Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-23
158 Az országgyűlés képviselőházának 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. meglévő keretek közt fen, tartani. A vas- és gépipar, véleményem szeri] t, további racionalizálásra szorul, és hasonló téppen megoldandó lesz a budapesti, meglehí ;ősen túlfejlett és foglalkoztatást nem találó malomipar kérdése is. A nemzet egyetemének izemszögéből nézve, az ipar véleményem szerin nemcsak termelési tényező, hanem a nemzet íagy részének foglalkoztatását is lehetővé te z:i. {Ügy van! Ügy van!) AZÍ iparpolitika fela< ata tehát, az, lehet, hogy csak az olyan ipart ámogassa, amely a nagy nemzeti céloknak meg telel, és amely nemcsak az iparfejlesztési ked /ezményeknek és a vámtarifa hiztosította elől yöknek a kihasználásáért és legtöbbször — m| rem állítani — csak kizárólag ezeknek a kedve menyeknek tartamára létesült, hanem azért, hogy magyar nemzeti iparrá váljék. (Helyes és jobbfelől.) A hazai iparnak két for tos problémája van. Az egyik az, hogy előmozdí ,sa a belföldi nyersanyag jobb értékesítését, < Taps jobbfelőL) a másik pedig az, hogy a s akképzett magyar munkás- és mérnöktársada] >mnak kenyeret biztosítson. {Helyeslés jobb fel H.) Véleményem szerint nf 21 szolgálja a nemzet erősödését az az ipar, i mely a jövő elé reménytelenül néző ifjúsága k ^alamizsnaként és csak kényszerből ad 80 pa gős állásokat (Ügy van! Ügy van! Taps a joi boldalon és a középen.) és indokolatlan öna seben nem gondol arra, hogy önmaga jövőjét is csak akkor tudja biztosítani, ha a felnövő új magyar ifjúságnak módot nyújt arra, hogy in r kora ifjúságában gyakorlatilag kapcsolódjék be a magyar iparba. (Helyeslés és taps.) Az iparfejlesztés érdél âben a magyar fogy asztóközömség súlyos ; áldozatokat hozott. Ezeket az áldozatokat toví bb fenntartani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! J A mai túlzott vámvédelemről fokozatosan át cell vezetni az ipart arra az útra, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) amely kevesebb áldozatot je emt a (Élénk helyeslés és taps.) fogyasztóközö iség részére. (Andaházi-Kasnya Béla: Egyeté tünk!) Ezek azok a főibib prol] lémák, amelyeket a kormánynak meg kell olda lia, és ezekmeik a céloknak elérését a kormánj elsősorban az ipar szervezési problémáinak m igoldásával kívánja szolgálni. Megjegyzem, az ílőrahaladás ütemét a tapasztalatoknak megfe: ílően nem akarjuk erőszaíkosan gyorsítani, me t tisztában vagyunk azzal, hogy az ipar szer ezési problémáiban csak lépésről-lépésre lehet előrehaladni és minden tervszerűtlen, meggo idolatlan intézkedés súlyosan veszélyezteti az ;gész ország gazdasági érdekeit. Az 1931. évi karteltörvény megadta az iparnak a módot Í rra, hogy rentábilis termelését szervezkedés út án is biztosítsa. Az iparnak ezt a szervezkedés' jogát én elismerem és — azt hiszem — a Ház is teljes mértékiben elismeri. De a szervezked* ssel nemcsak a termelési rentabilitás 'kérdése merültek és merülnek fel, hanem olyan kér« esek is, amelyek az állam elhatározását teszik szükségessé. Elég, ha az árkérdésre mutatóik : á, amelyben modern állam nem nélkülözheti a 1 ítékony beavatkozás lehetőségét. (Ügy van! Üg; van! a jobboldalon és a középen) Az árkérdé« sel kapcsolatban sor fog kerülni a karteltöi /ény módosítására, \ flténk helyeslés, éljenzés s taps.) mert a törvény életbeléptetése óta e telt két és fél esztendő alatt a törvénynek i ren sok hiányossága ütközött 'ki. (Kakovszky Ti >or: Az árelemző bizottság! — Andaházy-Kas iya Béla: Nincs hatásköre! —- (Gr. Festetics Domonkos: Lesz!) Azoknak az országoknak karteltörvénye, amelyek legutóbb léptek életbe, ezek javarészt sokkal szigorúbb intézkedéseket tartalmaznak, mint a mi régi karteltörvényünk. (Propper Sándor: Nem is olyan régi! Alig néhány éves!) Éppen azért meggyőződésem az, hogy a magyar kartetltörvény nem felel meg azoknak a közgazdasági igényeknek, amelyeket a modern gazdasági élet kíván. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Teljes mértékben elismerem Budapestnek az ország gazdasági életében elfoglalt jelentőségét,^ mégis ki kell jelentenem, hogy azt a fejlődési irányzatot, amely az ipart jóformán teljes egészében Budapesthez kötötte, nem tartom egészségesnek. (Helyeslés.) Szociális, gazdasági és egészségügyi szempontból szükségesnek tartom, hogy a jövőben új vállalatok alapítása alkalmával elsősorban a vidéki . városokra, és pedig olyan vidéki városokra kerüljön a sor, ahol az ipar településének előfeltételei megvannak. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Éppen ennek a célnak az elérése érdekében felszólítom az ország gazdasági problémáival foglalkozó helyi érdekeltségeit, különösen a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy foglalkozzanak az iparfejlesztési törvényben szabályozott iparfejlesztési bizottság felállításával. Mint méltóztatnak tudni, az iparfejlesztési törvény módot és lehetőséget nyújtott ilyen helyi bizottságok felállításáraKérem őket, foglalkozzanak ezzel a problémával, mert ezeknek a bizottságoknak a létesítése, feltéve, hogy azok számiolnak a lehetőségekkel, feltétlenül elősegítené a jövőben az ipar egészséges decentralizálásának a folyamatát. (Helyeslés a középen.) T. Ház! Az iparügyi minisztérium a jövőben a legnagyobb eréllyel fogja megindítani a belföldi nyersanyagok fokozatos és rendszeres felhasználását. Azonkívül természetesen foglalkozni fogunk a belföldi nyersanyagoknak, ásványkincseinknek, stb., fokozatos tervszerű feltárásával is. Azok az eredmények, amelyek e téren a magyar bauxit felhasználásánál mutatkoztak, jogos reménnyel tölthetnek el bennünket. Meggyőződésem az, hogy ezen a téren még rendkívül sok a tennivaló, és eredményre is fogunk tudni jutni. A hazai nyersanyagellátás érdekében máris sikerült a gyapjúhozamot növelni, amint azt Eoszner képviselőtársam az általános vita során reklamálta. Ezenkívül foglalkozunk a lenmagtermelés fokozásával és ezzel kapcsolatban a lenszalma kotonizálásával és felhasználásával. Meg kell említenem, hogy foglalkozni fogunk, amit a helyzet aktualitása is indokol, a ihazai benzingyártás problémájával, (Helyeslés.) mert véleményemi szerint ilyen fontos nyersanyagban igyekeznie kell az országnak — legalább részben — az önellátást biztosítani. (Helyeslés.) Még néhány kérdést szeretnék az iparügyi tevékenységgel kapcsolatban megemlíteni, (Halljuk! Halljuk!) elsősorban azt, hogy igyekezni fogunk hasznosítani úgy, mint a múltban tettük, a jövőben is, azokat az eredményeket, amelyeket a szabványosítási akció biztosított. Azután különös gondot fogunk fordítani ezzel kapcsolatban a közszállítások fokozottabb ellenőrzésére abból a célból is, amelyet Müller t. képviselőtársam reklamál, hogy a kisiparnak megfelelő eredményt biztosítsunk ezekből a közszállításokból. Azt hiszem, a legutóbbi időben elért eredményekkel ő is meg
