Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-28
Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1985 június 7-én, pénteken. 411 lábraállítani, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) méltóztassék ilyen tatarozási költségeket engedélyezni. Ugyanúgy áll itt a helyzet, mint ahogy a telepítés kérdésében voltam bátor mondani. Amíg a védett kisbirtokosokat nem állítottuk talpra, ne kreáljunk új kisbirtokosokat és ugyanúgy azt hiszem a priusz itt is ezeknek a már létező és elavult szállodáknak tatarozása és modernizálása. (Helyeslés a baloldalon.) Amióta a mélyen t. pénzügyminiszter úr otthagyta a kereskedelmi minisztériumot, azóta — sajnálatomra kell mondanom — azt a nagy elánt, amit az idegenforgalmi kérdésekben tanúsított, amúgy is nélkülözni vagyunk kénytelenek és a devizapolitikai intézkedések, amelyek az igen t. pénzügyminiszter úr kormányzása idejében láttak napvilágot, sajnos, éppen nem ebben az irányban mozognak. Erről természetesen itt ma, a házszabályszerű idő keretén belül, lehetetlen beszélni, de igen nagyot lendítene ezen a kérdésen ennek a csekély összegnek megfelelő tatarozásokra való fordítása. Nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék ebben a tekintetben a régtől fogva ebben az ügyben tanúsított szimpátiáját végre gyakorlatilag is érvényesíteni. Még csak egy kérdést akarok az adók tekin tétében megemlíteni. Nem akarok most az adóreform kérdésével általánosságban foglalkozni, csak fel akarom hívni a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét egy olyan ellenmondásra. amely a mi adórendszerünkben és adógyakorlatunkban létezik, amely a mai nehéz viszonyok között sokszorosan érvényesül és okoz igen sok igazságtalanságot és keserűséget. A kereseti és jövedelmi adó a magánosok terhére bizonyos prezumpció alapján rovatik ki, azaz olyan prezumpció alapján, hogy bizonyos forgalommai jár bizonyos kereset és bizonyos jövedelem. Ez a prezumpció, amely bizonyos iparfajtákra, mint a mészárosokra, hentesekre, az egészen kis iparosokra, az italmérőkre, a fuvarosokra elő van írva, nem érvényesül a nagy részvénytársaságoknál, ha ugyanezt az üzletet, ugyanezt a detailüzletet űzik, nem érvényesül a nagy szövetkezeteknél, amelyek ezt a detailüzletet űzik és nem érvényesül a főváros üzemeinél, amelyek ugyanezt az üzletet űzik. Ennek az a konzekvenciája, hogy ha például a Községi Élelmiszerüzem forgalmi összegét veszem és megnézem, hogy mennyi kereseti, illetőleg jövedelmi adót fizet ez után az üzem után, akkor kiderül, hogy 3-6 ezrelék ilyen egyenes adót fizet a forgalma után akkor, amikor a magánmészáros, hentes, fűszerkereskedő, ha ugyanezt a forgalmat fejti ki, 3—4%-ot fizet a forgalma után. Nem tudom így százalékszerűen kimutatni, de ugyanez az arány van, ha a nagy áruházak üzletét hasonlítom össze a kisemberével, ha a nagy szövetkezetek üzletét a kiskereskedők üzletével. Mindenütt ugyanezek az arányok mutatkoznak, valóban antiszociális és teljesen tarthatatlan állapot. Azt ihászem, hogyha az adóreformot el is halasztjuk, mégis olyan rendelkezést okvetlenül kellene- tenni, hogy azoknál a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál, — legyenek azok részvénytársaságok, szövetkezetek, hatósági, községi üzemek — amelyek detail-üzlettel, detail-árusítással foglalkoznak, ugyanazok az ismérvek nyerjenek alkalmazást, mint másoknál; ezeknél ugyancsak a kifejtett forgalom legyem az .alapja annak a feltevésnek, hogy mennyi keresettel vagy jövedelemmel rendelkeznek és eszerint adóztassák mùg őket .is, hogy ez a kiáltó ellentét, ez a degresszió, amely minKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ II. den szociális gondolkodásnak az ellenkezője, megszűnjék. Azt gondolom, hogyha az adóreformot el is halasztjuk, Ibár azt ihiszem, hogy éppen ilyen nehéz időkben kellene végrehajtani; de im el is halasztjuk, amit be tudok látni, legalább is ennek az igazságtalanságnak <a megszüntetése sürgősen szükséges volna, különösen a mostani időkben, amikor, mint a mélyen t. pénzügyminiszter úr igen bölcsen tudja, — kereskedelmi miniszter korában sokat méltóztatott erről hallani — hogy nagy gyáripari vállalatok berendezkedtek < detail-árusításra és ezek a, detailárusítási üzletek még külön adóprivilégiumokban részesülnek akkor, amikor a kiskereskedőt és a kisiparost a forgalma után szupponált jövedelem alapján adóztatják meg. Miután az időm is letelik és különben is nagy kérdések tárgyalása ilyen rövid idő alatt nem lehetséges, csak azt akarom kifejezésre juttatni, amit tegnap a pénzügyi bizottságban, az appropriáció tárgyalása alkalmával már voltam hátor kijelenteni, hogy egyébként, mindenki, aki objektíven figyeli meg az eseményeket, csak elismeréssel adózhatik az igen t. kormány pénzügyi politikájának azokért a vonásaiért, hogy igazán nagy komolysággal, nagy tartózkodással és a népszerűségi szempontokra való tekintet nélkül igyekszik az államháztartás egyensúlyát és a pengő vásárlóerejét fenntartani és ezen a konzervatív úton legalább azt biztosítani, hogy sok szenvedés, inség és nélkülözés között ugyan, de valahogyan a gazdasági egyensúly fennmaradjon. Ennek a méltánylásaképpen és abból az elvi álláspontomból kifolyólag is, hogy a költségvetés rendelkezésre bocsátása az állam ügyvitelének természetes lehetővététele, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra, következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Én a házadómentesség kérdésével óhajtok foglalkozni, annál is inkább, mert a pénzügyminiszter úr expozéjában maga is foglalkozott ezzel a kérdéssel. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Negatíve!) Én meg majd arra kérem, hogy pozitíve foglalkozzék vele! (Derültség.) A házadómentesfiég a régebbi időben, a békeidőben lehetett ajándék, lehetett kegy, de az utóbbi időben építési tényezővé lett, amely éppen olyan, mint az anyag vagy a tőke. A házadómentesség nélkül az építőipar nem fejlődhetik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy — bár én különösen fővárosi vonatkozásban fogom tárgyalni ezt a kérdést — mégis kiemeljem azt, hogy a házadómentesség kérdése nemcsak fővárosi ügy, hanem országos ügy is. Én nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken és a falun is kívánom az új házak létesítését. A falusi ember egészséges lakása az én szívemhez éppen úgy hozzá van nőve, mint a városi emberé, itt nem lehet különbséget tenni, Budapest különleges viszonyainál fogva természetesen más elbírálást érdemel és követel, de ebből nem következik az, hogy ne éppen úgy érdeklődjünk a vi dék lakásügye, egészségügye és közgazdasági élete iránt. Én e pillanatban nem vagyok tájékozva arról, hogy mi van a vidéken, hogy az a falusi kislakásépítés milyen állapotban van. Egy időben ez a mozgalom megindult és egészséges volt, falusi házhelyeket építettek be és a faluban is egészséges lakások keletkeztek. Amikor a főváros és a vidék között mindig ellentéteket akarnak szítani, legyen szabad ki59