Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 2 yiselőtársadálommal és" különösen à ma­gyar fiatalság széles rétegeivel, amelyből az 1925. év óta nagyon kevesen tudtak végleges és -rendes exiszteneiához jutni. (Ügy van! Ügy van!) vitéz Marteekényi Imre t. képviselőtársam sürgette az önálló iparosok számának szaporí­tását. Erről a kérdésről a kisiparoskérdéssel kapcsolatban beszéltem. Köszönöm neki az ér­deikkép viseletek szükségességéről tartott fel­szólalását, amelyiben -nagyon pregnánsan dom­borította ki az éredekképviseletek reformjának s zükiségességét. Propped Sándor képviselő úr sürgette az iparfelügyelet átszervezését Erre is voltam bátor már nyilatkozni, éppúgy a nyolcórai munkaidőre, a vasárnapi munkaszünetre nézve. A ibu'dapestköirnyéki villany ügyével kapcsolat­ban felszólított arra, hogy a villamos áramára­kat szállítsam le, mert a villamossági törvény erre nekem módot nyújt. En ebben szakember vagyok és tudom, hogy a villamossági törvény csak abban az esetben nyújt módot a beavat­kozásra, ha az anyagarák vagy a munkaibérek változtak. Az anyagának és munkabérek az utóbbi időben nem mutatnak fel olyan lényeges változást, amelynek alapján \ a villamossági szerződéseidbe beavatkozni lehetne. Mindamel­lett azonban azt (hiszem, hogy az ilyen hosszú­lejáratú szerződések megkötésénél az érd ekeit városoknak és egyéb közületeknek kellett volna jobban vigyázniuk és amennyiben csak súlyos fel tételekkel lehetett ezeket a (szerződéseket meg­kötni és^ meghosszabbítani, akkor kellett volna a kormány segítségét kérni és igényibe venni az ilyen szerződések megkötésének megakadá­lyozására. Ami azt a kérdést illeti, hogy a Phő­busnál a beszerzési költség 3 és fél fillér, ez a fantázia birodalmába tartozik. A beszerzési költség ennél lényegesen magasabb és már is­mételtein rámutattam ama, hogy a villamos­energia-szolgáltatásnál a beszerzési költséget nem lehet kapcsolatba (hozni és szembeállítani a szétosztási költséggel, mert ez körülbelül olyan eljárás, mintha egy ruhának nyers gyapjúönköltségét akarnók szembeállítani a szabótól kikerülő kész ruha árával. Vazsonyi képviselő úr a 'kisiparosok és a kiskereskedők részére olyan védettséget sürget, mint amilyen a mezőgazdasági lakosságot meg­illeti. Azt hiszem, hogy a kisiparosságnak és a kiskereskedőknek már ma is van olyan eszköz a kezében a kényszeregyességi eljárás révén, amely bizonyos mértékben megközelíti a mező­gazdaság kedvezményeit, úgyhogy azt hiszem, ilyen javaslattal ma még nem is időszerű fog­lalkozni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ami az idegenforgalommal kapcsolatos ba­latoni problémák felemlítését illeti, közölhe­tem, hogy teljes mértékben támogatni fogom az idegenforgalmat, úgy mint elődöm tette. Az idegenforgalom rendkívül nagy fontosságát elismerem és tisztában vagyok azzal, hogy az idegenforgalom révén Magyarország fizetési mérlegét igen nagy mértékben tudjuk javítani. Idegenforgalmunknak tényleg az a baja, hogy a vendég — nem akarom az »idegen« szót hasz­nálni — nálunk nagyon rövid ideig tartózko­dik. Ezért mindennemű idegenforgalomra vo­natkozó berendezkedésünkkel elő kell segíte­nünk azt, hogy a külföldi vendég Magyaror­szágon szívesen és hosszabb ideig tartózkod­jék. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közé­pen. — Andaházi-Kasnya Béla: Eendes szállo­dákat kell csinálni!) f. ülése 1935 mó^us 29-én, szerdán. 163 Mint méltóztatnak tudni, Mezőkövesden és más helyeken megépültek a szükséges vendég­fogadó házak. A magam részéről elsősorban a Balaton idegenforgalmának felkarolását tar­tom szükségesnek. (Helyeslés jobbfelől.) E te­kintetben tervbe van véve, hogy az Öti.- és Mabi.-pénzek felhasználásával, kölcsönök fo­lyósításával tegyük lehetővé a Balaton mellett modern szállodák és penziók létesítését. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Sőt tovább megyek. A magam részéről tervbe­vettem azt, hogy az idegenforgalom rovatában az útlevélilletékekből származó bevételek ter­hére foglalkozzunk azzal a gondolattal, hogy a Balaton mellett építendő modern szállodákat, miután azoknak idénye rendkívül rövid és így a befektetett tokét megfelelően kamatoztatni nem tudják, esetleg hosszabb időre szóló ka­mattámogatásban részesítjük és ezzel is előse­gítjük ezeknek a nélkülözhetetlen idegenfor­galmi berendezkedéseknek minél hamarább való kiépítését. (Helyeslés.) Esterházy képviselő úr a kőbányákról be­j szélt és a kőbányák foglalkoztatását sürgette. Nagyon helyesen méltóztatott megjegyezni, hogy a kőbányák helyzete, sajnos, rendkívül nehéz. Kőbányáink eredetileg is rendkívül túl­dimenzionáltak és még a 1 legnagyobb konjunk­túra idején sem volt mód ezeknek a kőbányák­nak rendes kihasználására. Ma az a helyzet, hogy amennyiben a költségvetés gondoskodni fog tudni az utak megfelelő karbantartásáról, akkor a kőbányák kapacitását 25—30%-ban tudjuk csak maximálisan kihasználni. Kísér­tett már bizonyos kényszertársulások gondo­lata. A magam részéről foglalkozni fogok a kőbányák problémájával és helyesnek, elfoga­dandónak, sőt követendőnek tartom azt a felfo­gást, amely azt mondja, hogy a kőbányák fog­lalkoztatásánál legyünk figyelemmel az egyes vidékek ínségbe jutott lakosságára és úgy osz­szuk meg a meglévő mennyiségek kitermelését, ! hogy elsősorban az ínségbe jutott lakosságot juttassuk kereseti lehetőséghez. (Helyeslés.) Arra nézve, amit az úttörvényről méltózta­tott Esterházy képviselőtársamnak mondani, azt hiszem, megadtam a kellő felvilágosítást. A kötelező jegyek kérdése is tisztázást nyert. ! A miniszterségem óta kikerült kötelező jegyek mindegyikére megvan a törvényes felhatalma­zás, úgyhogy e tekintetben — azt hiszem — nincs semmi kifogásolható. Eckhardt Tibor képviselő úr beszéde ele­jén szintén az útkérdéssel foglalkozott és azt mondta, hogy csak a főutakat vegye át az ál­| lam. Azt hiszem, erre is megfeleltem már. ] Nincs szándékunkban állami kezelés alá venni ' olyan mellékutakat, amelyeknek fenntartása, kiépítése és továbbfejlesztése nem állami fel­adat. Eckhardt Tibor képviselő úr kifogásolta azt, hogy ebben az évben exportunkban igen nagy mennyiségben jelentkezett a félkész vas­áru és ezt ő rendkívül perhorreszkálandónak tartja. Én másképpen fogom fel a helyzetet. Nekünk azt kell külföldre szállítanunk, amit a külföld megvesz (Ügy van! jobbfelől.) és ha búzát nem tudunk szállítani, viszont módunk­ban van ilyen, félkész vasárut szállítani, ezzel egypár magyar munkáskéznek foglalkoztatást adni (Helyeslés jobbfelől.) és fizetési mérle­günket rendbehozni, akkor az ilyen exportnak is őszintén örvendek. Csak azt utasítanám vissza, ha az ilyen export esetleg megakadá­lyozná a búzának vagy más mezőgazdasági terméknek értékesítését. (Felkiáltások balfelől; Arról beszélt! — Klein Antal: És a monopó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom