Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. köztartozásoknak úgy, ahogy eleget tehessenek. Ezt a szegényedés! folyamatot okos, előrelátó intézkedésekkel meg kellene akadályozni. Beszélni kell a kézműiparosság adósságterheiről is. Szabó képviselőtársam a munkásokra vonatkoztatva már érintette ezt a kérdést. Méltóztassék megengedni, hogy az önálló iparosok szempontjából én is érintsem néhány mondattal. A kézműiparosok is rendszerint ingatlanra, egy pár hold földre kapták kölcsönüket, mégis az a helyzet, hogy amíg a mezőgazdák adósságterheit úgy, ahogy rendezték és a gazdákat könnyítéshez juttatták, addig a kézműiparosok számára nincs semmiféle könynyítés mind a mai napig. Rendezni kellene ezt a kérdést, hogy ezt az igazán értékes társadalmi réteget átmentsük a jobb időknek, amelyeknek az eljövetelében valamennyien reménykedünk. Az ipartestületi tagdíjhátralékról is szólnom kell. Az 1932. évi VIII. te. elvette-azoknak az iparosoknak a szavazati jogát, akik több, mint két évi tagsági díjjal hátralékban vannak. Ezeknek nincs tanácskozási joguk, ezek az ipartestületek vezetésébe nem szólhatnak bele. Hódmezővásárhelyen 1800 iparosból mindössze 800-nak van szavazati joga, a többi e törvény értelmében ki van rekesztve a jogokból. Ezek között az iparosok között nagyon sokan vannak olyanok, akik már a kodifikáeió előtt hátralékban voltak, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy esetleg ilyen törvényes intézkedés jön és a leromlott gazdasági helyzetben a felszaporodott hátralékokat már nem tudják megfizetni. De Budapesten például a bádogos ipartestületnél 850 önálló iparosból is csak léinek van szavazati joga. Hova-tovább az lesz a helyzet, hogy egy-egy kisebb ipartestületben már nem is lehet kellő számú vezetőséget összeállítani azokból, akiknek szavazati joguk van. Éppen a bádogos ipartestülettel kapcsolatban olvastam a napokban, hogy a 141 szavazásra jogosult bádogosmester választott 120 tagból álló választmányt és különböző bizottságokat. Az építőipar is érdekes és igen fájó kérdése a kézműiparnak. Az építőipar esztendők óta teljesen munka nélkül áll. Az építőipari vállalkozók száma 5600, a szakmunkásoké 35— 40.000 Ehhez jön a (munkálkodás idején 35— 40.000 segédmunkás, aki a különböző anyagokat odaszállítja a szakmunkásoknak. Most nincsenek foglalkoztatva sem az önálló iparosok, sem a szakmunkások, vagy csak nagyon elenyésző csekély mértékben. Különösen szomorúak az építkezési viszonyok az Alföldön. Ennek nemcsak az az oka, hogy az építőiparban általában nincsen munka, hanem az alföldi szakmunkások szempontjából egyik igen súlyos oka a munkátlanságnak, a kenyértelenségnek az is, hogy az alföldi építőiparosok elvesztették hinterlandjukat, Erdélyt. Az volt ugyanis a helyzet, hogy a kőművessegédek az Alföldről tavasszal Erdélybe mentek építkezni és ősszel tértek vissza. A nyári szezon alatt kerestek annyit, hogy tiszteségesen el tudták tartani családjukat. „Ma, mint valamennyien tudjuk, ennek a lehetősége is ki van zárva. És van a szomorú alföldi építkezési pangásnak még egy másik oka is: az alföldi építkezési mód. Tudjuk, akik az Alföldön jártunk, akik alföldi képviselők vagyunk, hogy az alföldi építkezési anyag a föld és a sár. Amíg pl. Sopron városában 97-7% a téglából és kőből épített házak számaránya, addig Hódmezővásárhelyen, az Alföld nagy parasztvárosában 6-1%, Kecskeméten 9-9%. Az alföldi megyékben ülése 1935 május 29-én, szerdán. 147 még rosszabb ia helyzet. Csongrád megyében a házak 3'1%, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 4-3%-a, Hajdú megyében pedig csak 'ó%-a épül tisztán téglából, a többi részben téglaaiapozással földből, vagy vályogból, részben pedig teljesen földből vert falból épül. Ez az elmaradt építkezési forma is hozzájárul az Alföldön az építőipar hallatlan pangásához. Ezen is segíteni kell. Ezek a házak nemcsak nemzetgazdasági értéket nem képviselnek, hanem az egészségre is ártalmasak, károsak. Rendszerint vert földből van a padozatuk és a különböző betegségek csírái ott tenyésznek. Ha az Alföld népe nem élne annyit a szabadban, akkor még szomorúbb volna az Alföldön a különböző betegségek százalékos aránya és akkor még jobban pusztítana a tüdővész. Törvényes intézkedésekre van szükség az egész országra, vonatkoztatva, hogy azokat az elavult szabályrendeleteket, amelyek alapján az országban, a falvakon és a kisebb városokban építenek, revízió alá venni kénytelenek legyenek és a mai kor követelményeinek megfelelő házakat építsenek, amelyek a,zután egyúttal nemzetgazdaságilag is értékesebbek lesznek, mint a földből és a vert falból épített házak. Az építőmesterek és a kőművesmesterek között régi vita van. A kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét felhívom erre, nem azért, mintha ő nem tudna erről, hanem azért, hogy végre hozzák tető alá a,z építőipari törvényt. Ha arra várnak, hogy a két érdekeltség megértse egymást és megegyezzék, akkor sohasem lesz Magyarországon építőipari törvény, mert olyan mélyek a szakadékok a két érdekeltség kívánságai közlött, (hogy azokat csak a kormánynak és a képviselőháznak lesz módja áthidalni. Tekintettel kell lenni a törvényalkotásnál a kőművesmesterek igen nagy számára és az építőmesterek kis számára. Addig, amíg kőművesmester Magyarországon 4800 van, addig építőmester mindössze 800. Le kell zárni azt a vitát, amely a két érdekeltség között folyik, még pedig az én megítélésem szerint le kell zárni úgy, hogy abból a kőműveseknek hasznuk legyen. Mégis csak inkább támogatnunk kell 4800 kőművesmestert, mint 800 építőmestert, különösen akkor, ha a kőművesmesterek túlnyomó része nem is a főváresfoaji, hanem kisebb vidéki városokban és falvakban él, ahol építőmesterek nincsenek és nem is tudnának egyáltalában reuzálni és megélni nagyobb életigényekkel. Azok a kérdések, amelyekről eddig szólottam, főleg az iparügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Most még egészen röviden szólanom kell az utak kérdéséről is, amelyet egyébként az általános vita serán már érintettem. Hódmezővásárhelyen még szomorúbbak a viszonyok e téren, mint amilyenek általában az Alföldön, mert míg az Alföldön az utak fele nincs kiépítve, addig Hódmezővásárhelyen a törvényhatósági utak közül még ezek fele sincs kiépítve., A 132.000 katasztrális holdon, tehát óriási területen fekvő Hódmezővásárhelyen, mindössze 48 kilométer állami út van. A városi lakosság és a város mint közület is olyan súlyos körülmények között van, — Hódmezővásárhelyen 140%-os a pótadó — hogy a, maga erejéből csak az eddig kiépített utakat tudja fenntartani. Nincs tehát más mód és lehetőség, mint hogy a kormány az ottlévő utak közül egynéhányat, amelyek tényleg bekötő és áthaladó utak, nyilvánítson állami útnak és azt vegye saját kezelésébe. Az alföldi híd kérdése is régen vajúdik.