Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

34 Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. han szervezeti kérdésekkel foglalkozzam és en­nek kapcsán feleljek képviselőtársaim néhány megjegyzésére. Magyarország mindig büszke volt és joggal büszke is lehet a magyar bíróság magasrendű működésére. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennek a magasrendű működésnek fenntartása kötelessége az igazságügyminisz­ternek is és én a magam részéről mindent meg­teszek a költségvetési kereteken belül és költ­ségyetési szempontokból is, hogy a bíróságnak ezt a működését, amennyire tőlem telik, tá­mogassam. Amikor azonban ezt leszögezem, válaszol­nom kell arra a szemrehányásra, amely azt tartalmazta, hogy az igazságügyi tárca költ­ségvetése nincsen kellőképpen dotálva. A ma­gam részéről összehasonlító számításokat végeztem az igazságügyre fordított kiadásuk tekintetében a különféle államok költségveté­sében és arra az eredményre jutottam, hogy a bírói fizetésekre fordított összegek tekinteté­ben az egy főre eső megterhelés csupán Auszt­riában nagyobb, mint Magyarországon. Ennek az a magyarázata, hogy a megvizsgált nagy államokban, így például Angliában, a társada­lom önkéntes és fizetésnélküli hozzájárulással végzi el a bírói teendők túlnyomó nagy részét, ennek következtében az angol költségvetésnek a bírói fizetésekre eső része kisebb, mint a magyar állam költségvetésének a bírói fizeté­sekre eső része. Angliában tudniillik csupán 130 olyan bíró van, aki az állami költségvetés terhére kapja a fizetését. Egészen más tehát 130 bírónál anyagi és erkölcsi függetlenségről beszélni Angliában, mint a mi kis orszá­gunk 1500 bírájának anyagi függetlenségéről. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt nagyon kérem, mél­tóztassék minden egyes kérdés vizsgálatánál nagyon komoly figyelemre méltatni. A bírói szervezet működésénél az ítélkezés jósága az a kritérium, amely a szervezet mű­ködését leginkább megvilágítja. Az ítélkezés jóságának a jogtudás, a jellem, a szorgalom és a bírói függetlenség az előfeltétele. {Ügy van! bal felől.) Mindegyik egyforma rangban, egyik nélkül sem lehet jó ítélkezés. Bármilyen törvénytervezettel léptem, vagy fogok lépni a bírói szervezet kérdésében az országgyűlés elé, ezeknek a kellékeknek komoly figyelembevétele egyikből sem fog hiányozni. (Helyeslés bal­felől.) Ez áll a bírói fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslatra is, amelyet most újból be­nyújtottam a t. Háznak és amely a közeljövő­ben fog bizottsági tárgyalásra kerülni. Bizonyos oldalról néha észrevételezik azt, hogy az igazságügyminiszter felügyeleti jogot gyakorol a bíróság fölött (Ruppert Rezső: Azt nem!) másrészről pedig az igazságügyminisz­tertőí kérik számon, ha a bíróságok működésé­ben valami fennakadás van, természetes, hogy az igazságügyminiszternek ez a főfelügyeleti joga a bírói ítéletek felülvizsgálatára, vagy az azokhoz való hozzászólásra — akár előzetesen, akár utólagosan — semmiféle vonatkozásban nem terjedhet ki, (Ügy van! Ügy van!) de az igazságügyi adminisztráció mikénti vitelében igen is nagyon szükséges és nagyon hasznos, ha äz igazságügyminiszter segítő keze is érvé­nyesül a bíróságoknál. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — Rupert Rezső: Ezt nem is kifo­gásoljuk!) Erre vonatkozólag néhány adatot óhajtok a t. Ház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem, ne méltóztassék ezt talán úgy venni, mintha én saját miniszterségemnek tu­lajdonítanám ezeket az eredményeket, mert ezek az eredmények a törvénykezés egyszerű­sítéséről szóló törvénynek és a pereskedés csök­kenésének a következményei, amihez én csak kis mértékben járulhattam hozzá. Minisztersé­gem kezdetén, 1932 végén a Kúrián az évi ér­kezésnek 141%-a volt elintézetlen ügy, tehát közel másfél évi hátraléka volt a királyi Kú­riának. Ma a királyi Kúria hátraléka az idei év érkezésnek 42%-a, vagyis alig több, mint 4 hónap, ami azt jelenti, hogy a Kúriához fel­érkező polgári felülvizsgálati ügyek 4 hóna­pon belül elintéztetnek. A büntetőügyszakban ez a tempó még lé­nyegesen gyorsabb. A királyi tábláknál az 1932. év végén 10.483 darab volt a hátralék, 1934 végén 8501. Itt is van javulás, meg kell azonban jegyeznem, hogy a budapesti táblán a társadalombiztosítási bíráskodás nagy visz­szaesést eredményezett, úgyhogy itt a közel­jövőben lényeges segítséget kell nyújtanom, hogy a tábla feldolgozhassa hátralékát. Ugyan­ilyen arány mutatkozik az ügyelintézések­ben a törvényszékeknél és a járásbírósá­goknál is. A bírói kar érdeméül kell 'be­tudni, hogy ezt az eredményt is, amely elő­állott, nem a bírói létszám emelésével, hanem annak csökkentése mellett érte el, amennyiben 1932 óta a mai napig a bírói létszám minden fokon körülbelül egyformán 5%-kai csökkent. Ezt a statisztikai adatot tehát a bíróságok mű­ködése iránt való elismerés kifejezése nélkü! nem adhatom elő. Még mindig észlelhető, hogy a perek elin­tézése nem hozza meg azt a nyugalmat, amelyre a magyar társadalomnak szüksége van. Mindaddig, amíg egy per függőben van, azok, akik abban érdekelve vannak, idegbeli­leg is igénybe vannak véve, sokszor komoly munkájuktól vonja el őket a perrel való foglal­kozás, úgyhogy minden szempontból rendkívül kívánatos a perek időtartamának minél na­gyobb megrövidítése és nagyon kívánatos az is, hogy a fellebbvitel végnélküli igénybevé­tele szűnjön meg. (Helyeslés jobbfelől.) Mert méltóztassanak elhinni, hogy ha öt fellebbe­zési fok volna, akkor is minden fellebezési fokon végigvinnék a pereket, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a pervesztes sohasem lenne megelégedve és a végén a költségek a pernyertes féltől is elvinnék a per megnye­réséből reá háramló előnyt. (Dulin Jenő: Leg­alább egy legyen!) Igen t. Ház! Vonatkozik ez a büntető­ügyekre is, ahol végighasználják az összes fellebbviteli fórumokat, holott a statisztika azt mutatja, hogy ezek a fellebb vitelek, főleg a Kúrián, igen kevés esetben járnak ered­ménnyel. (Rupert Rezső: Csak a múltkoriban volt, hogy két és félévi fegyházra ítélt a sze­gedi tábla valakit, a Kúria meg felmentette! Saját esetem! — Halljuk! Halljuk! a jobbol­dalon.) En nem tartom szükségesnek, hogy a fellebbvitelnek ez a ' korlátlan igénybevétele a jövőben is megtörténjék és elsősorban a bűn­vádi perrendtartás fellebbvitelbejelentési mód­jában látom ennek a túlságos fellebbezésnek elsőrendű okát. Az azonnal bejelentendő per­orvoslat az embereket szinte kényszeríti, hogy perorvoslatot jelentsenek be. (Ügy van! Ügy van!) Ennek megváltoztatása egyik pontja an­nak a programmnak, amelyet végre akarok hajtani. (Helyeslés a jobb- és haloldalon.) Ez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom