Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése. 1935. évi június hó 6-án, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A belügyi tárcának 1935 36. évi költségvetése. Hozzászóltak: Eckhardt Tibor, Alföldy Béla, Petrovácz Gyula, Brogli József, Kun Béla, Végváry József, Buchinger Manó, vitéz Kozma Miklós belügyminiszter, Tóth Pál, Esztergátyos János, Hertelendy Miklós, Propper Sándor, Cseh-Szombathy László, Csoór Lajos, Klein Antal, Dulin Jenő, br. Berg Miksa. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak ; vitéz Gömbös Gyula, Fabinyi Tihamér, Kánya Kálmán, vitéz Kozma Miklós. (Az ülés kezdődik d. u. í óra 1 perckor.) (Az elnöki sizéket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Szeder János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Esztergályos János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig vitéz Miskolczy Hugó jegyző urat kérem fel. Bemutatom Farkas István képviselő úr levelét, amelyben 'betegségére való tekintettel egyhónapi -szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságot megadni méltóztassék. (Helyeslés,) A Ház a kért szabadságot megadja. Napirend szerint következik a belügyi tárca általános vitájának folytatása. Szólásra következik Eckhardt Tibor képviselő úr. Eckhardt Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy imielőtt tulajdonképpeni beszédemre rátérnék, mint Miskolc város képviselője a belügyminiszter úr és a t. Ház figyelmét felhívjam arra a súlyos anomáliára, amely már évek óta fennáll annak a mulasztásnak következtében, amelyet a Diósgyőri Állami Vasgyár követ el azáltal, hogy a közegészségre is ártalmas és a Sajó halállományára is pusztító hatású szennyvizeket minden filtrálás nélkül ereszti be a Szinvába, (Petrovácz Gyula: Ázsia!) amely Szinva-patak valósággal végigfolyik egész Miskolc városán s a, legutóbbi laphírek szerint a tegnapi napon valami különösen mérgező r hatású szennyvizek leeresztése következtében körülbelül ezer ember egészségét mérgezte meg. Ez teljesen tarthatatlan állapot, annál is inkább, mert állami gyárról van szó, mely ezt a közegészség elleni kihágást rendszerint elköveti s a belügyminisztérium már határozatilag kötelezte a gyárat, hogy megfelelő filtrálóKÉPVISELOHAZÏ NAPLÓ II. készülékeket állítson fel. A költség maga nem exorbitáns, maximálisan 100.000 pengőbe kerülne annál a gyárnál, — az Állami Vasműveknél — amelynek költségeire 12 milliós deficitet szavazunk meg évről-évre, 100.000 pengő költséggel lehetne tehát egy^ nagyvárosnak igen fontos, mondhatnám, elsőrendű közegészségügyét megfelelő módon rendezni. Meg vagyok azonban győződve arról, t. Ház, hogy az a kár, amelyet évenként a Szinva szennyvize a Sajó halállományában okoz, magábanvéve is több, mint ez a 100.000 pengős befektetés, amelynek legsürgősebb, sőt azonnali keresztülvitelére nyomatékosan kell kérnem a belügyminiszter urat, mert ez az állapot, ahogyan ma fennáll, tarthatatlan, (vitéz Benárd Ágoston: A Halélettani Állomás mit szól ehhez?) Tiltakozik ellene mindenki. Miskolc város nem tudom, hány alkalommal tiltakozott már a belügyminiszternél, mindenütt. A minisztérium forma szerint meg is hozta a megfelelő határozatot, a határozat azonban nincs végrehajtva. Arról van szó, hogy ezt a határozatot sürgősen végre kell hajtani. (Horváth Zoltán: Olyan főszolgabírák vannak ott?) T. Ház! Nem erről, az alapjában véve országos szempontból mégis csak mellékes kérdésről, hanem a belügyi tárca költségvetésének vitája során arról a kardinális kérdésről akarok^ beszélni, amely a belügyminisztérium működésének, hivatásának centrális feladata, és ez: az ország törvényes rendjének fenntartása. Mert ez a belügyminisztérium kötelessége és hivatása elsősorban. Itt bizonyos mértékig nehéz helyzetben vagyok, mert hiszen jól tudom, hogy a belügyminiszter úr, aki ebben a szerepben újonc, nem felelős annak a beidegzett rendszernek — azt mondhatnám — további működéséért, további terjeszkedéséért, további túlzásaiért, sőt visszaéléseiért, amelyekkel nap-nap mellett szemben találjuk magunkat, (vitéz Benárd Ágoston: Ez a Bethlenféle rendszer!) Forma szerint azonban a belügyminiszter úrnak kell viselnie a felelősséget a tárcája keretében a múltban és jelenben előforduló, remélem azonban, a jövőben megszűnő összes visszaélésekért és visszásságokért. 49