Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

466 Az országgyűlés képviselőházának azokban átlátszó címek alatt vagy más foglalkozási ágak említésével a prostitúció burjánzik. Sőt a legutóbbi napokban előfordult egy igen komoly újságban egy apróhirdetés, ahol a magát áruló hölgy telefonszámát is közölte. (Mozgás. — Dinnyés Lajos: Nem kell olvasni!) Az anyagi sajtójog egymagában nem elegendő a túlkapások meggátlására. Ha a tollat mindig a kötelességtudás, a felelősségérzet és az igazságkeresés irányítaná, akkor általában nem volna szükség arra, hogy megszabdalják a sajtónak jogait, mert roppant kényelmes tétel az, amely azt tartalmazza, ami a régi sajtótörvényben is benne van, hogy mindent meg lehet írni, ami igaz. (Ügy van! bal felől.) Állítom, hogy nem lehet és nem is szabad megírni. Nem szabad pl. megírni az igazat akkor, ha az ellenkezik az államrezonnal. Pl. fontos külpolitikai tárgyalások előestéjén nem szabad a sajtónak közölnie a saját értesüléseit és ezzel esetleg meghiúsítani azt, amire az állam törekszúk. (Horváth Zoltán: Ilyet nem tesz a magyar sajtó. — Zaj a baloldalon.) A másik eset a külkereskedelmi kérdéseknél fordul elő. Itt igen fontos, hogy a másik tárgyaló fél ne értesüljön idejekorán arról, hogy mi a mi szándékunk. (Horváth Zoltán: A miniszterelnök úr is elismerte a magyar sajtó nagyszerűségét ebben a tekintetben!) Éppen ezek a momentumok azok, amelyeket biztosítani kell. Ilyen esetekben nem lehet irányadó az, hogy az újságíró tényeket és igazat ír-e, ellenben feltétlenül biztosítani kell, hogy ezek a tények, tehát igaz dolgok se lássanak idő előtt napvilágot. Ilyenkor arra van szükség, hogy a kormány megóvja a közérdeket! J5s bár ezt a szempontot a sajtó önfegyelmezésétől, mérséklésétől, mérlegelésétől és belátásától is nagy mértékben feltételeznünk kell, mégis az államnak ebben a kérdésben igenis a leghathatósabban kell közreműködnie. Üj lapok engedélyezésénél szintén fenntartaii dónak vélem a mai állapotot, (Mozgás a baloldalon.) mert hol van az megírva, hogy valaki nem más titkos célzattal kéri-e azt a lapengedélyt, mint amit bevall. A papirosgazdálkodás is előírja, miután nagyon jól tudjuk, hogy papírimportra szorulunk, hogy ne legyen túltermelés a lapokban.. Mert tévedés azt hinni, hogy a lapok számának emelkedése a kultúra fejlettségét is jelenti. Minél tovább haladunk a Balkánon, annál több lapot találunk és nem véletlen, hogy Párizsban kevesebb lap jelenik meg, mint Belgrádban vagy Bukarestben. Végeredményben tehát a kormánynak igenis figyelemmel kell lennie ezekre a momentumokra és nagy elővigyázatossággal, még nagyobb megfontoltsággal kell éppen azért hozzányúlnia ehhez a kérdéshez, mert ilyen nagyfontosságú állami érdek fűződik ahhoz, hogy a sajtóellátás, az ország sajtókiszolgálása a külföldön a legjobb kézben legyen és mert legtöbbször a sajtó is igen érzékeny, különösen érzékeny a jogaira, bár nem hiszem, hogy az a sajtó, amely mint a miniszterelnök úr elismerte, igenis emberül betölti hivatását, kifogásolná, ha parazitáitól meg akarják szabadítani. Mivel bárki, bármilyen képzettségű vagy képzettség híján lévő ember, akinek módjában áll a megfelelő óvadékot letenni és a megfelelő politikai biztosítékot szolgáltatni nemzethüségi szempontból, indíthat lapot, éppen mert ez a dolog semmiféle előképzettséghez kötve nincs, látjuk ezeket a visszásságokat, amelyek29. ülése 1935 június 11-én, kedden. tői megszabadulni a komoly lapoknak is éppen úgy érdekük, mint az államnak. A magam részéről, ha nem is iskolai cenzushoz kötném, — mert hiszen azt nem lehet előírni és nagyon sok ember, aki négy gimnáziumot vagy talán csak négy elemit végzett, kitűnő újságírónak vált be — de bizonyos fokú erkölcsi cenzushoz kötném azt, hogy ki lehessen újságíró. (Horváth Zoltán: Az is megvan, büntetett előéletű nem kap engedélyt!) Az nem erkölcsi cenzus, ez negatívum. — Cseh-Szombathy László: Egységespárti legyen! — Zaj a baloldalon.) Ezt a kérdést meg lehetne oldani egy olyan magasabb szervnek, mondjuk újságíró kamarának felállításával, amely hivatva volna azután eldönteni, — éppenúgy, mint az ügyvédi kamara, — hogy valaki foglalkozzék-e saját neve alatt újságírással, vagy valakinek megjelenhessen-e cikke esetleg olyanok lapjában, akik nem bírnak azzal az erkölcsi súllyal, azzal az erkölcsi bírálóképességgel, amely szükséges ahhoz, hogy az a lap tényleg be is töltse hivatását. (Horváth Zoltán: Ez nem jól van, t. képviselőtársam!) Majd ön jobban elmondja. (Horváth Zoltán: Kissé zavaros volt!) A sajtókérdéssel tobbénkevésbé csak azért bátorkodtam eléggé vázlatosan foglalkozni, mert hiszen én mint vidéki újságíró és laptulajdonos, igen nagy szeretettel viseltetem e kérdés iránt. (Zaj.) Ennek a kérdésnek szakszerű megvilágítása és a részletekbe menő taglalása azonban sokkal hosszabb, sokkal alaposabb időt és sokkal alaposabb felkészültséget kíván, mint amilyen nekem van, és éppen ezért én a sajtókérdéssel, annak ellenére, hogy az igen t. ellenzék, úgylátszik, kíváncsi volna még egy-két kérdésre, tovább foglalkozni nem kívánok. Rátérek elleniben egy olyan problémára, amely, azt hiszem, találkozni fog az ellenzék tetszésével is. (Halljuk! Halljuk!) Ez egy közegészségügyi kérdés, amelynek megoldására szeretném a belügyminiszter úr figyelmét felhívni. (Zaj a baloldalon.) A kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét is fel szeretném hívni rá azért, mert idegenforgalmi szempontból, igénytelen nézetem szerint, nagyjelentőségű dolog, amit most el akarok mondani. (Zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Megvan már az egység! Az akadály. a kormány nincs itt! — Zaj.) Az Alföld egyik részén, ahová csak két évvel ezelőtt építettek kő utat, mert azelőtt lényegtelennek tartották az egész kérdést, van egy fürdőhely, amelyről a környékbeli szegény népességen és a megye közönségén kívül talán csak nagyon kevesen bírnak tudomással. Ez a fürdő a Kolop-ifürdő, amelynek iszapját a Gellért-fürdő használja gyógykezelésre. Ezelőtt 40, vagy 45 évvel az illető birtok gazdája jószágai részére egy kutat fúratott. Amikor megásták a kutat és már kezdett tisztázódni a vize, akkor az itatásra hajtott jószág bőgve, ordítva elmenekült onnan, de elmenekültek a gondozók is, mert orrcsavaró bűzt gerjesztve, kénes gőzök csaptak fel belőle. Amikor azután leküzdve babonás félelmüket, mégis közeledtek, a legenda szerint Szűz Mária képét látták tükröződni ebben a kútban. El is nevezték erről Szűz Máriás kútnak. Amikor a birtokos erről a jelenségről tudomást szerzett, palánkkal vette körül a kutat, nehogy valakinek baja essék, ha ehhez a kúthoz ér el és használja azt. Azonban a javasasszonyok, akik erről a jelenségről tudomást szereztek, a hozzájuk fordulók bajainak gyógyítására ezt a vizet