elmúlt három esztendő, összeül egy új országgyűlés és megint elölről kezdődik az egész. Tudják az urak, hogy hol van a baj? Nem itt készül az ország sorsa eben a parlamentben, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) itt mi csak megbeszéljük az ország sorsát, de az kint készül a végrehajtás- \ nál. Miért nem hajtották végre a kartelitörvényt? Hiszen minden hatalom a kormány kezében van, diktálhatott Volna a kormány. Ne felejtsék el uraim, nemcsak mi vagyunk, nemcsak a parlament áll a kormány rendelkezésére, hanem egy sokkal kényelmesebb instrumentum, a 33-as bizottság is. Ez a legjobb testület Európában. Megjelennek a rendeletek, utólag felolvassák előttük és azok elfogadnak mindent. (Derültség.) Hát lehet' ennél nagyobb kényelmet elképzelni? És akkor még gyanúba veszik a miniszterelnök urat, hogy ő itt külön diktR

f rát akar csinálni! Hiszen így m minden joga megvan! Pár hónapig egyszer én is diktáltam, meg tudom tehát ítélni! Igazán azt csinálhatja, amit akar. A kartelbizottság nem akadályozza, a karteltörvény nem akadályozza. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Az akadály!) Érdekes, a miniszter úr azt mondja, hogy akadály. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Tessék elolvasni a törvényt!) Itt ültem három hónapig, olva-stam, minek olvassam el még egyszer, ha úgyis rossz? Itt van a 33-as bizottság mint instrumentum. Hát miért csináljon Gömbös Gyula még ezért külön diktatúrát? Nem ez a baj. Itt más baj van. TJigy látszik, a diktálás nehezen megy, nem lehet — úgy látszik — diktálni. Amikor a legjobban porolták a kartelvézéri bugyogókat (Derültség), akkor időközi választásokon tiszta agrárkerületekben kartelvezérek jöttek be, mint agrárkép viselők. Igaz? (Felkiáltások a jobboldalon: Hol?) Tessék utánanézni. Vannak agráríkeirületek, ahol bankigazgatók, ipari vezetők — nem nehezményezem, de így van — bejöttek. Most tessék

# elképzelni a közvéleményt, amely azt látja, hogy a többségi uárt három hónapon keresztül a karteleket itt bunikózza és a végén... (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Ott is üÜ) Igen t. miniszter úr, kartel vezér itt nincs, a szegény ellenzéknek nincs köze hozzájuk. (Derültség és zaj.) Mihozzánk kartelvezér nincs, ki jöjjön, az mind odamegy önökhöz. Itt nincsenek sem bankvezérek, sem kartelvezérek, sem ipari mágnáisok. (Egy hang a jobboldalon: Éber Antal is ott ül! — Fábián Béla: Az csak ül itt! — Felkiáltások jobbfelől: Biró Pál is ott ül!) Méltóz-