Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
470 Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1935 június ll-én, kedden. gyár sajtó feje felett Damokles kardjaként lebeg- a közigazgatási úton való megszüntetés lehetősége. Mélyen t. képviselőtársaim, önök i.udják, mit jelent ez, hisz erre már volt példa, nogy lapokat egy egyszerű szerencsétlen hír közlése miatt egyszerűen beszüntettek. Ha tehát kell sajtóreform, méltóztassanak a sajtóreformot idehozni, le fogjuk tárgyalni, el fogjuk mondani véleményeinket és a Ház többségének a bölcsesége dönteni fog ebben. A Kolop fürdőre vonatkozó dolgokat igazán nagy érdeklődéssel hallgattuk és az én öreg csáklyás szívem igazán tájt, amikor hallottam, hogy ilyen remek fürdőlehetőségek vannak Magyarországon és az a szerencsétlen elmúlt rezsim elment Lillafüredre egy kis melegvízért és egy kis iszapért. Amit Scheftsik György t. képviselőtársam a viharsarokról mondott, abban abszolúte téved. Én vagyok ennek a Háznak ellenzéki nesztora, tizenhat éve vagyok ellenzéki, egyedül állok ebben a minőségemben. Sokat végigverekedtem, sokszor agyonrúgtak, agyonvertek. (Farkas Elemér: Hála Istennek, jó kondícióban van! — Derültség.) Hálát is adok az Istennek ezért. De méltóztassanak tudomásul venni, soha ilyen jámbor, derék, kedves Képviselőház nem volt együtt, mint ez a mostani. (Derültség és taps.) Bocsássa meg t. képviselőtársam, de rá kell csak nézni Scheftsik György t. képviselőtársamra, hát viharember ő? Nem viharember. (Élénk derültség.) Látta volna a képviselő úr az első meg a második nemzetgyűlés nagy viharait. Azokhoz képest ez ma egy pacifista paradicsom, ahol valósággal békeangyalok röpködnek a fejek felett. (Homonnay Tivadar: Hát ha látta volna Jánossy Gábort!) Ami a választási visszaéléseket illeti, ebben • a tekintetben csak egy rövid kijelentésre szorítkozom. Ha azok a borzalmak, amelyeket képviselőtársam elmondott, valók, akkor nőm tudom megérteni, — hiszen erőskezű kormányunk van — miért tűri ezt? (vitéz Scheftsik György: Mert mi nem szeretünk panaszkodni!) Nem panaszkodásról van itt szó, hanem feljelentésről. Ha a képviselő úrnak konkrét adatai vannak arra, hogy egy jelölt lázít a vagyon és a törvény ellen, akkor a legtermészetesebb, hogy vállalnia kell ezt a kis kellemetlenséget és fel kell jelentenie. A közélet nem kényelmes, a közélet néha nagyon kellemetlen. Én, aki az ellenzéki oldalon, ezen az árnyékos oldalon 16 év óta verekszem, tudom, hogy mit jelent a közéletben szerepelni: a keserűségeknek, a csalódásoknak és bizony a bajoknak végtelen sorozatát. Van egy előnye: megedződik benne nagyon az ember; és van egy hátránya, az, hogy a túlsó oldalon, a napos oldalon mégis csak pottyannak az érett gyümölcsök, de ezen az oldalon, sajnos, soha nem pottyan semmisem. (Derültség.) Rátérve a napirenden lévő javaslatra, méltóztassanak megengedni, hogy gondolataimmal kissé a múltba kalandozzam el. (Halljuk! Halljuk!) Költségvetés, pénzügyminiszteri expozé, utána az appropriáció: mindig ugyanez az ünnepi hangulat. A pénzügyminiszter úr feláll és tart egy úgynevezett nagy beszédet, eltart egy óra hosszat, másfél óra hosszat. Temesváry Imre t. képviselőtársam volt az előadó, (Horváth Zoltán: Öreg csáklyás! — Derültség.) ő tudja, — végigéltünk talán tíz pénzügyminiszter urat — hogy mi mindennek a vége. A pénzügyminiszteri expozé mindig egy ünnepély volt, utána képviselőtársaim felállottak, odamentek és szívből üdvözölték a pénzügyminisztert. (Derültség.) Ez így volt tizenöt éven át mindig. Méltóztassanak jól emlékezetükbe vésni: az országnak mindig a pénzügyminiszter a legelső pénzügyi szakértője is addig, amíg a piros bársonyszékben ül. Amint onnan egyszer kilibben, rögtön megszűnik minden szaktudása. (Derültség.) Egyáltalában méltóztattak észrevenni, Ihíogy milyen érdekes Magyarországon a közéleti szereplés? Például ki jelenleg Magyarország legokosabb embere? Gömbös Gyula! (Derültség.) Megmondom, hogy miért. Nemcsak egyéni kvalitásainál fogva, hanem azért, mert ő a miniszterelnök. Magyarország miniszterelnöke adldig, míg a helyén ül, mindig az ország legokosabb emlbere. (Zaj.) Abban a pillanatban, amikor netalán mégis egyszer 10—20 év múlva a miniszterelnök úr elhagyja piros bársonyszékét, (Derültség.) akkor rögtön leesik az ázsiója, Láan, itt van az én képviselőtársam, Bethlen István. (Egy hang a jobbodalon: De még maga is! — Derültség.) El nem tudtam volna én azt képzelni, hogy egy év alatt ilyen nagy fordulat következzék be a magyar politikában. Egy évvel ezelőtt ott ült még Bethlen István, mint vezérlő alkarat; nem mint miniszterelnök. Egy esztendő elmúlt, Bethlen István itt van és emlékébe hoznám, ha most itt volna, egy nagy parlamenti csata képét — pedig én igazán sokat küzdöttem ellene 10 évem át, igyekeztem az ő kormányzatát keserűvé tenni, nem tagadom, megérdemlem, hogy haragudjon rám — amikor engem levágott, akkor azt mondtam: miniszterelnök úr, jöjjön egyszer ide át erre az ellenzéki oldalra, kíváncsi vagyok, hogy abból a gárdából amely szívesen megadja magát, de meg nem íhall, (hányan fogjak ide követni erre az oldalra. (Derültség. — Taps a baloldalon.) Most kérdezem Bethlen István volt miniszterelnököt, nem volt-e igazam? Nézzen körül, egyedül ül itt köztünk most az ellenzéken. (Dinnyés Lajos: Patacsi is ott maradt! — iPatacsi Dénes: Meghamisítja a közmondást! A dinnye hallgat a fűiben!) , De nemcsaík ez a külső kép mindig egy és ugyanaz, hanem a lényege sem változik. Tessék, milyen büszkék az urak mostani költségvetésünkre. Azt mondják, hogy ki van egyensúlyozva. Nines kiegyensúlyozva, deficites. 1931 óta, tehát a bankzáriat óta, t. képviselőtársaim, az államadósságok a következő számokkal emelkedtek, 1931—32-ben 206 millióval emelkedett az államadósság. Tudniillik ennek egyrésze úgy keletkezett, hogy Wekerle, az akkori pénzügyminiszter, — akit szintén állandóan tomíboló helyesléssel és éljenzéssel kísért a Ház — azt sem tudta, mennyi adósságunk van. (Derültség és zaj.) így van, miniszter úr, és csak nagy viharok után egy bizottsági teremben srófoltam ki én belőle, hogy mennyi adósságunk van. Azt mondta, hogy körülbelül 150— 200 millió és a végén kisült 3—4 hét után. hogy 600 millió fedezetlen államadósság van. BMíez a banlkzárlat után egy pótlék jött, ez a 206 millió, amit még kikapargatott a 33-as bizottság. 1932—33-ban 165 millió jött hozzá, tehát ez együtt 371 millió Azóta harmadízben dolgozunk ilyen deficittel s a bankzárlat óta 500 millióval emélkedttek az államadósságok akkor, amikor régi adósságainkat sem fizetjük. Hogyan fedezzük ezt a deficitet? Kincstári váltókkal. Ezek ellen mindig a legszenvedélyesebhem tiltakoztam. Miért? Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy azt a kis tőkeszaporuiatot, aimi a maigáingazdasághan keletkezik, az állam