Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

54 Az országgyűlés képviselöházánah egyetem jubileuma, alkalmával az adóját, ta­lán 'bőkezűbben, mint maga az állam (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) — relative minden­esetre bőkezűbben — (Komis Gyula: Most!) és azt kívánja^ és kerti, hogy a modern tüdőkli­nika létesítésével, a -modern tüdőigyógyításnak módszereire való kioktatással egy nagyon fon­tos és főként vidéki népbetegség elleni küzde­lemre fegyverezzék fel a modern ifjúságot. : Hogy a mélyen t. miniszter úr diákjóléti intézmények számára odaadja a régi dohány­gyúr épületét, ez mindenesetre .olyan ado­mány, amely megint egy bizonyos szkepszist vált ki bennünk, akik ismerjük annak ia, épü­letnek ócskaságát, régiségét... (Hómaii. Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak te­lek!) Szóval maga az épület már nem. Ha csak mint telket (méltóztatik adni, akkor ezál­tal ez a kifogás természetesen elesik, de min­dlenesetre jobb volna, ha ez a telek is nem ott azon a helyen szolgálná azt a célt, amelyre szánni méltóztatott, hanem olyan helyen, ahol egészségesebb miliőben lehetne az ifjúságot el­helyezni. Ezek voltak azok a mindenesetre nem túl­zott aggodalmak, amelyekkel mi ennek a ja­vaslatnak tárgyalását kísérni vagyunk bátrak, amelyektől azonban eltekintve magát az egész javaslatot a nemzethez és az egyetemhez mél­tónak, az egyetem alapítójának érdemei szem­pontjából megfelelőnek találjuk és amelyek­nek hangsúlyozásával tehát ezt a törvényja­vaslatot úgy általánosságban, mint módosítás nélkül részleteiben is elfogadjuk. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző : Komis Gyula ! Kornis Gyula: T. Ház! Ami egy nemzetet külön nemzetté avat, az sajátszerű és a többi nemzetétől elütő kultúrája, vagyis a történeti tudatnak és értékfelfogásnak sok-sok századon keresztül lecsapódott közössége. A kultúra, amelybe a nemzet fiai beleszületnek, formálja lelküket és világnézetüket, alakítja a nemzet hivatástudatát és történeti aspirációit; a hol­takat az élőkkel, az itt élőket az elszakított testvérekkel a halhatatlan magyar nemzet cor­pus misticumába kapcsolja össze. Ennek a nemzeti kultúrának a vallás, er­kölcs és művészet mellett, legfontosabb ágazata a tudomány. A tudományos kutatásnak, de egy­szersmind a tudomány továbbszármaztatásának főműhelye pedig az egyetem. A tudomány és az egyetem a nemzet életében egy és ugyanaz. Közművelődésünk, iskoláink, valamennyi kul­turális intézményünk igazi alapja a tudomá­nyos gondolkodás. Az összes szellemi javak a legbensőbb, szerves egységben vannak a tudo­mánnyal. A nemzeti közművelődés szilárd váza voltaképpen a tudomány. Hogy vájjon egy nemzetnek mekkora a szellemi ereje, ezt első­sorban tudományos színvonala dönti el. f Az egyes nemzetek egymás tudományos tükrében szemlélik, hogy vájjon a szellemi fejlődésnek milyen fokán áll a nemzet. De a tudománynak nemcsak ez az ideális jelentősége van. A tudomány egyszersmind reális haïalom is a nemzet számára. A modern gazdasági élet ugyanis a technikán, a technika pedig az elméleti természettudományokon épül fel. Technika és gazdasági nagy alkotások csak ott nőhetnek és fejlődhetnek, ahol szilárd tala­juk van az elméleti természettudományokban. Csakis olyan nemzetnek lehetnek nagy alkotó : technikusai, feltalálói, amely nemzetnek ki­: 7. ülése 1935 május 7-én, kedden. \ váló elméleti természetbúvárai, felfedezői is vannak. De a szellemi tudományok is — mint ami­lyen a történettudomány, az államtudomány, a jogtudomány, az irodalomtudomány és így tovább — rendkívül fontosak a nemzet életében. mert, hiszem ezek a nemzet 'művészi és erkölcsi erőinek forrásai, magasabbrendű öntudat- és hivatásérzésének kútfői. Mindezeknek a természeti és szellemi tech­nikai tudományoknak központi műhelye, de egyszersmind továbbszármaztatója az egyetem. Szellemi és anyagi javak áradnak az egyetem­ből lefelé, sok-sok csatornán keresztül a nem­zet egész organizmusába; ezt állandóan fel­frissítik és táplálják. Az első pillanatra egé­szen gyakorlatinak látszó, magából az életből fakadó intézkedéseknek, — akár közigazgatá­siak, akár gazdaságiak ezek — reformjavasla­toknak, javító törekvéseknek és kísérleteknek hátterében mindig meghúzódik a tudomány. Az egyoldalú kapitalizmust a tudomány rázta meg a maga lelkiismeretében. A tudo­mánynak lehet köszönni, hogy nagy haladást tett az iparegészségügy, a bányaegészségügy, a gyári egészségügy; hogy megszűnt az éjjeli es gyermekmunka. A tudomány a munkásrétegek­nek is legjobb, leghívebb barátja és oltalma­zója. így a tudomány ezen keresztül a szellem, vele együtt az egyetem jelentősége átterjed a szociálpolitikába is. A magyar tudománynak legrégibb ma is élő gócüont'ja a budapesti Királyi Magyar Páz­mány Péter Tudományegyetem, amelynek 300 éves alapítását és érdemét óhajtja megörökí­teni ez a törvényjavaslat, amelyet az igen t. miniszter úr nagy Diétással és szeretettel, de egyben hozzáértéssel készített el. Ha valóban az a jelentősege a nemzet életében a tudomány­nak, mint az előbb kifejtettem, akkor május 12-ike, vagyis 300 éves fordulója annak a nap­nak, amelyen az esztergomi érsek alapítóleve­lét aláírta, ez a nap valóban az egé3z nemzet­nek örömünnepe most. (Ügy van! Ügy van!) A magyar bíboros Cicero nemcsak a szó­nak és írásnak volt nagy mestere, hanem egy­szersmind maradandó, sok évszázadokig fenn­álló, a nemzet egész fejlődését hathatósan elő­mozdító alkotásoknak is. (Ügy van! Ügy van!) Pázmány Péter örökké előttünk fénylő eszmé­nye annak a magyarnak, aki nem áll meg a szép szavak retorikájánál, hanem akinek al­kotó lelke folytonos munkára tör, akiben meg­van a tetteknek dinamikája is. Pázmány Péter tősgyökeres magyar ember volt. Biharország­ból való, fajának egyik legszebb kivirágzása, de egyszersmind nagy európai is volt, aki a külföldön sokat tanult és tanított, ismerte tehát korának eszmeáramlatait. Pázmány Pé; ter tisztában volt nemzetének akkori történeti helyzetével, de egyszersmind hivatásával is. Sasszemét rávetve a nyugati kultúrára, mé­lyen fájlalta, hogy az ő hazájában nincs egy magasabb tudományos srócpont, egyetem, mely­ből a maeyar ifjak kikerülve a szellem ere­jével tudják felemelni az akkor a törököktől porbasujtott hazát. Tudva tudta Pázmány Pé­ter, hogy a magasabb műveltségnek, de ezzel egyszersmind a nemzet belső és külső hatalmá­nak is egyik főpillére az egyetem. Ezért min­den anyagi és szellemi erejét életének alko­nyán éppen az egyetem alapítására koncent­rálta. A tőle- így megalapított egyetemet II. Fer­dinánd német császár és magyar király meg­erősítette, szabadalmakkal és privilégiumokkal látta el és pedig olyanokkal, amilyenekkel az

Next

/
Oldalképek
Tartalom