Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

w Az országgyűlés képviselőházának tekét áttörő, egyetemes .nemzetnevelési elveik érvényesülését» másrészt pedig a gazdasági irányú szakoktatás tökéletesbedését.« , Felhívom itt az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy amíg ő ezt a szakaszt leírta* amíg ezt a mondatot kinyomták, mintán már ezt a törvényjavaslatot ide beterjesztette, —mór akkor hiányzott az őszinte együttműködés, már meg van a féltékenykedés, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszter átírt a földmívelésügyi miniszternek abban a kérdésben, hogy szíveskedjék a f öldmívelésügyi miniszter úr a kultuszminiszter fennhatósága alatt álló iskolák érettségi vizsgálataira miniszteri biztost kiküldeni, viszont azt kérte, hogy engedje meg, hogy a földművelésügyi minisztérium iskoláihoz is küldhessen ki a kultuszminiszter ugyanilyen érettségi (biztost. Es mi történt? (Fábián Béla: Viszonossági alapon!) Viszonossági alapon, a kölcsönös felelősség alapján. Erre mi történt? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter felé): A miniszter úr, úgylátsziík, csodálkozik -azon, hogy én ezt tudom. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugy van! — Derültség. — Fábián Béla: Tehát igaz? — Mozgás.) A földmívelésügyi minisztérium udvariasan bár, de értesítette a kultuszminiiszter urat, hogy nincs módjában eztrfsí kérést teljesíteni és most az történt, hogy ez a bizonyos egyetértést megszűnt, mielőtt ez törvény lett volna is időközben, (Felkiáltások balfelől: Igaz ez? — Peyer Károly: Nem kellene először a kormányban megteremteni a nemzeti egységet?) a féltékenység újra megszületett. ^

n arra kérem mélyen tisztelt képviselőtársaimat, igyekezzenek megteremteni az egységet, mert mi hajlandók leszünk az egységet meg nem zavarni, ha mindnyájunknak megfelelnek azok a gondolatok, amelyek a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban is benne vannak, de igyekezzenek megteremteni az egységet a földmívelésügyi és kultuszminisztérium között. (Zaj.) En nem a kultuszminiszter urat hibáztatom, mert ismerem az ő gondolatát, — hiszen nem egyszer tett ő nekem itt a Házban és a Házon kívül is nyilatkozatot — de én csak azt ismertetem, amit a miniszter úr itt a Házban mondott En ugyanis ugyanerről a témáról éppen most egy esztendeje szintén beszéltem a földmívelésügyi tárca és a kultusztárca tárgyalása alkalmával és a kultuszminiszter úr azt válaszolta nekem, hogy (olvassa): »Elvileg meggyőződésem, hogy azok a nevelőintézmények, amelyek az Iskolarendszerbe beilleszkednek, a kultusztárca hatósága alá tartoznak — azt hiszem, sikerülni fog a földmívelésügyi miniszter úrral ebben a kérdésben megfelelő megállapodásra jutnom.« (Zaj.) Én. azt hiszem, hogy ha a két miniszteren múlnék ez a kérdés, a földmívelésügyi miniszter úron — az előző földmívelésügyi miniszter úron, Kállay Miklóson, vagy pedig a mostani földmívelésügyi miniszter úron — és a kultuszminiszter úron, akkor nem volna itt semmi baj, de az ügyosztályon múlik a kérdés. (Felkiáltások balfelől: Ejnye!) Az egyik ügyosztály és a másik ügyosztály nem akarja kiadni a kezéből ezeket az ügyköröket. (Felkiáltások balfelöl: Hogy lehet ezf) Ezt kell megszüntetni, mélyen t. miniszter úr! Én tehát arra kérem most itt a Ház színe előtt a miniszter urat, igyekezzék odahatni, hogy mindazok a tanügyi kérdések és- mindazok a tanulmányi ügyek, amelyek most a földmívelésügyi tárca alá tartoznak és olyan természetűek, amint említettem, hozassa8. ülése 1935 májtis 8-án, szerdán. 79 nak át — ha kell a minisztertanács igénybevételével — a kultusztárcába. Ezek azok az okok, amelyek miatt én nem tudom elfogadni a javaslatot. Most méltóztassanak megengedni, hogy megemlítsem, hogy nekem ezzel kapcsolatban itt a Házban egy elintézetlen lovagias ügyem is van. (Felkiáltások balfelől: Na!) hadd hozzam tehát én ezt a kérdést szintén ide. A mélyen tisztelt miniszter úr emlékezik arra, hogy a múlt évben a kultusztárca költségvetésének tárgyalásánál én a következőket mondottam. Szórói-szóra olvasom a naplóból (olvassa): »A földmívelésügyi minisztériumban... az ügyosztályok tisztviselői azért, mert ellenőrzik ezeket a gazdasági iskolákat, külön díjazást kapnak, mégpedig vagy disznóban, vagy cukorban, vagy lisztben, vagy fában és ha ezt nem akarják igénybe venni, akkor pénzben.« Utóbb megtudtam, hogy a földmívelésügyi minisztérium ezen ügyosztályának tisztviselői lent is szoktak nyaralni a szarvasi iskolánál. Én ezt nem tartom semmi esetre sem helyesnek. Ezekre a szavaimra a kultuszminiszter úrtól másnap a következő választ kaptam (olvassa): »Méltóztassanak megengedni, hogy itt közbevetően egy kijelentést tegyek Petro t. képviselőtársam tegnapi beszédével kapcsolatban, amelyben a földmívelésügyi minisztérium tisztviselőit méltóztatott azzal a váddal illetni, hogy ők bizonyos ajándékokat, bizonyos szolgáltatásokat fogadnak el a gazdasági iskolától. E tekintetben a földmívelésügyi miniszter megkért annak a kijelentésére, hogy ő a felvetett vádat meg fogja vizsgáltatni, a vizsgálat után annak eredményét közölni fogja és reméli, hogy ha a vádnak az ellenkezője fog kiderülni, akkor a képviselő úr elégtételt fog szolgáltatni a földmívelésügyi minisztérium tisztviselőkarának.« Itt Petrovácz Gyula képviselőtársunk közbeszólt s azt kérdezte: »És fordítva?« — Erre a miniszter lír azt mondotta: »Akkor nem kér elégtételt, de ezt nem szabad feltenni.« Andaházi-Kasnya képviselő úr pedig ezután azt mondotta: »Egyoldalú lovagiassági szabály!« Amikor ez a kijelentés megtörtént, én elmentem Kállay miniszter úrhoz, illetve titkárával, vitéz Uhlarik osztálytanácsos úrral beszéltem és megkértem őt, hogy mivel ebben az ügyben a vizsgálat kilátásba helyeztetett, beszéljen a miniszter úrral, hogy fogadjon engem és engedje meg a miniszter úr, hogy^ én ezeknek az iskoláknak a költségvetéseit öt évre visszamenően szintén áttanulmányozhassam. A miniszter úr nem fogadott és azt üzente vitéz Uhlarik osztálytanácsos úrral, hogynem engedi meg, illetve nem bocsátja rendelkezésemre ezeknek a költségvtéseknek áttekintését. (Felkiáltások balfelől: Melyik miniszter volt? Ki volt?) Kállay miniszter úr. Mélyen t. Képviselőház! En szeretnék elégtételt adni azoknak a tisztviselő uraknak, (Friedrich István: Ez érdekes! — Fábián Béla: Nem lehet visszatartani attól, hogy bocsánatot kérjen!) és már egy esztendeje szeretném ezt megcsinálni. (Peyer Károly: Mi lesz a disznókkal? — Derültség.) Ainra 'kérem a miniszter urat, méltóztassék nekem módot adni arra, hogy a legteljesebb elégtételt megadhassam ezeknek a tisztviselőknek, (Helyeslés a baloldalon.) untért én nem akarom egy pillanatig sem, hogy itt valaki meggyanúsítva legyen. Lehet, jhogy az én információm téves és én akkor az elégtételt száz százalékban vagyok hajlandó megadni, de nem lehet megengedni, hogy először bennem és az-