Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
Az országgyűlés képviselőházának a miniszterelnök úr Széchenyi Aladár grófnak adott válaszában. A magyar nemzet a jogfosztást, a, szabadság rovására tett intézkedéseket semmiféle prosperitás kedvéért nem lesz és nem volt hajlandó elfelejteni. József császár, a prosperitás terén talán a legkiválóbb uralkodó volt, mert a prosperitás, a modern fejlődés, a reformpolitika tekintetében József császár valósággal példát mutatott egész Európának és a magyar nemzet mégis a pátensekkel való kormányzás rendszerét ridegen elutasította magától, mert ez a nemzet a szabadságot még az életének is elébe teszi. A szabadságot ez a nemzet, bárhonnan jöjjön is, a szabadsága ellen irányuló kísérlet, életének feláldozása árán is megvédelmezni hajlandó és én a magam személyében is a legmesszebbmenőén ezen az állásponton vagyok. De méltóztassék elgondolni t. Ház, hogy egy ilyen egypártrendszer, minden nyilvános ellenőrzés, bírálat és kontroll nélkül milyen konzekvenciákkal jár az idők folyamán? Láttuk az elmúlt évek folyamán, hogy sokszor még a parlamenti ellenőrzés és kontroll is milyen kevéssé eredményes, most méltóztassék elgondolni, hogy az egypártrendszer mellett minő dekadencia fejlődnék ki rövidesen ebben az országban! A korrupció, de ami ennél még veszélyesebb — bár a korrupció is elég nagy veszély — az a tény, hogy változás másképpen, mint forradalmi úton nem lehetséges, mert az egypártrendszer mellett a törvényes és alkotmányos változtatások lehetősége ki van zárva a lehetőségek sorából, ez olyan súlyos veszély, amellyel szemben minden magyar embernek kötelessége állást foglalni. A legostobább parlamenti bírálat még mindig többet ér a kifogástalan parancsural ómnál. Mert a parancsuralom mellett éppen úgy megvan a bírálat, csak az a bírálat nem itt jelentkezik. Nem a nyilt^ színen jelentkezik, hanem jelentkezik intrikák formájában és jelentkezik az ellenfeleknek a hálószobában való agyonlövése formájában . (Ügy van! Ügy van! bal felől.) A parlamentarizmus^ kipróbált életforma. A parlamentarizmus, még ha hibái, vagy hiányai vannak is, legfeljebb arra késztetheti ennek az ezeréven át szabadsághoz szokott nemzetnek a törvényhozóit, hogy a parlamentarizmus hibáit eliminálni iparkodjanak, (Helyeslés balfelől.) magához az elvhez azonban minden körülmények között ragaszkodjanak, mert a parlamentarizmus a magasabb életforma, a nemzetek és államok életében a magasabbrendűségnek a jelentkezése. Ha itt valaki külföldi példákra akarna hivatkozni, erre kénytelen vagyok azt mondani, hogy amit Németországban, Olaszországban és talán néhány délamerikai országiban látunk, az nem magasabbrendű politikai vonalvezetés, hanem a helyzet által diktált szükségszerűségnek, egy forradalmi, egy osztályharc által teremtett jogos reakciónak a jelentkezése, de a fejlődés még nem ért véget ezekben az országokban, a kibontakozás még nem következett be. Mi azonban, ez a magyar nemzet átestünk már ezen a történelmi fejlődésen. Magyarország 1919 augusztusától egészen a nemzetgyűlés összeüléséig, vagy talán még precízebben az 1920 : 1. te. meghozataláig bizonyos mértékben parancsuralom-féle vezetés alatt állott^ mert akkor nem volt mód ezt a nemzetet másképpen vezetni, de a magyar nemzet politikai érettségének, a magyar nemzet politikai felsőbbrendűségének, a magyar nemzet r valódi kultúrfölényének azzal adta bizonyítékát a vih ülése 1935 június 11-én, kedden. 439 lág népei előtt és azzal szerzett magának tekintélyt és tiszteletet, hogy a legrövidebb időn belül vissza tudott térni a valóságos parlamentarizmus alapjaira, sőt, (hogy ahhoz ragaszkodni és azt kiépíteni iparkodik. En azt látom, hogy az elmélet megvilágításában is igazsága van állításomnak. Szinte szégyenkeznem kell, amikor, mint néhai Concha Győző tanítványának, vagy Montesquieu a törvények szelleméről írott könyve nagy tisztelőjének itt még vitatkoznom kell arról, vájjon a hatalmak helyes megoszlásának elve, vájjon a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és a bíráskodás hármas tagozódásának elve helyes és fenntartandó-e. Ezek már elintézett dolgok, ezeket az egész világ már tudja. Egy szomorú kényszerűség egy nagy nemzetet is rákényszerithet arra, hogy átmenetileg szakítson ezekkel az elvekkel. De kérdezem, milyen kényszersűég áll fenn Magyarországon ebben az irányban? (Gr. Sigray Antal: Nincs olyan!) Ez a parlament, vagy akár az előbbi parlamentek is, minő hasznos cselekvésben akadályozták a kormányt? Mikor volt ez a parlament az anarchiának, a; rendbontásnak, a felforgatásnak a fészke? Boldognak kell lennie minden kormánynak, amelynek ilyen nyugodt és fegyelmezett polgársága és munkássága van. Boldog legyen minden állam és minden kormányzat, amely ennyire mértéktartó, tisztességtudó és ? nyomorúságot ilyen hősiesen viselni tudó polgársággal rendelkezik. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Ez a magyar nemzet érett a szabadságra. Ez a nemzet.tud élni a maga szabadságjogaival és ez a nemzet ragaszkodni is fog éppen ezért a maga alkotmányos szabadságához és törvényes jogaihoz. T. Ház! A miniszterelnök úr Széchenyi Aladár grófnak, felsőházi beszéde közben, ahol Széchenyi Aladár gróf az angol mintára kialakult parlamenti váltógazdaság szükségességéről beszélt, közbeszólott: »Mi stabilitásra törekszünk! § Hát elvileg magam is azon az állásponton vagyok, hogy a stabilitás nemcsak érdeke, a stabil kormányzás nemcsak a többségi párt érdeke. A stabil kormányzás a nemzet érdeke, mert nagyvonalú külpolitikát, de tovább megyek, átfogó gazdasági politikát csak stabil rendszerekkel lehet folytatni. De amennyire helyes ez az álláspont, annyira nem helyes, ha szembeállíttatik az angol parlamentarizmus elveivel, mert a stabilitás sem lehet végtelen, a stabilitásnak is megvannak a maga természetes korlátai. A stabilitás addig tart, amíg a nemzeti közvélemény bizalmával az illető kormányzatot megajándékozza, az alkotmányosság pedig azt követeli, hogy legyen meg minden országban az a törvényes lojális és korrekt technika, amely mellett a közvélemény a maga igazi akaratát tényleg kifejezésre is tudja^ juttatni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalonj A stabilitásnak, amely szerintem is rendkívül fontos, megvannak a maga megingathatatlan alapjai ebben az országban. Szerintem a politikai stabilitás, amely — ismétlem — nagy érdeke ennek a nemzetnek, három pilléren nyugszik. Az egyik az ország ezeréves alkotmánya, annak megingathatatlansága és feltétlen tisztelete, a másik a törvények uralma, a harmadik pedig a jó erkölcsnek mindenekfelettvalósága. Ez a három közéleti érték, amelynek biztosítása mellett az országban stabil kormányzás lehetősége minden becsületes kormányzat számára igenis adva van.
