Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-26
310 Az országgyűlés képviselőházának arról ia tervéről, hogy aiz öregségi biztosítást \ valósítsa meg, már nyilatkoztam. Az Alföld fálsítására, a szikesek javítására és öntözésére tett indítványokról, valamint a tiszai hajózás kérdéséről iis nyilatkoztam Helyesli azt, hogy a jelenlegi árszínvonalon igyekszik megtartani a búzia árát a kormány. Érdekes, hogy ezt szocialista irészrtől helyeslik, mert ezt nem minden szocialista felszólaló osztotta. (Gr. Apponyi György: Mégis igaza van!) A mezőgazdaság szempontjából szerinte helyesebb volna, ha a fehér lilsztet exportálnánk búza helyett. Ebben tökéletesen igaza vian. (Ügy van! Ügy vanl) Teljesen osztom nézetét. Mindenesetre szükséges ta vis à vijs, aki felveszi a fehér lisztet. (Ügy van! Ügy van!) Haám Artúr képviselőtársam a gyümölcstermelés fejlesztésének rendkívül nagy fontosságára mutatott rá. Nirnsee Pál az állatállomány unk elhelyezése céljából fontos külföldi piacokról beszélt, ikiilönösen Auisztria és: Olaszország ifelé. Pintér László képviselőtársam^ ia Jkísérletügy fontosságát és a iszakoktatás kérdéseit tette iszóvá. Igazán szívemből beszélt. Flandorffer Ignác a bérlőknek ia gazdaadósIságok rendezésébe való 'bevonását kívánta. Erre nézve előttem van a bérlők részéről egy kérés, amelyet Le fogok majd tárgyalni, természetesen elsősorban a pénzügyminiszter úrral. A marha, disznó, baromfi, tojás kivitelének a fontosságára és a kataszteri tiszta jövedelem kérdésére mutatott rá; (ez, utóbbira fcülönöseii Sopron megye szempontjából. A kataszteri tiszta jövedelem kérdése elsősorban a pénzügyi tárcsa keretébe tartozik, de mindenesetre engem ils érdekel. A létminimum adómentességét tette szóvá, amiben sok megfontolnivaló van. Festetics Domonkos képviselőtársam a tejkérdést és a tűzbiztosítás kérdését tette szóvá. Erre csak azt jegyzem meg, hogy már több oldalról felmerült a tűzbiztosítás államosításának a gondolata, azonban itt külföldi, olasz, francia és német biztosító társulatok is vannak a magyarokon kívül, amelyeket kártalanítani kellene abban - az esetben, ehhez pedig meglehetősen nagy pénzösszegre volna szükség. Gyömörey Sándor a piacok fontosságára mutatott rá és helyeselte az okos gazdasági irányítást, azonkívül a vidéki hitel fontosságára is rámutatott. Gallasz Rudolf a fővárosi vámdíjakról, a bérlők védettségéről beszélt, továbbá a minőségi búzáról, s a burgonyavetőmag kedvezményes kiosztásáról. Itt azonban egy téves adatot méltóztatott mondani, mert nem 100, hanem 600 vágón kiosztása van tervbevéve. (Gallasz Ágost Rudolf: Száz került ebből kiosztásra!) Hertelendy Miklós t, képviselőtársam ai gazdasági munkáspénztár kérdését tette szóvá, amire nézve nyilatkoztam. Esterházy Móric gróf képviselőtársam a beruházási hiteleknek, esetleg a fagykár és jégkársujtotta vidéken való felhasználását tette szóvá. Ezt a kérdést le kell tárgyalnunk. A három holdnál nagyobb szőlőterülettel bíró tulajdonosoknak a rézgálicsegély megadását java solta. Erre nézve közbeszólás alakjában válaszoltam, hogy öt holdra emeljük fel a határt. A gazdatiszti nyugdíjak kérdését is szóvátette. Roszner Iván képviselőtársam simmenthali bikák behozatalát tette szóvá s a lótenyésztés fontosságára mutatott rá, amire nézve már volt szerencsém nyiliatkozni. Malasits képviselőtársam pedig a fogyasztók nevében a tej- és kenyér-kérdéseket tette szóvá, Bánó Iván munkáló 1 , ülése 1935 június 5-én, szerdán. alkalmakat kíván, az útépítés kérdésére a lucerna- és a lóheremag-termelés fontosságára mutatott rá, amiről tegnap emlékeztem meg. Igen helyeslem a magtisztító állomások felállítására tett javaslatát. Farkas Gézának már válaszoltam a lótenyésztési kérdésekben. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagy köszönettel fogadom a választ!) Boczonádi Szabó Imre képviselőtársam a méhészet fontosságára mutatott rá és igen meggyőzően beszélt erről. Azt hiszem, mindnyájan osztjuk az ő felfogását. Méltóztassék még megengedni, hogy újból köszönetet mondjak a t. Háznak a tárgyilagos és magasszínvonalú vitáért és egyúttal köszönetet mondjak az előadó úrnak igazán szakszerű és minden tekintetben magávalragadó fejtegetéseiért és azért a szorgalmáért és fáradságáért, amellyel tisztét ellátni volt szíves. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! A vitának ebben az előrehaladott és időben korlátozott szakaszában sok fontos kérdést nem hozhatok fel, vagy nem merülhetek bele azok fejtegetésébe, amelyeket pedig szerettem volna idehozni. Amit azonban elmondhatok, azt röviden fogom elmondani. Mégis méltóztassanak megengedni, hogy ezt megelőzőleg mégegyszer visszatérjek arra a szerencsétlenségre, amely nemcsak a mi városunkat, Kecskemétet, de az ország tekintélyes részét először a faggyal, utána pedig azzal a nagy jégveréssel érte. Es itt az első feladatom az, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak, de a miniszterelnök úrnak és a belügyminiszter úrnak is köszönetet mondjak azért a szeretetteljes érdeklődésért, amelyet ebben az ügyben tanúsítani szívesek voltak, köszönetet mondjak azért, hogy gyorsan megtették a kezdeményező intézkedéseket és kérjem őket, hogy továbbra is tegyék -meg mindazokat az intézkedéseket, amelyek itt még feltétlenül szükségesek. Mert, t. Képviselőház, méltóztassék figyelembe venni, hogy ha egy gazdának kiesik egy egész esztendei termése, ha a gazda úgy áll, hogy nincs vetőmagja a jövő^ esztendőre, már most nincs takarmánya a jószága számára, de még alom-szalmája sincs, ez csak gyors és hatékony segítséggel állítható át. De méltóztassék figyelembe venni például annak a szegény munkásnépnek a helyzetét, amely most nem fog aratórészt, géprészt kapni, amivel meg szokta szerezni magának és családjának egy évre szóló kenyerét, természetesen ugyanakkor a munkaalkalom is lecsökken, tehát pénzért is nagyon bajosan fogja beszerezni szükségétéit. Kecskemét város körülbelül 80.000 főnyi lakosából 46—47.000 az, aki közvetlenül a földből és a föld után él. Nálunk azonban az egész város a föld jövedelmére van berendezve. Ott vannak a kereskedők, akik egyfelől a gazdákat látták el a szükségleteikkel, másfelől exportálják a mi terményeinket. (Éber Antal: Ezek éppen annyit szenvednek a csapástól, mint a gazdák!) Ott vannak a kisiparosok, akiknek túlnyomó nagy része a gazdákat szolgálja ki, az ő szükségleteik előállításával. (Éber Antal: Éhen fognak pusztulni!) Ezek mind a lehető legszerencsétlenebb helyzetbe jutottak, az ősz előtti helyzet javulásának reménysége nélkül, sőt még az orvos, az ügyvéd és végig az egész város társadalma is megérzi ennek a súlyos csapásnak a hatását, oly mértékben, hogy például közvetlenül a jégverés után az üzletek-
