Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-23
Az országgyűlés képviselőházának 23. ter úr politikájával, választóim nevében is, akik kisgazdák és akik igazán érdemesek arra, hogy az állam segítse őket, a költségvetés 1. címét elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. címet elfogadni 1 ? (Igen!) A Ház, az 1. címet elfogadta. Következik a % cím. Esztergályos János jegyző (olvassa a 2—í. címet, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa az 5. címet. — Pinezich István szólásra jelentkezik.) Elnök: Pinezich István képviselő úr kíván szólani. Pinezich István: T. Képviselőház! Ha a magyar, nemzet megfogadta volna a legnagyobb magyar tanácsait, ha a nemizet követte volna Ausztria példáját, amellyel hosszú időn át közösségben élt, akkor az utak dolgában nem kellene olyan szomorú helyzetről számot adni, mint amilyen szomorú helyzetet ma meg kell állapítanunk. Ausztriának ugyanis mlár hosszú múltra visszatekintőleg, igen fejlett útkultúrája van. Ebből óriási hasznot húzott, mi azonban annak ellenére, hogy a közelben éltünk, nem követtük példáját és ennek következtében óriási nemzeti értékek pusztultak el és pusztulnak el még ma is. Én nem akarok részletekbe bocsátkozni azok után a megnyilatkozások után, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úrtól hallottunk és azok után, amik egyáltalában az útkérdésekben itt elhangzottak. Nem akarom részletezni, hogy micsoda hátrányokat és veszteségeket kell elszenvednie a népnek, különösen azoknak a vidékeknek, amelyeknek jó útjuk nincs. Nem akarom festeni azt a helyzetet, amely a rossz utak következtében adódik a gazdára, akinek egy ló helyett négy ökröt kell befognia, aki kínozza állatát, fecsérli az időt, fárad ő maga is feleslegesen, tönkreteszik állatját, szekerét, szerszámát a rossz utak, amíg termeivényei vei a piacot eléri, rossz időben pedig egyáltalában el sem tudja érni. Nem akarok különösebben foglalkozni azzal, hiszen köz- ; ismert dolog, hogy a rossz utak miatt a kultúra is óriási mértékben szenved. Olyan vidékeken, ahol nincs iskola, illetőleg messze van az iskola, a tanyákon, a pusztákon a gyermekek az iskolát nem tudják elérni, nem lehet őket rendesen iskoláztatni és így a kultúra szempontjából ezek a vidékek igen elmaradottak, eltekintve attól, hogy a kultúra egyéb, áldásai sem érkezhetnek hozzájuk. Közegészségügy, állategészségügyi szempontból az orvos és az állatorvos nem éri el a falut^vagy ha eléri, későn éri el, akkor, amikor az ő késedelme — hibáján kívül, a rossz utak miatt — végzetessé válik. A közigazgatás, a közbiztonság szempontjából és egyéb szempontokból is óriási hátrány származik abból, ha az utak rossz karban vannak, illetőleg, ha nincsenek kiépített utak. Minél előbb megszüntetni ezt a helyzetet, ez kell. hogy a kormány törekvése legyen. A kormány minden elismerést megérdemel azért, hogy a múlt nagy mulasztásai után első kormányként jelentkezik, amely munkanrogrammjának élére állította a magyar lítkérdést. A kormány megnyilatkozásaiból, a kereskedelemügyi miniszter elhangzott szavaiból, a pénzügyminiszter expozéjából mindnyájan megállapíthattuk, hogy a kormány arra törekszik, hogy itt kultúrát teremtsen. Mert hogy eddia:, az eddigi viszonyok és eddigi állapotok mellett útkultúráról beszélni nem leheülése 1935 május 29-én, szerdán, 169 tett és nem beszélhettünk jogosan, legalább nyugateurópai értelemben nem, ez, azt hiszem, kézenfekvő. Amióta én a magyar törvényhozás tagja vagyok, azt tapasztaltam, legalább a Felsőházban, hogy mindig megvolt a készség arra, hogy két dologra a törvényhozás minden rendelkezésre álló összeget megszavazzon. Ez a két dolog volt az: útkérdés és a fásítás, illetőleg az Alföld erdősítése. Csodálatosképpen kormányaink mindeddig ezekre a tételekre sohasem találták meg a kellő fedezetet. Ez a kormány megtalálta és ezért elismerést érdemel. Meghajtom a kormány előtt ezért az elismerés zászlaját, mert hiszem és remélem, hogy azokkal a fedezetekkel, amelyeket a miniszter úr tíz esztendőn át beígért, meg lehet teremteni a magyar útkultúrát, szervesen és összefüggően ki lehet építeni a magyar úthálózatot . Minthogy óriási nemzetgazdasági és egyéb fontos érdekek is fűződnek a jó kiépített utakhoz, — a transzverzális és a bekötő utakhoz egyaránt — nagyon kérném az igen t. kormányt, ne elégedjék meg minden körülmények között azzal az eredménnyel, hogy tíz esztendő alatt akarja útprogrammját végrehajtani, hanem, ha lehet, teremtsen elő fedezetet arra, hogy ezt a munkát előbb is be tudja fejezni, el tudja végezni. A kormányt minden elismerés megilleti azért is, mert az idegenforgalommal és az idegenforgalom kérdéseivel komolyan foglalkozik. Fabinyi pénzügyminiszter úr kereskedelemügyi miniszter korában elsőnek ismerte fel az idegenforgalmi ügyek fontosságát és karolta fel őket. Örömmel látom és hallom, hogy a mostani kereskedelemügyi miniszter úr Fabinyi miniszter úr elgondolásait magáéivá teszi és az idegenforgalom megszervezését és megalapozását tovább is előreviszi. A miniszter úr, helyesen, tudatában van annak, hogy idegenforgalmat jó utak nélkül elképzelni nem lehet. Aláírom és helyeslem a miniszter úr kijelentéseit, hogy az idegenforgalom alapfeltéj telei a jó út, a jó vasúti összeköttetés, a jó vendéglő és szállodák. Enélkül idegenforgalmat teremteni és enélkül idegenforgalmat elképzelni nem lehet. A szálloda-, de különösen a vendéglősipart és a kocsmai ipart bizonyos feltételekhez kellene kötni. Koncessziókat csak olyanoknak kellene adni, akik bizonyos feltételeknek eleget tesznek. így cselekszik Ausztria és így változtatta meg Ausztria a helyzetet a tőlünk elcsatolt nyugatmagyarországi részeken is, ahol a vendéglői és kocsmai koncessziókat bizonyos, az idegenforgalmat szolgáló feltételeknek teljesítésétől tette függővé; így például kikötötték azt, hogy minden faluban, a legutolsóban is, a kocsmárosnak egy-két szobát be kell rendeznie arra, hogy idegeneket tudjon befogadni és egyéb szempontokból is előmozdították az idegenforgalmat. Ezeket a példákat jó volna nálunk is követni, mert nálunk az emberek megmaradtak azon a középkori nívón, amely mellett megtörténhetik az, hogyha az ember egy parasztfaluban vendéglőben ebédet kér, még rántottát sem tudnak neki adni. Ezek ázsiai viszonyok és ilyen viszonyok mellett idegenforgalomról nem lehet beszélni, azt nem lehet megteremteni. Nekünk nincsenek olyan grandiózus attrakciós helyeink, mint Svájcnak, Ausztriának vagy Olaszországnak, de igenis vannak még mindig olyan helyek és pontok Magyarországon is, amelyek az idegenforgalom szempontjából, kihasználhatók. Ezeket mind ki kell használni, mert az idegenforgalom pénzt jelent,. Pénzt jelent akkor is, ha a
