Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-28
. Az országgyűlés képviselőházának kielégíteni és ebben a tekintetben mindent megteszek, de túlzásokba sohasem fogok belemenni. (Helyeslés jobb felöl és a középen.) Mert méltóztassék szem előtt tartani, hogy az az autóvezető, aki a reábízott utasok türelmetlen és szinte ellentmondást nem tűrő nógatására hallgatva, eszeveszett tempóban viszi előre azt a gépkocsit, amely nekünk a legszentebb, mert hiszen abban, a magyar hazában mindnyájan együtt vagyunk, nem teljesíti jól a kötelességét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) En inkább vállalom az utasok türelmetlenségét, mintsem azt, hogy ne vigyem célhoz azt a kocsit, ahova — meg vagyok győződve — önökkel együtt el fogom vinni. Fogadják el t. képviselőtársaim a költségvetést ebben a szellemben. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Propper Sándor képviselő úr! Propper Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a széUŐbaloldalon.) f Az idő rövidsége nem teszi számomra lehetővé, hogy átfogó bírálatot gyakoroljak pénzügyi politikánk felett... (Mozgás a jobboldalon és a középen) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: ... csupán azt jegyzem meg, hogy a miniszter úrnak az a kijelentése, hogy a magyar adórendszer igazságtalansága frázis, igazán nem helytálló, mert akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak és különösképpen azok, akiket ez sújt, mind tudják azt, hogy a magyar adórendszer igazságtalan, antiszociális és antidemokratikus. (Mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Egynéhány pénzügyi problémára kívánom felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét. Az általános kritikát majd más alkalomra kell eltennem, amikor több időm lesz rá. Mindenekelőtt szeretném szóvátenni az adószedés kérdését. Nekem módomban volt néhány községben és városban végignézni azokat az úgynevezett transzfer-napokat, amelyeket az adószerő hatóságok abból a célból tűznek ki, hogy az időközben lefoglalt holmikat elszállítsák. Mondhatom, hogy az akkor lejátszódó jeleneteknél szomorúbbakat én még nem láttam. Malasits Géza képviselőtársunk a török defterdárokra utalt, én meg azt kell, hogy mondjam, körülbelül a román megszállás jut az eszembe, amikor a városok és községek utcáin megjelennek azok a kocsitáborok és felrakják a kocsikra azokat a holmikat, amelyeket lefoglaltak. Ez a kormány, de a megelőző kormányok is, szóval ez a rendszer arra vállalkozott és azt hirdette, hogy a proletárokat az életszínvonal szempontjából polgárokká akarja előléptetni, viszont a szemünk előtt jtászódik le ennek a folyamatnak éppen az ellenkezője, mert sok-sok tízezer polgárt taszitanak bele a proletársorsba. Tehát annak a fordítottja történik, amit ígértek. Arra hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy az adónak ez a méltánytalan és kíméletlen behajtása nem is igen jár pénzügyi haszonnal, mert azok az apró használt berendezési tárgyak csak addig képviselnek értéket, amíg ott állanak a helyükön, amíg azok használják, akik azokat valamikor beszerezték. Amikor ezeket a berendezési tárgyakat elmozdítják, felrakják a kocsikra és behordják a raktárakba, ezek már elvesztették az értéküket és maga a kincstár sem jut hozzá a követeléséhez. En egy küldöttséget vezettem a megelőző KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ JI, ?. ülése 1985 június 7-én, pénteken. 427 pénzügyminiszter úrhoz, aki személyesen nem ért rá fogadni, tehát Vargha Imre államtitkár úrnak utalta át a kérdést. Egy csomó ilyen exekvált iparos és kereskedő volt velem, akik elpanaszolták bajaikat, sérelmeiket, (Esztergágályos János: Ördögöt a nagyanyjánál panaszolni! — Derültség.) amire Vargha Imre államtitkár úr azt mondotta, hogy az adót fizetni kell és az adómorálra hivatkozott- Nekem az a nézetem, hogy az adómorált fentről kell kezdeni, az adómorál ott kezdődik, hogy az adófizető közönséget, az adózó egyedeket és rétegeket csak annyival szabad megterhelni, amennyit meg tudnak fizetni. Ha többet raknak rájuk adóban, mint amennyit elviselni képesek, akkor felülről rombolják széjjel az adómorált, mert az illető adóalany nem tud megfelelni adófizetési kötelezettségének. T. Képviselőház! Nagyon érdekes és furcsa módszert vezettek be például a felelősség kérdésénél. En nem is tudtam róla, néhány aktát, néhány panaszt kaptam, amelyekből megtudtam, hogy családokat tesznek egyetemlegesen felelőssé a családfő, a családfenntartó adótartozásaiért. Előállott például egy adott esetben, amelyben dolgom volt, az a helyzet, hogy tönkrement az iparos és 102 pengő adóval hátralékban maradt. Elhelyezkedni nem tudott, a felesége kényszerűségből elment egy textilgyárba munkásnőnek és ennek az adóhátralékos, tönkrement embernek a felesége a gyárban kénytelen részletekben, letiltás folytán megfizetni férje adótartozását. (Esztergályos János: Ez borzasztó!) Hol van itt a morál, ez csak nem adómorál, ez csak nem alapja az adózásnak és létalapja egy országnak? Hallottam azt is, mindenesetre kérném a pénzügyminiszter úr felvilágosítását, hogy gyermekeket, fiatalkorú munkásokat is felelőssé tesznek szüleik adótartozásaiért. (Esztergályos János: Hihetetlen valami! Érthetetlen, borzasztó! — Buchinger Manó! Vérlázító!) T. Képviselőház! Érintenem kell a kereseti adó kérdését. A kereseti adónál, különösen a munkások és tisztviselők kereseti adójánál a létminimum túlságosan alacsony. Ezt fel kell emelni. Heti 15 pengős vagy havi 60 pengős minimális fizetésekből ma emberileg megélni nem lehet. Tessék igazságosabbá tenni adórendszerünket és addig is, amíg messzebbmenő lépéseket tud megtenni a miniszter úr, tessék segíteni azzal is, hogy elsősorban a létminimumot felemeli erre a szintre, amelyen lévő fizetésből emberileg elképzelhetően emberi létet lehet folytatni. Azonkívül a kereseti adó rossz helyre megy. A pestkörnyéki városok és községek akciót indítottak annak érdekében, hogy a kereseti adó arra a célra folyjék be, amely célra az alaptörvény szánta. A kereseti adó tudvalevően a helyi önkormányzatok alimentálására szolgál. De nem ez történik, mert ha valaki valamelyik pestkörnyéki, vagy más nagyobb város környékén levő városban, vagy községben lakik, de Budapestre, vagy más városba jár dolgozni, akkor kereseti adója nem a lakóhely községének, hanem a munkahely községének pénztárába folyik be, ami azt jelenti, hogy ha van egy • község, ahonnan sokan járnak be, mondjuk, egy ipari centrumba dolgozni, akkor az a község majdnem teljesen elesik attól a lehetőségtől, attól a jövedelemtől, amelyből háztartását fenn kellene tartania. A pestkörnyéki városok és községek, amelyek egyetemes akciót indítottak a kereseti adó helyes beszolgáltatása érdekében, kérik a 300/1927. P. M. számú ren61
