Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának szerint egyik megoldási mód sem érinti a dol­gok igazi lényegét és éppen ezért megállapítha­tom azt, hogy eddig egyetlenegy pénzügymi­niszter sem tudott ebben a kérdésben dönteni, bár mindegyik pénzügyminiszter a lehető leg­intenzívebben foglalkozott vele. Ugyanis a pénzügyi igazgatás racionalizálásának a kér­dése az adórendszer és a kezelési szabályok ra­dikális átdolgozása és egyszerűbbé tétele nél­kül nem oldható meg. Azonkívül figyelembe kell venni bizonyos praktikus szempontokat, tapasztalati tényeket. Tény az, hogy a község kitűnően könyvel, kitűnően beszed, az adó­hivatal kitűnően végrehajt, kitűnően nyomoz, kitűnően tud adatokat gyűjteni és termé­szetes, hogy a pénzügyigazgatóság az, amely a mnuka legtökéletesebb részét, az adókivetést tudj legmegfelelőbben foganatosítani. A hatásköröknek ilyen módon való helyes és cél­szerű megosztása és megreformálása igen so­kat tudna segíteni a pénzügyi adminisztráció gyorsaságán és azon, hogy gyorsabbá, jofaibá és olesóMbá tegyük azt. Ez sem tudna azon­ban tökéletes eredményt felmutatni, mert ne felejtsük el azt, hogy a pénzügyi ad­minisztráció önmagában nem reformálható me>g. El sem képzelhető, hogy megszüntessük az adóhivatalt egy községben vagy városban, ha ott megmarad a járásbíróság, a telekkönyv, ugyanott megmarad a szolgabírói hivatal. Hi­szen ezek egymással szorosan összefüggő ténye­zők, amelyek egymás nélkül sem az adózók ér­deke szempontjából, sem az állam érdéke szem­pontjából nem működhetnek. Éppen ezért fel­állítom a tételt: a pénzügyi adminisztráció ra­cionalizálása tulajdonképpen függvénye az egye­temes állami adminisztráció racionalizálásának, azt kell követnie, azzal kell szorosan összekap­csolódnia. Éppen ezért rendkívül sajnálom, hogy a Lex Hóman, amely mintegy előfutárja ennek a racionalizálási gondolatnak, ebbe az egyetemes racionalizálási törekvésbe tulajdon­képpen nem kapcsolódott bele, pedig úgy érzem, hogy előbb-utóbb mégis csak alkalmazkodnia kell ahhoz. T. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjá­ban a fázisrendszerről is megemlékezett és ki­jelentette, hogy annak teljes kiépítését szük­ségesnek tartja. Ez természetes. A rendszer teljes kiépítése nélkül sánta a helyzet és azok az adminisztratív előnyök, amelyeket ettől várt az ország, nem következnének be. Azonkívül a kereskedelem is, amely tulajdonképpen forszí­rozta a fázisrendszer életbeléptetését, nem tud teljesen mentesülni az ellenőrzés alól. Nem olyan sok az, ami e tekintetben még számba­jöhet: papíráruk, italok, konzervek, szőrmék, ékszereik, baromfi. Ezek azok a cikkek, ame­lyek még váltságrendszer alá nem vonattak. Ennél a tételnél legyen szabad nekem csak két fontos, szinte népélelmezési cikkre kiter­jeszkednem, — a többinél tudniillik semmi ne- j házséget nem látok — amely két cikknek az | egyike a, bor, másika pedig a baromfi. A bor nem bírta el a fogyasztási adóban rejlő ter : het sem (Ügy van! Ügy van!) és éppen ezért le kellett ezt az adót szállítani. Végzetesen el­hibázott felfogásnak tartanám azt^ ha most a fázisrendszerrel, amely tulajdonképpen ter­melési adó, a termelőhöz vinnénk ki ezt az adóterhet, (Ügy van! Ügy van!) mert ilyen­módon egyrészt az adóalanyok tömegeit rend­kívül megszaporítanánk, másrészt pedig ismét j azt a bortermelést terhelnénk meg, amely ma i is folytonos válsággal küzd és amelynek ter- > KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. 28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. 431 ; melvényére nézve megállapíthatjuk, hogy kezd j nemzeti élelmezési cikk lenni és amely fontos­ságában, miután a szőlőgazdaság a nemzeti vagyon egyhuszad részét teszi ki, mérhetetlen jelentőségű s végül, amely nem hogy újabb terhet nem bír el, hanem egyenesen állami védelemre és kíméletre szorul. (Elénk helyes­lés. — Br. Vay Miklós: Nem engedjük a bort megterhelni!) A megoldás nem jelent oly je­lentős terihet és engedményt, és miután prece­dens van a legfontosabb élelmicikkek teljes mentességére nézve, kérem a pénzügyiminiszter urat, hogy a borra is ugyanezt az elvet alkal­mazza. A másik fontos kérdés, amelyet a városok élelmezése szempontjából tekintek jelentősnek, a baromfi kérdése. Ez részben már mentes is, mert az őstermelő mentesen árusíthatja a maga termeivényeit, ezzel szemben a kereske­dők, piaci kofák azok, akik még ezzel az adó­val meg vannak terhelve. Ez az, adó vélemé­nyem szerint az ország bevétele szempontjából elenyésző csekély összeget, mintegy 400.000 pengőt jelent, amely összegnek apró tételeikben való beszedése óriási apparátust tételez fel és amellett megköveteli azt, hogy éppen a men­tesség fenntartására a hatóság mintegy 51.000 őstermelői igazolványt állítson ki évenkint. Ha figyelembe vesszük még azt, hogy mindenegyes alkalommal, amikor az őstermelő a piacra megy, ínég kell követelni az őstermelői bizo­nyítvány felmutatását, amelyet ha az őster­melő nem mutat fel, meg kell őt bírságolni, úgy megállapíthatjuk, hogy mindez óriási munkateher minden komolyabb eredmény nél­kül. Ügy érzem, hogy ha a szociális szempon­tokat a forgalmi adó terén kívánjuk és lehet is (honorálni, akkor elsősorban a bor és a 'ba­romfi az, amelynél ennek meg kell történnie­(Elénk helyeslés és taps' a jobboldalon.) A kodifikáció kapcsán természetesen ren­| dezni kell a szellemi szabadfoglalkozásúak adó­| ját is. Ez igen nagy és súlyos tehertétel az ad­minisztrációra nézve és semmi hasznot nem je­lent, mert a fennálló hátralékok egy évi elő­írást felemésztenek. Ugyancsak rendezni kell a fényűzési adó dolgát is, amelyet az általános forgalmi adó rendszerébe kell beolvasztani. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóz­tassék beszédét befejezni. Czermann Antal: Mélyen t. Ház! Legyen szabad még a családvédelmi szempontokra ki­terjeszkednem. A családvédelemre szükség van, hiszen a születések száma az 1930-as állapottal szemben 13%-os csökkenést mutat. A családvé­delem nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kérdés is. A hivatalos összeállítások során erről az ille­tékek és egyenesadók terén mindenesetre gon­doskodni kell. Az egyenes adók terén elől jár Németország, amely hatalmas tételekkel csök­kenti a gyermekszámra való tekintettel ezeket az adókat. Az illetékek közül az örökösödési illetéknél van ennek különösebb jelentősége. Mélyen t. Ház! Sajnálom, hogy beszédemet be kell fejeznem, pedig még rá akartam térni az ifjúság problémájára s éppen a szociális szempontok kidomborításával akartam még né­hány olyan tételt felállítani, amellyel, úgy ér­zem, elősegítettem volna a törvényhozás mun­káját. Miután az időm lejárt, még csak azt kí­vánom kijelenteni, hogy mivel a kormány iránt bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom