Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-27

380 Az országgyűlés képviselőházának A belügyi tárca par excellence hatalmi tárca és ebbe a hatalmi tárcába van beleágyazva a népjólét és a közegészségügy. Ez a vegyítés legalább is a múltban nem bizonyult jónak. A szociálpolitika, merem állítani, nem érzi jól magát a hatalmi tárca keretében, mondhatnám, a szuronyok árnyékában. A mi felfogásunk ebben a kérdésben az, hogy a szociális gondoskodás és a közegészségügy megérdemelne egy külön minisztériumot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kellene is egy külön minisztérium, mint ahogy volt 1918-tól kezdve egészen 1933-ig. Hiszen az egész világon ez a kérdés van homloktérben, ezzel a kérdéssel kell is a legtöbbet foglalkozni. Ha már az új kormány belement egy új minisztérium kreálásába, akkor nem kettéosztást kellett volna végeznie, hanem a szociálpolitikai minisztériumot kellett volna felállítania. A szociális munka antiszociális keretben és irányzatban nem vezethet célra és nem is lehetséges. Nem megrovásképpen mondom ezt, de a belügyminisztérium mégis csak hatalmi és rendészeti célokra alkotódott és van berendezve. A legjobb akarat mellett sem talál ott igazi otthont a szociálpolitika. Merem állítani, hogy a szociális gondoskodás, ez az ágrólszakadt, árva probléma a belügyminisztériumban csak ágyrajáró. Ezt bizonyítani kívánom. A belügyi tárca összkiadása a költségvetés szerint az 1935/36. évre 126,442.000 pengő. Ebből szociális és közegészségügyi célokra 36,418.000 pengőt preliminálnak, hatalmi célokra pedig 90,024.000 pengőt, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Több mint a népjólétié volt!) Ha az arány fordított volna, akkor a miniszter úr elokvens beszéde után talán én is tapsoltam volna, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez nem az egyesítés következménye.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Ebben akkor annak bizonyítékát láttam volna, hogy abban a minisztériumban, amelyet a szociális gondoskodás céljaira kijelöltek, valóban folyhat szociális munka. Ha ez a bizonyíték nem elegendő, akkor tovább kell mennem és egyetlen számot kiragadva az egész komplexumból, rögtön rájöhetünk arra, hogy valóban nem túlságosan nagy a szociális szellem abban a minisztériumban. Például gyermekvédelmi célokra felvettek 7,930.500 pengőt. Az elmúlt költségvetési évben ugyanerre a célra 8,103.300 pengőt vettek fel. Ennél a legfontosabb kötelességnél, ennél a legfontosabb szükségletnél, a gyermekvédelemnél tehát — hogy úgy mondjam — lespóroltak 172.800 pengőt. Nem vall arra a nagy szociális szellemre, nem fedi azt a sok szép színes röppentyűt, amit a gyermekvédelemmel kapcsolatban az egyke ellen hallottunk, amikor ilyen mammutköltségvetésben, több mint egymilliárd pengőre rúgó költségvetésben, jónak látnak 172.000 pengőt éppen a gyermekvédelem tételéből lefaragni. :

r A miniszter úr szerint az egyke nem szociális és nem gazdasági, hanem etikai probléma. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nemcsak!) Megállapítom, hogy az egyke, igenis, gazdasági és szociális probléma. A legbensőbb, legigazabb emberi érzés a gyermek szeretete, és nem hiszem, hogy volna ember a világon, aki nem szereti a gyermeket. Hiszen nincs szebb muzsika a világon a gyermek kacajánál. A természet valóban a gyermek torkába építette bele 7. ülése 1935 június 6-án, csütörtökön. a leggyönyörűbb muzsikát, de csak az egészséges, a jóllakott, a szociális és gazdasági igényeiben kielégített gyermek kacaja adja ezt a muzsikát- De igaz ezzel szemben az is, hogy nincs az a bősz ügyész a világon, aki úgy tudna vádolni, mint egy éhes, mint egy beteg gyermek, aki nem tudja megérteni azt, hogy az ő természeti igényeit miért nem tudják kielégíteni. (Igaz! Ügy van! a baloldalon. — vitéz i Kozma Miklós belügyminiszter: Az egyke a j gazdag emibereknél van és nem a szegényeknél! ! Baranyában és a Tiszántúlon van egyke! — j Weltner Jakab: A szegények pusztulnak el egyI éves koruk előtt!) Hogy csak a gazdagoknál í van. azt tudjuk. Méltóztassék elhinni, t. miniszter úr, az egyke nem más, mint egy, a polj gári társadalmi coelibatus. A gyermeknevelés, \ utódok nevelése nagyon szép -dolog, de amikor | a szülő tudja, hogy nem lesz képes gyermekét Î táplálni, ruházni, hogy ibizonytalan a gyermek léte és jövője, iákkor tessék elhinni, hogy nem etikai, hanem gazdasági és szociális szempontok nyomulnak előtérbe. Ezért mondom azt, hogy ennél a tételnél nem lett volna szabad zsugorinak lenni és ilyen aránylag csekély összeget elvonni ebből a nagy mammut-költségvetésből Továbbmegyek az antiszociális szellem bizonyításánál. Ha ez a kormány tanúságot akar tenni arról, hogy az előző kormány antiszociális irányát nem akarja követni, akkor ezeket az antiszociális rendelkezéseket vissza kell vonni és jóvá kell tenni. így például 6000 ipari balesetjáradékostól vonták meg a járadékot és egy 33-as bizottsági tárgyaláson elfogadott rendelettel szigorították azt az alaptörvényt, amely a7< ipari sérültet már 11%-os munkaképességcsökkenésnél kártalanítani rendeli. Ez a rendelet ezt a határt felemelte 25—26%-ra, — csak ettől a határtól kezdve van kártalanítás — és ez a rendelkezés 6000 járadékos szerzett jogát kobozta el- Bevezették szintén rendeletileg az alaptörvény ellenére, hogy a munkaadói igazolványért 20 fillért vesznek, az orvosi receptért pedig külön 30 fillér sarcot vetnek ki. Egy megbetegedésnél tehát pénzzel megvásárolt, szerzett jogok és

1 törvényes igények ellenére már az, indulásnál 50 fillért, tehát több mint egyórai, sok miinkáskategóriánál 2—3 órai munkabért vesznek már el előre, hogy az illető elindulhasson munkaképességének helyreállítása, egészségének visszaszerzése elé. Ezzel szemben tetemesen leszállították a szolgáltatásokat, a táppénzeket, körülbelül a felére, hasonlóképpen a sz ülőn ősegély eket, «tb. Tessék elhinni, t. miniszter úr, hogy ez a játék igen veszélyes, nemcsak azért, mert ez az általános közegészségügy rovására megy, hanem azért is, mert az elégedetlenség és az elkeseredés nőttön-nő. Itt van a magyarázata annak, miniszter úr, hogy az Oti-t utálják és nem szeretik; mert sok pénzbe kerül és keveset nyújt. Ennek nincs más oka, mint az, hogy a munkásbiztosítási, újabban társadalombiztosítási intézmények önkormányzatát, ha nem is semmisítették meg egészen, de mindenesetre kiforgatták a maga valódi rendeltetéséből. A társadalombiztosításnak ma nincs igazi önkormányzata. Én régi munkásbiztosítási ember vagyok, ismerem a munkásbiztosítás keletkezését, fejlődését, magam is dolgoztam benne majdnem két évtizedig és mondhatom, hogy amikor az intézménynek igazi önkormányzata volt, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Akkor szanálni kellett!) amikor az intézményben az elsőfokon érdekelt munkások és munkáltatók