Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-22
92 Az országgyűlés képviselőházának kanélküliség kérdésének rendezését és követeltem azt a titkos választójogot, amelyet mi innen 12 esztendő óta, a szocialisták pedig létük kezdetétől mindig követeltek. Minthogy arra hivatkozott t. képviselőtársam, hogy az angol Labour-party a hitlerista Németországgal szemben is a megértés álláspontjára helyezkedett és a hitlerista Németország álláspontját méltánylásból és igazságérzésből akarta honorálni, — nem emlékezem az alkalomra, de bizonyára a nemzetek egyenrangúságának a kérdésével kapcsolatban kellett, hogy ez történjék — akkor arra kérem, legyen olyan szíves és adja meg ezt az igazságot nekünk, legitimistáknak is és pro futuro adja meg azt az elismerést, hogy az a program, amelyet én itt lefektettem, igenis az ország szélesz rétegeinek boldogulását és előremenetelét kívánja^ és fogja szolgálni, (vitéz Makray Lajos: Úgy van!) T. Ház ! Ma 0 óra 3 perckor a miniszterelnök úr beszédében a belpolitikáról azt mondotta, hogy a belpolitikát a nemzet összérdekeinek perspektívájából kell nézni. Ha a belpolitikát a nemzet érdekeinek perspektívájából kell nézni, akkor a külpolitikát bizonyára nemcsak a nemzet jólfelfogott érdekeinek perspektívájából, hanem a külpolitika perspektíva jáb ól is kell szemlélni. En — hogy úgy mondjam — azt találom, hogy országszerte, de különösen a magyar vidékeken és a közvéleményben ennek a külpolitikai perspektivának a kérdésében bizonyos bizonytalanság és fogalomzavar uralkodik. Egy tétel bizonyos ma a külpolitikát illetőleg. Nem az az ősrégi tétel, amely azt mondja, hogy — ezt már régen, még Krisztus születése előtt, nem tudom, hány ezer évvel r megállapította Manu — a szomszédod ellenséged és a szomszédod szomszédja barátod. A földrajzi helyzet az, amely a külpolitikát elsősorban irányítja, elsősorban szükségessé teszi és amely azt hozza magával, hogy egyáltalán külpolitikát kell csinálni. Az a négy nagyhatalom, amely ma Európa sorsát vezeti, a maga egészen különböző elgondolásaiból indul ki, hiszen még ha megegyeztek is, mindegyiknek a külpolitikai alapja egészen más. Ha vesszük, hogy ez a négy nagyhatalom, amely Locarnot megkötötte, és amely a római egyezmény négyes paktumát megkötötte, ez a négy nagyhatalom az, amely körül tulajdonképpen az egész európai politika és a kis államok politikája is kialakul, akkor sorra kell vizsgálnunk, hogy megértsük politikai helyzetét és ezek eminens külpolitikai érdekeit. Ami az angol politikát illeti, az angol politika nagyjában távol tartja magát az európai kontinentális politikától. Amint tudjuk, a százéves háború óta, amióta Anglia kénytelen volt a kontinensről kivonulni és Franciaországnak átadni az ott elfoglalt területeit, azóta Anglia kontinentális politikát nem csinál. Az angol politika az angol érdekek megvédésében, nevezetesen a gyarmatok megvédésében és a megfelelő tengerészet fejlődésében kulminál. Ez a magyarázata annak, hogy az angol ember nem nézi szimpátiával a sorozott hadseregeket, mert hiszen ezek történelmében nem is szerepelnek. Az az izoláció azonban, amelyről sokat olyan gyakran beszélnek, nem létezik az angol politikában, mert az angol politika, amint ezt Anthony Eden újra megállapította, kell, hogy számoljon azzal, hogy Anglia túlközel van Európához, hogy magát teljesen 22. ülése 1935 május 28-án, kedden. függetlenítse. Belgium és Németalföld semlegességének az az oka, hogy az angol politika nem tudta eltűrni, hogy a Németalföld — Hollandia és Belgium — ne függetlenek legyenek és hogy esetleg bázisul szolgáljanak egy Anglia ellen irányuló támadásnak. Ezért küzdött Anglia a XVI. században a spanyolok ellen, ezért verekedett Napoleon ellen és ezért avatkozott bele az 1914-iki világháborúba is. T. Ház! Ha ezeket szem előtt tartjuk és tekintetbe vesszük azt, hogy Stanley Baldvin azt hiszem, éppen tavaly nyáron úgy nyilatkozott, hogy az angol határok nem Dovernél, hanem Rajnánál kezdődnek, akkor ez szintén csak ennek az elgondolásnak a folytatása, mert Anglia inzuláris helyzete nem olyan biz^ tos, mint volt régen és Anglia mindig kész lesz megvédeni Belgium és Hollandia függetlenségét. Ami Franciaországot illeti, ott a helyzet egészen más. Bár csodálatosan hangzik, Franciaország politikája nem volt imperialista politika. Franciaországnak terjeszkedéséről nem beszélek a kontinensen, mert ennek a terjeszkedésnek magában Franciaországban is sok ellensége volt. 1777, ben Vergennes, XVI. Lajos nagy külügyminisztere egy jelentésében azt írta a királynak, hogy Franciaországnak jobban kell az expansiótól félnie, mint annak örülnie, úgyhogy a francia politika ezen hatás alatt állott, sőt még a gyarmati politikát illetőleg is részben öröm uralkodott Francia : országban, amikor elvesztette északamerikai gyarmatait, melyekért újra áldozatot hozni nem akart. Napoleon kivétel volt. Természetes, hogy győzelmei alatt olyan széles perspektívák nyíltak meg Franciaország számára, hogy ő nagy európai politikát akart csinálni. Különben is Napoleon nemcsak francia politikát, hanem európai politikát csinált s ő maga mondotta Szent Ilona szigetén, hogy meg akarta csinálni a kis német hercegségek egyesítésével a nagy német egységet sőt az Italia Unita-t is. Szóval 50 évvel előre látta a jövőt. Franciaország számára ma legfontosabb a sécurité, a biztonság. Határai nyitva vannak északon és északkeleten, a többi természetes határ, amelyet védeni nem kell, a többi nem természetes határ, amelyet féltenie kell és ez az, amin a francia külpolitika alapul, és ez az, ami minden franciát áthat olyan módon, talán túlzottan is, mert hiszen sécurité-rőL biztonságról beszélnek és tárgyalnak mindig és mindenkoron, amikor ez a sécurité túlzottan veszélyeztetve talán nincs is. Ami Olaszországot illeti, Nagy-Olaszország tulajdonképpen már bölcsőjében megtalálta külpolitikáját is, mert hiszen ezt a Földközi-tenger, az Adriai-tenger és az Alpesek szabják meg és a most annyira előtérbe került Brenner-hágó. Ezért van Olaszország hagyományos barátságban Angliával, amellyel konfliktusba sohasem keveredett és nem keveredhetik és ezért van az, hogy az ő politikája a tengeren túl is nyúlik és hogy a mai komplikációknak, a gyarmati komplikációnak egyik főoka az, hogy Olaszország igényei a párisi békeszerződések alkalmával, amikor a német gyarmatokat a nagyhatalmak szétosztották egymás között, nem elégíttettek ki. A Brenner-hágó természetesen Olaszország szempontjából olyan fontossággal bír, hogy Olaszország — éppen mint a Dúcénak tegnapelőtt tartott beszédében újra láttuk — abból egy tapodtat sem hajlandó engedni és ezért fontos Olaszország szempontjából Ausztria függetlensége.
