Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. Elnök: Szólásra következik! Huszár Mihály jegyző: Kéthly Anna! f Kéthly Anna: T. Ház! Amikor a magam részéről is elfogadom ezt a törvényjavaslatot (Helyeslés a balközépen) akkor politikai, felekezeti es egyéb szempontokon felül és túl azokra a szavakra támaszkodom, amelyeket az előttem szólott képviselő úr a tudományról és a tudományos kutatásról, a tudománynak és a tudományos kutatásnak jelentőségéről és értékéről mondott. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Tudományos intézménynek a jubileumát uljuk es szerintem ebben a pillanatban ezen van a hangsúly. Azonban bármilyen nagy öröm a mi számunkra is, hogy az országnak egy nagy tudományos intézménye jubileumot ül, ez az örömünk nem lehet zavartalan és nem fojthatjuk magunkba ezzel kapcsolatban néhány megjegyzésünket sem. Hinni szeretnők azonban azt, hogy ezek a szavak nemcsak a panasznak megnyilvánulásai maradnak, hanem az ujabb jubileumok felé haladó egyetem a maga roppant nagy tekintélyével gondoskodni fog arról, hogy az elkövetkezendő ünnepeken ennek az országnak minden rétege és minden osztálya úgy tekintsen az egyetemre, hogy az általa nyújtott lehetőségeket és értékeket válogatás nélkül igénybe veheti, illetőleg a válogatásnak csak egyetlenegy feltétele lesz és ez a tehetség. Valamikor a tudományokban való haladás lehetőségét a társadalmi állás szabta meg. A rendi társadalomiban úgy ahogy a jobbágyasszony vagy az iparosasszony nem Öltözhetett úgy, mint a nemes asszony, a jobbágy gyermekek nevelésénél is érvényesülhetnek ezek az élesen elválasztó határok és ha előttem szólott képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az egyetemen keresztül felszívódtak a legalsó rétegek értékei is, ezzel szerriben nekem azt kell megállapítanom, hogy ezek csak elenyésző, nagyon elenyésző kivételek voltak és talán inkább csak az egyházaknál találkoztunk velük. Az egyházaknál, amelyek bölcs előrelátással az alsó réteget is bekapcsolták a maguk utánpótlásának folyamatába, úgy, ahogy ezt ma is teszik. A Pázmány-egyetem alapító levelének szövegét közelebbről nem ismerem, de bizonyosra veszem, hogy ebben a kérdésiben se ment túl fi zokon az osztálykereteken, »melyek koráiban fennállottak, annak az osztálynak keretein, amelyhez tartozott. De különben is a jobbágyság nem volt hivatalképes és felesleges is lett volna számára megszerezni azt a tudományos képesítést, vagy a hivatali kvalifikációnak azokat az eszközeit. amelyeket amúgy sem érvényesíthetett. S ha előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy dinasztikus érdekek dolgoztak azon, hogy a magyar művelődésének minden intézményét, minden szervét Bécsbe telepítsék át, ebben a törekvésben igen-igen nagy segítségére volt a^ dinasztiának az, hogy a művelődés eszközei és intézményei nem nyúlnak le a magyar nép legalsó rétesrébe. Később azután, a rendi keretek felbomlása után, amikor a jobbágyság egy nagy része a kialakuló kapitalizmus életformáiban bérmunkássá alakult át, a tudományos kiképzés lehetőségének útja az utódok számára sem könnyebbült meg. Talán az átalakulás első néhány évKÉPVISELÖHÁZt NAPLÓ I. A ülése 1935 május 7-én, kedden. 57 tizedében, a zűrzavar és forrongás korában sikerült a paraszt-, a munkás- és az iparos-apa fiának kiemelkednie abból a sorból, amelyben született s amelyről a költő is megemlékszik »Az ember tragédiájáéban és így vált azután lehetségessé az, amire a bizottsági tárgyalás alkalmával Pintér képviselőtársam mutatott rá, vagyis, hogy kaparjuk meg a vezető állásban es egyházi dignitáriusokat és akkor a harmadik generációnál megtaláljuk az alacsony társadalmi osztályból elindult apát. Igen, ez valóban így van, de amint az átalakulás zűrzavarai leüllepedtek, amikor az uralomra jutott új társadalmi rendszer kiegyezett a nálunk meg nem tört feudális rendszerrel, ezek az új uralkodó és újonnan uralomra jutó osztályok papirosra fektetett törvények és rendeletek segítsége nélkül, pusztán az anyagi erejükkel és pusztán az összefogásukkal zárták el az alulról jövő feltörekvésnek az útját. Az új honfoglalás megtörtént, de a jobbágy-utódok megint az ajtón kívül maradtak. (Ellenmondások a jobboldalon.) Az egyetemhez vezető út tehát ebben a korban megint privilégiummá változott, a vagyonnak vagy középosztályhoz való tartozásnak privilégiumává. Az állam vezető pozícióihoz az út az egyetemen keresztül vezetett és ha ezt az utat elrekesztik a nép bizonyos rétegei elől, akkor a rendi keretek megmaradnak a megváltozott alaptörvények ellenére is és azok a kasztok, amelyek — mint már néhányszor el is mondottam — papiroson megsemmisültek, az életben újból feltámadnak, talán másfajta rétegeződésben, de hasonló merevséggel és hasonló daccal. Míg a jobbágyfiú nem volt hivatalképes, mert ezt törvény tiltotta számára, a munkásfiú és a munkáslcány nem hivatalképes azért, mert egy láthatatlan fal áll előtte, amikor az igazgatási ágazatok betöltéséhez szükséges kvalifikációt óhajtja megszerezni, vaay pedig a tudományos munkásság folytatásához szükséges tanulmányokat akarja elvégezni. Sajnálatosan meg kell állaoítani azt is. hogy az az állapot, amely fennállott 1848 és a kiegyezés után, az utóbbi másfél évtizedben csak roszszabbodott és nem javult. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A középosztálynak újabb és újabb rétegei zuhantak bele a nyomoróságba és szorultak rá ezzel az állam eltartására. A mezőgazdasági és inari termelés átalakulása, a háború és a háborút közvetlenül követő s kiszélesedő világgazdasági és belföldi válság egyre több exisztenciát tört össze, olyanokat, amelvek ősi jogon idényt tartottak arra, hogy az állam gondoskodjék róluk. A trianoni békeszerződés következtében régi lakóhelyüket elhagyni kényszerült középosztálybeliek pedi°: csak kimélyítették ezt a válságot és szaporították az állam eltartottjainak számát. (Mozgás a jobboldalon.) Az állam költségvetésének 54%-a személyi kiadás és ez hűséges kifejezője ennek az állapotnak. Éppen azért, hogy az állami hivatalokba tóduló és az állam eltartására is'ényt tartó diplomások száma ne növekedjék és az, aki diplomához jut, már az előzetes rostáláson keresztül is érdemes legyen az állam bizalmára, éppen azért megerősödött az a szellem, amely a társadalmi piramis legalsó rétegeinek gyermekei elől egyenes utakon csak úgy, mint ravasz kerülőkkel, elzárta az egyetemre való jutás lehetőségét. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: így van ez, jó uraim! — Zaj.) T. Képviselőház! Azt vetik ezzel szembe, hogy soha annyi szegény fiú és szegény leány 12