Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-23
Az országgyűlés képviselőházának 2. dasági gépészet dolga. Az ország gazdaságai tele vannak most már gépekkel. E téren igen sok rendezetlen, dolog van. Például a traktoroknak, a magánjáróknak a közmunka váltsága a leghihetetlenebb módon van megoldva,. Öt-hat évvel ezelőtt a jó gazdasági viszonyok között megállapított traktorközmunkaváltságot most a rossz gazdasági viszonyok között 100%-kai felemelték. Feltűnő ugyancsak ezeknél a gépeknél az iparfelügyeleti díjak magassága. A gyakori mérték vizsgálatok költségei is magasak. Ezt minden második esztendőben most is gyakorolják. Ami az alkatrészek behozatali vámját illeti, ez helytelen, mert bár alkatrészeket Magyarországon nem gyártanak, — hiszen legtöbbnyire külföldi gépekről van szó — mégis kivetik a vámokat az alkatrészekre. Végül ugyancsak a gépügyhöz tartoznak a géptartozások. Kezemben van egy gyári körlevél, amely azt mondja, hogy a,z ötévvel ezelőtti 6400 pengős gép árát most 2000 pengőre szállították le, ennek ellenére ezek a gépgyárak ma is ezeket a 6400 pengős tételeket követelik a múltból eredő tartozásoknál és igen sok gazdát tesznek tönkre. Azt kérném, vállaljon a kereskedelemügyi miniszter úr valami közvetítést a gépadósok és a gépgyárak között, hogy ezzel a gazdasági válság és a igazdák eladósodása enyhüljön. Az útépítés köréből több felszólalás hangzott el s én itt a munkások kérdését , teszem szóvá. Ha valaki valami 'borzasztó nehéz^ munkáról beszél, akkor azt mondj a, hogy kőtörést kell neki végezni. Ezek a szegény munkások egy köbméter kő összetöréséért ma 1 pengő 20 fillért kapnak, ami 8 órai megfeszített munkaidőt igényel, tehát kőtöréssel most 1 pengő 20 fillért lehet keresni egy nap alatt, holott békében ez 2 korona 60 fillér volt. Azt kérném, hogy azokat a vállalkozókat, akik utat építenek, a kereskedelmi kormány ellenőrizze és szabja meg nekik, hogy megfelelő munkabért fizessenek a munkásnak. Még a háziiparról egy szót. Gyakran előfordul, hogy ott kisegítő munkásokat alkalmaznak egy-két napra és mit tesz Isten, megjelenik az Oti. és ezeket a kisegítő munkásokat bejelentésre kötelezi. A háziipar mezőgazdasági foglalkozás, tehát semmi jogosultsága nincs az Oti.-nak, hogy a háziipari munkásokat bejelentésre kötelezze és ennek elmu- i lasztásáért büntetéseket szabjon ki. Ugyancsak a háziiparra vonatkozóan kérem azt, hogy a háziipari értékesítésnél az ezzel foglalkozóknak valami kis forgótőkét méltóztassék rendelkezésre bocsátani, hogy ne legyenek kénytelenek fillérekért eladni cikkeiket. Tekintettel arra, hogy elvi szempontból vagyok a kormány iránt bizalmatlan, legnagyobb sajnálatomra ezt a költségvetést sem tudom elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni?, {Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom., A kereskedelemügyi miniszter urat illeti a szó. Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! A vezetésemre bízott kereskedelemügyi tárca költségvetésének összeállításánál talán sohasem érvényesült a világgazdasági helyzet hatása annyira, mint ma. A kereskedelem, ipar és a közlekedés, irányítása mindig függvénye volt az általános világgazdasági helyzetnek, mert hiszen ezeknek a,termelési és értékesítési ágaknak tevékenysége nem korlátozható kizárólag az ország területére. Érthető tehát, hogy a mai súlyos világgazdasági helyzetet úgy a kereske?. ülése 1935 május 29-én, szerdán. 151 I delem, mint az ipar és közlekedés súlyosan ; érzi. Még jobban fokozza ezt a bizony talánj ságot az, hogy ennek oka elsősorban nem a i gazdasági, hanem a politikai helyzetben ike! rescndő. Az áldatlan világgazdasági helyzet! ben gazdasági politikánknak szigorúan a rea| lítások alapján kell maradnia, különösen ak| kor, amikor a külső körülmények miatt sok olyan belső tényezővel is számolnunk kell, ! amelyek éppen a legnehezebb időkben kivételesen súlyosan érintették közgazdaságunkat. Hiszen köztudomású tény, hogy a múlt év katasztrofális terméseredménye fizetési mérlegünket milyen károsan befolyásolta. Hogy ilyen körülmények között is sikerült az országot minden nagyobb megpróbáltatástól megóvni, sikerült külkereskedelmi mérlegünket aktívummal zárni és sikerült a gazdasági életnek normális ütemét megőrizni, ez kizárólag annak az óvatos gazdasági politikának volt köszönhető, amely leszámolva a, tetszetős, jelszavakkal, elsősorban a ma kenyérproblémáit tartotta szem előtt, de gondolt a távolabbi jövőre is és tevékenységét egy átfogó gazdasági célkitűzés szolgálatába tudta állítani. Az természetes, hogy a viszonyok kényszerítő ereje folytán bevezetett gazdasági politika gazdasági berendezkedésünknek bizonyos megváltoztatását vonta maga után, sőt igen sokszor kényszerítette a kormányt bizonyos egyoldalú intézkedések megtételére. Meg kell azonban értenie mindenkinek, hogy ezek az intézkedések csaknem kivétel nélkül mindig, kifejezetten önvédelmi intézkedések voltak és sohasem lépték túl azt ahatárt, amelyet más államok, — amelyek talán igen sokszor kedvezőbb körülmények között voltak, mint mi — szem előtt tartottak hasonló intézkedések bevezetésénél. T. Ház! Az általános költségvetési vita során, mint általában mindig, a kormány gazdasági politikáját a gazdasági szabadság, a gazdasági liberalizmus és az intervencionizmus elvi nézőpontjából szokták kritika tárgyává tenni. Azt hiszem, minden ilyen beállítás a mai viszonyok között túlságosan elméleti jellegű. A közgazdaságtan különben is deduktív tudomány, ahol az egyes elméleti rendszerek megállapítása a már kialakult helyzet sajátosságának kritikai és tudományos egybefoglalása. Azt pedig, hogy az egyes gazdasági rendszerek valamely korban hogyan fejlődtek ki, rendszerint az illető korszaknak politikai adottságai 'határozták meg. Téves utakon járna tehát az, aki az elmúlt idők elméleti elgondolásai alapján kívánná a mai kor gazdasági politikáját irányítani, mert hiszen azok a tényezők, amelyek a múltban az egyes gazdasági rendszerek kialakulását determinálták, a mai körülmények között már nem forognak fenn. Minden gazdasági berendezkedés a politikai helyzet függvénye. A világháború előtti időben a liberális gazdasági berendezkedést az egyes államok között fennálló nyugodt politikai atmoszféra tette lehetővé. Ilyen viszonyok között természetes volt, hogy a gazdasági élet öninraigát tudta szabályozni, nemcsak az egyes országokon belül, hanem nemzetközi vonatkozásban is, és nem volt szükség arra, hogy az állam a magángazdaság prosperitása érdekében akár a forgalomba, 'akár a kereskedelembe vagy a gazdasági élet egyéb ágába aktíve beavatkozzék. A háboirú után a gazdasági liberalizmus politikáját mindenütt a gazdasági elzárkózás 22*
