Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

402 Az országgyűlés képviselőházának lyen szempontból részrehajlóan kezelnék ezeket a kérdéseket, de nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy nincs az a hivatal és nincs a hivatalnak az a tudós alkalmazottja, aki annyira el tud mélyedni a gazdasági kérdésekben, hogy megtalálja azt a helyes mértéket, amely a felár mai rendszerénél alkalmazandó. így adunk tápot annak, hogy állandóan visszaélésekről, különféle szindikátusok privilegizált helyzetéről, egyes termelési ágaknak juttatott jogtalan előnyökről beszélünk, amely előnyök — ezt nem vizsgálom — bizonyos esetekben talán megvannak, de én azt hiszem, a legtöbb esetben nincs másról szó, mint a bürokrácia túltengéséről, a bürokratáknak is kényelmetlenül és kelletlenül juttatott felesleges hatalomról. T. Ház! A magyar valutagazdálkodásnak ez a rendszere, amely — sajnos — nagyban járul hozzá ahhoz, hogy a mezőgazdasági cikkek árai nem tudnak úgy megjavulni, mint ahogy kialakulnának akkor, ha a pengő legmesszebbmenő védelme érdekében a belső relációban az összes intézkedések megtörténnének, de nemzetközileg szakítanánk a fikciók rendszerével, szorosan beleilleszkedik a magyar, gazdasági politikának abba, az irányzatába, amely a kérdéseket tilalomfák felállításával akarja megoldani. En elismerem, — nem vagyok az elméletekben annyira elmerülő ember, hogy ezt ne látnám he — hogy a mai viszonyok rendkívüli intézkedéseket igényelnek. Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Magyar Pál: Azonnal befejezem. Ezeken a rendkívüli intézkedéseken túl azonban az én meglátásom és meggyőződésem szerint a megoldás lehetőségét nem az újabb és újabb tilalmak fölállításával, gazdasági szimptómáknak a tájékozást lehetetlenné tevő elnyomásával, hanem a gazdasági kibontakozás felé vezető gazdasági szabadság érvényesítésével lehet csak megtalálni. Minthogy én ezt az irányzatot a pénzügyminiszter úr politikájában sajnálattal nélkülözöm, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfélől.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó Jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az ultralojalitás vádja nélkül is lehetetlenség a pénzügyi tárca költségvetésénél meg nem emlékezni arról a nagy munkateljesítményről, amelyet a pénzügyminiszter végzett (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) közgazdasági és pénzügyi politikánk irányítása körül, amikor közvetlenül a költségvetés összeállítása előtt vette át a pénzügyi tárca vezetését, azután a kiváló munka után, amelyet a kereskedelmi politika irányításánál teljesített, (Ügy van! Ügy van! helyeslés a jobb- és báloldalon és a középen.) amikor a különböző termelési ágak harmóniáját iparkodott előimiozdítani. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől. — Propper Sándor: Az adózók nem tapsolnak, az biztos! — Buchinger Manó: Azok sírnak. — Reményi-Schneller Lapos: Olyan pénzügyminiszter még nem volt, akinek az adózók tapsoltak volna!) A költségvetési deficitnek 10 millió pengős emelkedését a budget-vita folyamán többen szóvátették. Megvallom, magam is híve vagyok annak, hogy az ország mai viszonyai között 28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. még a legszigorúbb takarékosságnak kell érvényesülnie a költségvetésben és ha a pénzügyminiszter úr költségvetését elfogadom, ezt azért teszem, mert a pénzügyminiszter úr a takarékosságot külön hangsúlyozta expozéjában, amikor arról szólt, hogy a takarékosságot minden tekintetben a legmesszebbmenőén iparkodott keresztülvinni. Ha a pénzügyminiszter úr ezt nem tudta száz százalékig elérni, úgy látom, ebben a tekintetben szemben állott nemcsak az egyes szaktárcák képviselőivel, de — amint a budget-vitát végighallgattam, úgy látom, a felszólalók egész tömegével is. Ha a pénzügyminiszter úr eleget tenne ezeiknek a felszólalásoknak, akkor körülbelül háromszor ekkora budget-tel kellene a parlament elé jönnie. Ha a deficit emelkedése ellenére mégis elfogadom a költségvetést, teszem ezt azért, mert ez a 10 millió pengős deficit-emelkedés részben tatarozási és beruházási munkák következtében, részben pedig olyan bevételekből áll elő, amelyek a gazdasági életnek, ha nem is jelentős, de mindenesetre szerény emelkedésére vallanak. A pénzügyminiszter úr ezeknek a megállapításánál reálpolitikát követ, amennyiben meg lehet állapítani, hogy a gazdasági élet mind határainkon belül, mind pedig a határokon túl — mondom ha nem is lényeges, de bizonyos szerény emelkedést már mutat. A Nemzetek Szövetségének megállapítása szerint a világgazdasági forgalom összezsugorodása megállott és a gazdasági válság grafikonja nem lefelé, hanem felfelé tendáló irányzatot mutat. Ez merész állítás, amelyet kétségtelenül számokkal is igazolni kell. A Népszövetségnek 58 államból sikerült pontos statisztikát beszereznie, amely szerint az utolsó négy évben ezen államoknak, tehát a világ művelt államainak az összkivitele 108, 73, 67 és 65 milliárd pengő volt, összes bevitele pedig 120, 80, 71 és G8 milliárd pengő. Az indexszámokban érték szerint még mindig lefelé mutat az irányzat 'bizonyos mértékig, nevezetesen, ha az 1929. évi forgalmat 100-nak veszszük, akkor az indexszámok az utolsó négy évben a következőkép alakulnak: 58, 39, 35 és 34. De ha nem érték szerint, hanem mennyiség szerint vesszük

# a forgalom alakulását, akkor már bizonyos javulás mutatkozik, amenynviben a fejlődést a következő számok mutatják: 85. 73, 74 és 75. A javulás erősödését az egyes államok gazdaságpolitikai elzárkózása, azjaz autarchiája akadályozza, amely azután minden rossz {következményt maga után von. A pénzforgalom nem javul, sőt ellenkezőleg mindinkább korlátozódik. A nemzetközi hitelek ideje távolabb áll, mint valaha, volt és a világkereskedelem lassan-lassan teljesen a cserekereskedelem formáját ölti fel. A gazdasági háború, amely a párizsi erőszakos békediktátumok következtében állott elő. valutáris térre is áttolódott és ez a valutaháború ma már a, legnagyobb aranykészletekkel rendelkező államok pénzügyi stabilitását ostromolja. A valutáris eltolódások még inkább erősítik a bizonytalanságot és a világ pénzügyi szakértői keresve a bajok okát, azt általában abban találják, hogy megszűnt egy állandó értékmérő lenni a világkereskedelem terén. Maka Strakosch, ez az osztrák eredetű angol pénzügyi szakember két rendszabályt ajánl a pénzügyi bajok gyógyítására. Az első az, hogy az aranyblokk állami valutájukat általa-