Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának szerint egyik megoldási mód sem érinti a dolgok igazi lényegét és éppen ezért megállapíthatom azt, hogy eddig egyetlenegy pénzügyminiszter sem tudott ebben a kérdésben dönteni, bár mindegyik pénzügyminiszter a lehető legintenzívebben foglalkozott vele. Ugyanis a pénzügyi igazgatás racionalizálásának a kérdése az adórendszer és a kezelési szabályok radikális átdolgozása és egyszerűbbé tétele nélkül nem oldható meg. Azonkívül figyelembe kell venni bizonyos praktikus szempontokat, tapasztalati tényeket. Tény az, hogy a község kitűnően könyvel, kitűnően beszed, az adóhivatal kitűnően végrehajt, kitűnően nyomoz, kitűnően tud adatokat gyűjteni és természetes, hogy a pénzügyigazgatóság az, amely a mnuka legtökéletesebb részét, az adókivetést tudj legmegfelelőbben foganatosítani. A hatásköröknek ilyen módon való helyes és célszerű megosztása és megreformálása igen sokat tudna segíteni a pénzügyi adminisztráció gyorsaságán és azon, hogy gyorsabbá, jofaibá és olesóMbá tegyük azt. Ez sem tudna azonban tökéletes eredményt felmutatni, mert ne felejtsük el azt, hogy a pénzügyi adminisztráció önmagában nem reformálható me>g. El sem képzelhető, hogy megszüntessük az adóhivatalt egy községben vagy városban, ha ott megmarad a járásbíróság, a telekkönyv, ugyanott megmarad a szolgabírói hivatal. Hiszen ezek egymással szorosan összefüggő tényezők, amelyek egymás nélkül sem az adózók érdeke szempontjából, sem az állam érdéke szempontjából nem működhetnek. Éppen ezért felállítom a tételt: a pénzügyi adminisztráció racionalizálása tulajdonképpen függvénye az egyetemes állami adminisztráció racionalizálásának, azt kell követnie, azzal kell szorosan összekapcsolódnia. Éppen ezért rendkívül sajnálom, hogy a Lex Hóman, amely mintegy előfutárja ennek a racionalizálási gondolatnak, ebbe az egyetemes racionalizálási törekvésbe tulajdonképpen nem kapcsolódott bele, pedig úgy érzem, hogy előbb-utóbb mégis csak alkalmazkodnia kell ahhoz. T. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjában a fázisrendszerről is megemlékezett és kijelentette, hogy annak teljes kiépítését szükségesnek tartja. Ez természetes. A rendszer teljes kiépítése nélkül sánta a helyzet és azok az adminisztratív előnyök, amelyeket ettől várt az ország, nem következnének be. Azonkívül a kereskedelem is, amely tulajdonképpen forszírozta a fázisrendszer életbeléptetését, nem tud teljesen mentesülni az ellenőrzés alól. Nem olyan sok az, ami e tekintetben még számbajöhet: papíráruk, italok, konzervek, szőrmék, ékszereik, baromfi. Ezek azok a cikkek, amelyek még váltságrendszer alá nem vonattak. Ennél a tételnél legyen szabad nekem csak két fontos, szinte népélelmezési cikkre kiterjeszkednem, — a többinél tudniillik semmi ne- j házséget nem látok — amely két cikknek az | egyike a, bor, másika pedig a baromfi. A bor nem bírta el a fogyasztási adóban rejlő ter

: het sem (Ügy van! Ügy van!) és éppen ezért le kellett ezt az adót szállítani. Végzetesen elhibázott felfogásnak tartanám azt^ ha most a fázisrendszerrel, amely tulajdonképpen termelési adó, a termelőhöz vinnénk ki ezt az adóterhet, (Ügy van! Ügy van!) mert ilyenmódon egyrészt az adóalanyok tömegeit rendkívül megszaporítanánk, másrészt pedig ismét j azt a bortermelést terhelnénk meg, amely ma i is folytonos válsággal küzd és amelynek ter- > KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. 28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. 431 ; melvényére nézve megállapíthatjuk, hogy kezd j nemzeti élelmezési cikk lenni és amely fontosságában, miután a szőlőgazdaság a nemzeti vagyon egyhuszad részét teszi ki, mérhetetlen jelentőségű s végül, amely nem hogy újabb terhet nem bír el, hanem egyenesen állami védelemre és kíméletre szorul. (Elénk helyeslés. — Br. Vay Miklós: Nem engedjük a bort megterhelni!) A megoldás nem jelent oly jelentős terihet és engedményt, és miután precedens van a legfontosabb élelmicikkek teljes mentességére nézve, kérem a pénzügyiminiszter urat, hogy a borra is ugyanezt az elvet alkalmazza. A másik fontos kérdés, amelyet a városok élelmezése szempontjából tekintek jelentősnek, a baromfi kérdése. Ez részben már mentes is, mert az őstermelő mentesen árusíthatja a maga termeivényeit, ezzel szemben a kereskedők, piaci kofák azok, akik még ezzel az adóval meg vannak terhelve. Ez az, adó véleményem szerint az ország bevétele szempontjából elenyésző csekély összeget, mintegy 400.000 pengőt jelent, amely összegnek apró tételeikben való beszedése óriási apparátust tételez fel és amellett megköveteli azt, hogy éppen a mentesség fenntartására a hatóság mintegy 51.000 őstermelői igazolványt állítson ki évenkint. Ha figyelembe vesszük még azt, hogy mindenegyes alkalommal, amikor az őstermelő a piacra megy, ínég kell követelni az őstermelői bizonyítvány felmutatását, amelyet ha az őstermelő nem mutat fel, meg kell őt bírságolni, úgy megállapíthatjuk, hogy mindez óriási munkateher minden komolyabb eredmény nélkül. Ügy érzem, hogy ha a szociális szempontokat a forgalmi adó terén kívánjuk és lehet is (honorálni, akkor elsősorban a bor és a 'baromfi az, amelynél ennek meg kell történnie(Elénk helyeslés és taps' a jobboldalon.) A kodifikáció kapcsán természetesen ren| dezni kell a szellemi szabadfoglalkozásúak adó| ját is. Ez igen nagy és súlyos tehertétel az adminisztrációra nézve és semmi hasznot nem jelent, mert a fennálló hátralékok egy évi előírást felemésztenek. Ugyancsak rendezni kell a fényűzési adó dolgát is, amelyet az általános forgalmi adó rendszerébe kell beolvasztani. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Czermann Antal: Mélyen t. Ház! Legyen szabad még a családvédelmi szempontokra kiterjeszkednem. A családvédelemre szükség van, hiszen a születések száma az 1930-as állapottal szemben 13%-os csökkenést mutat. A családvédelem nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kérdés is. A hivatalos összeállítások során erről az illetékek és egyenesadók terén mindenesetre gondoskodni kell. Az egyenes adók terén elől jár Németország, amely hatalmas tételekkel csökkenti a gyermekszámra való tekintettel ezeket az adókat. Az illetékek közül az örökösödési illetéknél van ennek különösebb jelentősége. Mélyen t. Ház! Sajnálom, hogy beszédemet be kell fejeznem, pedig még rá akartam térni az ifjúság problémájára s éppen a szociális szempontok kidomborításával akartam még néhány olyan tételt felállítani, amellyel, úgy érzem, elősegítettem volna a törvényhozás munkáját. Miután az időm lejárt, még csak azt kívánom kijelenteni, hogy mivel a kormány iránt bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. 62