Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

4G4: Az országgyűlés képviselőházának zeti alapról is kellett volna valamit monda

: nom. Igenis, azok a követelések, amelyeket mi felállítottunk, az egész nemzet érdekében valók és az egész nemzet érdekeit szolgálják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi szociáldemokraták hiszünk az emberiség jövőjében, mi azt mondjuk, hogy az emberiség a vadság, a barbárság és a civilizáció után még mindig gyermekkorát éli, mi nem hiszünk abban, hogy a diktatúra jelenti .az, emberiség boldogságát, ^mi abban hiszünk, hogy a jólét, a kultúra, az egyenlő boldogság és az egyenlő szabadság biztosítja az emberiség létét, az egész emberiség boldogságát. Ezért harcolunk és ezért fog a szocializmus örökké élni. (Felkiáltások a jobboldalon: Elfogadja a javaslatot?) A javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik vitéz Scheftsik György! vitéz Scheftsik György: T. Ház! (Propper Sándor: No, gróf úr, most szorgalmatoskodjék!) I Sajnos, Weltner Jakab t. képviselőtársamnak theoretikus és tudományos fejtegetéseit a ma- j gam részéről nem folytathatom, mert eltérnék j attól a témától, amellyel tulajdonképpen fog- i lalkozui kívánok., A magam részéről mégis le- | szögezni kívánom Weltner Jakab képviselő úr j felszólalásával kapcsolatban azt a kapitaliz- t musra vonatkozó theoriát, hogy a kapitalizmus | minden körülmények közt és minden vonatko- j zásban uralja és uralni is fogja a gazdasági ter- | rnelést, mert amennyiben kollektív gazdálko- j dásra térne át egy állam, abban az esetben a ka- | pitalizmus átváltozna államkapitalizmussá, kol- [ lektív gazdálkodásnál az állam maga bocsátja \ rendelkezésre a tőkét és ezzel ugyancsak mint j kapitalista mozdítja elő a gazdasági életet I (Weltner Jakab: De nem egyes emberek!) azzal | a különbséggel, hogy míg az egyéni kapitalizmus esetében megvan a lehetősége a szabadversenynek és így az ipar, a kereskedelem és mindenféle gazdálkodás fejlődési lehetősége, addig a kollektív gazdálkodásnál, az államkapitalizmusnál ez — mondjuk — a minimumra csökken. Egyetértek azonban Weltner Jakab igen t. képviselőtársamnak azzal a kijelentésével, hogy a kapitalizmus ellen harcolni balgaság, mert mihelyt a kapitalizmus megdől, vagy mihelyt a kapitalizmus nem uzsorázza ki a munkást, mint ahogy méltóztatott mondani, abban a pillanatban megszűnt kapitalizmus lenni. Mi nem is a kapitalizmus ellen küzdünk. Mi csak a kapitalizmus túlkapásai ellen, (Ügy van! Ügy van! a középen.) az ellen küzdünk, hogy a kapitalizmus tényleg kiuzsorázhassa a munkát és lefölözze azt, amit az emberek verejtékes munkájukkal keresnek. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Egyetértek Weltner Jakab képviselő úrnak a fejtegetéseivel általában, miután azok a fejtegetések mind arra irányultak, hogy a mai helyzeten, a mai rossz gazdasági helyzeten változtassanak. De nem tudok egyetérteni vele abban, hogy a Lloyd George-féle angol forradalmi reformköltségvetést a szegény kis, 9 milliós magyar nép költségvetésével hozza párhuzamba és megállapítja azt, hogy Lloyd George annakidején előterjesztett költségvetésében a forradalmi reformtörekvésekre olyan összeget állított be, olyan kiadási tételt mutatott ki, amellyel tényleg meg lehetett valósítani azokat a törekvéseket, amelyeket ő hirdetett. A mi költségvetésünk abban az időben készült, amikor Gömbös Gyula és kormánya még nem tudta, hogy a választások során bejön-e ez az óriási többség. (Horváth Zoltán: Ugyan! Ne tessék tréfálni!) Akkor még nem tudta, nem is 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. tudhatta, legfeljebb számított rá. (Horváth Zoltán: Megállapították, hogy hányat neveznek ki!) Mégis igen szép számmal jött be az ellenzék is! (Felkiáltások half elől: Hála Istennek!) Ezen lehet vitázni. (Zaj. Elnök: Csendet kérek! (Czirják Antal: A Felsőházban megmondta a miniszterelnök, hogy 190-en jönnek be! — Halljuk! Halljuk!) vitéz Scheftsik György: A magyar költségvetésről végeredményben mint a lehetőségek költségvetéséről beszélni nem lehet. Nekünk a mai gazdasági viszonyok mellett adottságaink nem engedték meg azt, hogy olyan bevételekkel számolhassunk, amelyek befolyni nem fognak, és legelsősorban is azokra a költségekre kellett tekintettel lennünk, amelyek legelsŐsorban és legszükségesebben követelik fedezetük előteremtését. Abban is egyetértek Weltner Jakab képviselő úrral, hogy más alapokra kell fektetni általában a gazdálkodást, s valószínűnek tartom azt is és bízom benne, hogy Gömbös Gyula kormánya a költségvetés jövő évi benyújtásánál a reformtörekvésekre és a reformokra sokkal nagyobb összeget fog fordítani, mint az ideiben. (Jenes András: Hol leszünk mi maiakkor! — Propper Sándor: És ha nem, akkor tévedett!) Nem fogok tévedni. Amint egyetértek általában Weltner Jakab igen t. képviselőtársammal, (Homonnay Tivadar: Belép a pártba!) éppen olyan örömmel állapítom meg azt a kívánatos összhangot, amelyet a reformtörekvések terén a költségvetési vita során úgy a kormánypárt, mint az ellenzék részéről tapasztaltam. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A reformokat illetően igenis megvan az összhang, a reformokat illetően ugyanazt követelik az ellenzéken, mint amit mi hirdettünk kerületeinkben. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ahogyan a mi beszédeink azt visszhangozzák, amit a kerületben mondottunk, éppen úgy az ellenzéki képviselő urak beszédei is igen-igen hasonlítanak azokhoz a beszédekhez, amelyeket prograanmbeszédeik során a kerületeikben mondtak. (Dulin Jenő: Muszáj is!) Meg kell állapítanom, hogy ezek a beszédek, amelyek tehát a nép lelkiségét vannak hivatva tükrözni, teljesen egyetértők! A reform-, a szociális és a gazdaságpolitikai kérdésekben meg kell állapítanom, hogy úgy a kormánypárt, mint pedig az ellenzék szónokai ugyanazokat a követelményeket támasztották és tálalták fel. így a gazdaadósságok legsürgősebb és legradikálisabb rendezése, a nemzeti jövedelem arányos megosztása, (Helyeslés half elől.) a kézműipar és a gazdatársadalom, a munkáskérdés felkarolása, (Helyeslés a középen.) a vámvédelem módosítása, azután a munkásvédelem, a falu szociális problémái, a munkaközvetítés, a kartelek árpolitikájába való beavatkozás, a hadigondozottak ellátása kérdésében, (Folytonos zaj a baloldalon.) majd elmondom, aimit én elmondani kívánok — általábanvéve egyezik a kormánypárt nézete az ellenzék nézetével, és különösképp ki kell emelnem: igen dícséretreméltóan még Dinnyés Lajos képviselőtársammal is teljesen egyetértünk a hadigondozottak kérdésében. (Dinnyés Lajos: A kormány az akadálya mindennek!) Mi is éppúgy,^ mint az^ ellenzék, a hadikölcsönök valorizációja^ kérdésében is felállítottuk a minimumot, kívánjuk a hadirokkantak és hadiözvegyek ellátmányának a felemelését és kívánjuk a frontharcosok erkölcsi biztosítását. (Felkiáltások a báloldalon: Hát ez mi?) Ez azt jelenti,