Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

162 Az országgyűlés képviselőházának Ezek után méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy a felszólalásokra adjam meg rövid válaszomat. (Halljuk! jobb felől.) Magyar Pál képviselő úr a költségvetés indokolását kifogásolta, különösen azt, hogy az idegenforgalom rovatában csak 46.000 pengő felvételét indokoltam meg, holott köztudomású, hogy az idegenforgalom részére sokkal nagyobb tételek állanak rendelkezésre. Ezzel kapcsolatban csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy a részletes indokolásban nem indokolhatok meg más öszszeget, mint amelyet a tárca felvett az idegenforgalom előmozdítására. Az általános indokolásban pedig az általa kifogásolt dolgok benne foglaltatnak, mert benne van, hogy ezen az összegen felül ebben a költségvetési évben is rendelkezésre fognak állani azok az összegek, amelyekkel az államvasutak, az Ibusz. és a székesfőváros e költségekhez hozzájárulnak, és benne van abból a bizonyos útlevélalapból származó dotáció is. Gróf Teleki János képviselőtársam az államvasutak deficitjét rendkívül egyszerű módon kívánja eltüntetni, amikor azt mondja, hogy nevezzük az államvasutakat ezután nem üzemnek, hanem államosítsuk ismét vissza és az államvasutak deficitjét előidéző nyugdíj- és egyéb terheket adjuk át az államnak. Ez mindenesetre csak forma kérdése, úgyhogy azt hiszem, ezzel a problémával nem is kell tovább foglalkoznom. Másik megjegyzése az, hogy az államvasutak indokolatlan fuvardíjkedvezményeket adnak és részben ezáltal is az államvasutak büdgetje deficites. Ezeknek a fuvardíjkedvezményeknek megszüntetését magam is indokoltnak tartom. A magam megállapítása szerint is több mint 10 millió pengőre rúg, sőt talán a 20 millió pengőt is eléri azoknak az indokolatlan fuvardíjkedvezményeknek az értéke, amelynek fenntartása a mai gazdasági viszonyok között talán már nem lenne indokolt. A síncserék problémáját is felemlítette. Ezzel kapcsolatban csak azt jelenthetem, hogy úgy a mostani költségvetésben, mintpedig a befektetésekre szánt 15 millió pengőben számottevő összeg szerepel a síncserék fokozatos keresztülvitelére. Müller Antal képviselőtársam elszámolást kér az iparfejlesztésnél felvett 3,428.000 pengőről. Méltóztatnak tudni, hogy ennek túlnyomó része tulajdonképpen az export fejlesztésére szolgál. Ami azt illeti, hogy a munkalkalmakból necsak a nagyipar, hanem a kisipar is részesedjék, e tekintetben maga is elismerte, hogy a közszállítások fokozása révén a kisipar egyre újabb és újabb munkaalkalmakhoz jut. Az löksz, részvétele a közszállításokban — mint már említettem — 1933-ban csak 400.000 pengő értékű volt, 1934-ben 1 millió pengő volt, 1935ben pedig az első három hónapban már elérte az 1 milliót, ami a kisipar fokozatos térfoglalásának csalhatatlan jele. Méltóztatott említeni a kontárkérdést is. Mint méltóztatik tudni, folyamatban van az ipartörvény 4. és 47. §-ának módosítása. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy nem megalkuvó álláspontot, hanem tisztességes, becsületes álláspontot fogok ebben a kérdésben képviselni, amely, azt hiszem, nagy mértékben hozzá fog járulni a kontárkérdés egészséges megoldásához. (Helyeslés.) A motalko-áremielést csak egy szóval méltóztatott említeni, mert a klotürlámpa nem adott időt felszólalása (befejezésére. A miagam 3. ülése 1935 május 29-én, szerdán. részéről, itt is őszintén kijelenthetem, hogy nem vagyok megelégedve a benzinkartelnek azzal az eljárásával, (Általános élénk helyeslés és taps.) hogy minden alkalommal igyekszik a kormányt, befejezett tények elé állítani. Az áremelés bejelentését tudomásul nem vehetem! s tartom magam ahhoz, hogy az árelemző bizottság megállapítását tartozik ez a kartel magáévá tenni. (Elénk taps.) Ha ez nem következik he, — méltóztassanak meggyőződve lenni róla — a kormány meg fogja találni a szükséges intézkedéseket arra, hogy bármely kartelnek ilyen egyoldalú és indokolatlan eljárását megakadályozza. (Éljenzés és taps.) vitéz Tóth András t. képviselőtársam a kisipari hitelakció kiterjesztését sürgeti és a köztisztviselői kölcsönök mintájára általános kisipari hitelakció azonnali megindítását tartja indokoltnak. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ha képesek lennénk ilyen terhek vállalására, akkor magam is azon lennék, a miai viszonyok között azonban meg kell elégednünk azzal, hogy a hitelképes kisiparosok részére biztosítsuk a hitelellátást, ezen túlmenően pedig megadtuk azokat a kereteket, amelyeken belül a fedezettel nem rendelkező kisiparosok megfelelő hitelhez juthatnak. Ha ennek a hitelnek a visszafizetésében jó tapasztalatokat szerzünk, akkor ez a tőkeösszeg továbbra is rendelkezésére fog állani a kisiparosságnak és a lehetőséghez képest, igyekezni fogunk ezeket a kereteket, amennyire csak lehet, tágítani. Altalános hitelakcióba nem mehetünk bele, mert az, hogy valaki kisiparos, még sem

1 lelhet jogcím arra, hogy minden további nélkül, hat hónap alatt visszafizethető kölcsönt vehessen fel. Sándor István t- képviselőtársam sürgette a tiszaugi és a dunaföldvári híd közötti öszszeköttetés kiépítését. Már nyilatkoztam arról, hogy magam is abszurdumnak tartom, hogy két ilyen drága híd között a tranzverzális utak nincsenek meg, gondoskodni fogok róla, hogy e régóta húzódó kérdést minél előbb megoldhassuk. Sürgette azonkívül a bekötő utak építését. Erre vonatkozólag mlár bátor voltam nyilatkozni. Báró Vay Miklós t. képviselőtársam a kedvezményes exporttarifát sürgette a Tiszántúl részére. Erre vonatkozóan meg kell állapítanom, hogy az Államvasutak díjszabása ma is csökken a távolság arányában. Sőt, 1933 július 1-től kezdve, a 200 kilométeren felüli távolságokon fokozatosan csökkenő díjtételek vannak érvényben, ami elsősorban a Tiszántúlra vonatkozik. Ezenkívül export-tarifa kedvezmény, — majdnem minden számottevő mezőgazdasági cikkre — van, s úgy gondolom 20—60 százalékig terjed; ez a tarifakedvezmény természetesen a Tiszántúlra is érvényes, és pedig fokozottabb mértékben, mert ott a szállítási távolság nagyobb. Peyer Károly képviselő úr ismét kifejezést adott annaik a meggyőződésének, hogy a munkabéreik Magyarországon 1925 óta rendkívüli mértékben csökkentek:. Bátor vagyok neki megint azt válaszolni, hogy ez a beállítás tulajdonképpen helytelen, mert bár kétségtelen, nogy a munkabérek numerikusan csökkentek, a munkabérek vásárlóereje nem csokiként olyan miértékben (Ügy van! Űgy van! jobb felől.) és különösen nem járt rosszul a magyar munkásosztály. Azok, akik rendesen vannak foglalkoztatva, nem) jártak rosszul, szembeállítva a tiszt-