Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 2 yiselőtársadálommal és" különösen à magyar fiatalság széles rétegeivel, amelyből az 1925. év óta nagyon kevesen tudtak végleges és -rendes exiszteneiához jutni. (Ügy van! Ügy van!) vitéz Marteekényi Imre t. képviselőtársam sürgette az önálló iparosok számának szaporítását. Erről a kérdésről a kisiparoskérdéssel kapcsolatban beszéltem. Köszönöm neki az érdeikkép viseletek szükségességéről tartott felszólalását, amelyiben -nagyon pregnánsan domborította ki az éredekképviseletek reformjának s zükiségességét. Propped Sándor képviselő úr sürgette az iparfelügyelet átszervezését Erre is voltam bátor már nyilatkozni, éppúgy a nyolcórai munkaidőre, a vasárnapi munkaszünetre nézve. A ibu'dapestköirnyéki villany ügyével kapcsolatban felszólított arra, hogy a villamos áramárakat szállítsam le, mert a villamossági törvény erre nekem módot nyújt. En ebben szakember vagyok és tudom, hogy a villamossági törvény csak abban az esetben nyújt módot a beavatkozásra, ha az anyagarák vagy a munkaibérek változtak. Az anyagának és munkabérek az utóbbi időben nem mutatnak fel olyan lényeges változást, amelynek alapján \ a villamossági szerződéseidbe beavatkozni lehetne. Mindamellett azonban azt (hiszem, hogy az ilyen hosszúlejáratú szerződések megkötésénél az érd ekeit városoknak és egyéb közületeknek kellett volna jobban vigyázniuk és amennyiben csak súlyos fel tételekkel lehetett ezeket a (szerződéseket megkötni és^ meghosszabbítani, akkor kellett volna a kormány segítségét kérni és igényibe venni az ilyen szerződések megkötésének megakadályozására. Ami azt a kérdést illeti, hogy a Phőbusnál a beszerzési költség 3 és fél fillér, ez a fantázia birodalmába tartozik. A beszerzési költség ennél lényegesen magasabb és már ismételtein rámutattam ama, hogy a villamosenergia-szolgáltatásnál a beszerzési költséget nem lehet kapcsolatba (hozni és szembeállítani a szétosztási költséggel, mert ez körülbelül olyan eljárás, mintha egy ruhának nyers gyapjúönköltségét akarnók szembeállítani a szabótól kikerülő kész ruha árával. Vazsonyi képviselő úr a 'kisiparosok és a kiskereskedők részére olyan védettséget sürget, mint amilyen a mezőgazdasági lakosságot megilleti. Azt hiszem, hogy a kisiparosságnak és a kiskereskedőknek már ma is van olyan eszköz a kezében a kényszeregyességi eljárás révén, amely bizonyos mértékben megközelíti a mezőgazdaság kedvezményeit, úgyhogy azt hiszem, ilyen javaslattal ma még nem is időszerű foglalkozni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ami az idegenforgalommal kapcsolatos balatoni problémák felemlítését illeti, közölhetem, hogy teljes mértékben támogatni fogom az idegenforgalmat, úgy mint elődöm tette. Az idegenforgalom rendkívül nagy fontosságát elismerem és tisztában vagyok azzal, hogy az idegenforgalom révén Magyarország fizetési mérlegét igen nagy mértékben tudjuk javítani. Idegenforgalmunknak tényleg az a baja, hogy a vendég — nem akarom az »idegen« szót használni — nálunk nagyon rövid ideig tartózkodik. Ezért mindennemű idegenforgalomra vonatkozó berendezkedésünkkel elő kell segítenünk azt, hogy a külföldi vendég Magyarországon szívesen és hosszabb ideig tartózkodjék. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Andaházi-Kasnya Béla: Eendes szállodákat kell csinálni!) f. ülése 1935 mó^us 29-én, szerdán. 163 Mint méltóztatnak tudni, Mezőkövesden és más helyeken megépültek a szükséges vendégfogadó házak. A magam részéről elsősorban a Balaton idegenforgalmának felkarolását tartom szükségesnek. (Helyeslés jobbfelől.) E tekintetben tervbe van véve, hogy az Öti.- és Mabi.-pénzek felhasználásával, kölcsönök folyósításával tegyük lehetővé a Balaton mellett modern szállodák és penziók létesítését. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Sőt tovább megyek. A magam részéről tervbevettem azt, hogy az idegenforgalom rovatában az útlevélilletékekből származó bevételek terhére foglalkozzunk azzal a gondolattal, hogy a Balaton mellett építendő modern szállodákat, miután azoknak idénye rendkívül rövid és így a befektetett tokét megfelelően kamatoztatni nem tudják, esetleg hosszabb időre szóló kamattámogatásban részesítjük és ezzel is elősegítjük ezeknek a nélkülözhetetlen idegenforgalmi berendezkedéseknek minél hamarább való kiépítését. (Helyeslés.) Esterházy képviselő úr a kőbányákról bej szélt és a kőbányák foglalkoztatását sürgette. Nagyon helyesen méltóztatott megjegyezni, hogy a kőbányák helyzete, sajnos, rendkívül nehéz. Kőbányáink eredetileg is rendkívül túldimenzionáltak és még a

1 legnagyobb konjunktúra idején sem volt mód ezeknek a kőbányáknak rendes kihasználására. Ma az a helyzet, hogy amennyiben a költségvetés gondoskodni fog tudni az utak megfelelő karbantartásáról, akkor a kőbányák kapacitását 25—30%-ban tudjuk csak maximálisan kihasználni. Kísértett már bizonyos kényszertársulások gondolata. A magam részéről foglalkozni fogok a kőbányák problémájával és helyesnek, elfogadandónak, sőt követendőnek tartom azt a felfogást, amely azt mondja, hogy a kőbányák foglalkoztatásánál legyünk figyelemmel az egyes vidékek ínségbe jutott lakosságára és úgy oszszuk meg a meglévő mennyiségek kitermelését, ! hogy elsősorban az ínségbe jutott lakosságot juttassuk kereseti lehetőséghez. (Helyeslés.) Arra nézve, amit az úttörvényről méltóztatott Esterházy képviselőtársamnak mondani, azt hiszem, megadtam a kellő felvilágosítást. A kötelező jegyek kérdése is tisztázást nyert. ! A miniszterségem óta kikerült kötelező jegyek mindegyikére megvan a törvényes felhatalmazás, úgyhogy e tekintetben — azt hiszem — nincs semmi kifogásolható. Eckhardt Tibor képviselő úr beszéde elején szintén az útkérdéssel foglalkozott és azt mondta, hogy csak a főutakat vegye át az ál| lam. Azt hiszem, erre is megfeleltem már. ] Nincs szándékunkban állami kezelés alá venni ' olyan mellékutakat, amelyeknek fenntartása, kiépítése és továbbfejlesztése nem állami feladat. Eckhardt Tibor képviselő úr kifogásolta azt, hogy ebben az évben exportunkban igen nagy mennyiségben jelentkezett a félkész vasáru és ezt ő rendkívül perhorreszkálandónak tartja. Én másképpen fogom fel a helyzetet. Nekünk azt kell külföldre szállítanunk, amit a külföld megvesz (Ügy van! jobbfelől.) és ha búzát nem tudunk szállítani, viszont módunkban van ilyen, félkész vasárut szállítani, ezzel egypár magyar munkáskéznek foglalkoztatást adni (Helyeslés jobbfelől.) és fizetési mérlegünket rendbehozni, akkor az ilyen exportnak is őszintén örvendek. Csak azt utasítanám vissza, ha az ilyen export esetleg megakadályozná a búzának vagy más mezőgazdasági terméknek értékesítését. (Felkiáltások balfelől; Arról beszélt! — Klein Antal: És a monopó-