Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. lamit csökkentek a mezőgazdasági termékek árai is. így például a mezőgazdasági cikkeknél a csökkenés 43%, de az őrleményeknél már csak 4%. Miért? A mezőgazdasági cikkeknél nem lehet kartellt csinálni, nem lehet az uborkatermelőket kartellbe tömöríteni és nem lehet a búzatermelőket sem kartellbe tömöríteni, tehát ott szabadon érvényesül a kereslet és kínálat törvénye, minthogy kicsi a kereslet és nagy a kinálat. lemennek az árak. Az őrleményeknél másként áll a helyzet, ott már érvényesül a kartell, mégpedig kegyetlen ridegséggel, és míg a mezőgazdasági termékek árai 43%-kai estek, addig az őrlemények ára csak 4%-kai esett. A gyarmatáruknál az emelkedés kereken 30%, az egyéb áruknál valami csökkenés állott be. Tehát akár az órabéreket nézem, akár pedig a gyáriparban foglalkoztatott munkásoknak kifizetett béreket, mindenképpen azt látom, hogy a csökkenés közel 40%, és ugyanilyen százalékban csökken a mezőgazdasági termékek ára is a túlkínálat és a túlságosan kevés, vásárlás következtében. Csináljunk már most egy kis elkanyarodást. A reformnemzedék igen t. képviselőitől nagyon gyakran halljuk, mintegy átokként emlegetni a gazdasági liberalizmust. Az egyik azt mondja: már meghalt; a másik azt mondja: \ csökevényed még élnek, de ki kell pusztítani a j gazdasági liberalizmust. Nagyon bájos ez a dolog, t. Képviselőház, csak baj, hogy ; mindenki mást ért alatta. Én azt állítom, hogy például a munkabérek tekintetében a gazdasági liberalizmus itt Magyarországon víztisztán, tiszta tenyészetben található fel. Mert mi a manchesterianizmus, a manchesteri liberalizmus tanítása? Az, hogy a munkabért a kereslet és a kínálat törvénye állapítja meg. A munka a kapitalista társadalomban áru, éppen olyan áru, mint a burgonya, vagy a répa. Ha sok van belőle a piacon és kevesen keresik, j akkor lemegy az ára, ha pedig kevés van belőle j a piacon és sokan keresik, akkor felmegy az f ára. Ebből a bölcs manchesterianus elvből ki- ! indulva a magyar kormány is, a közhatóságok • is és Magyarországon mindenki, aki munkáso- j kat foglalkoztat, szemf orgatóan az égre néz és j! azt mondja: ágaz, hogy kevés a munkabér, de » hát mit tegyek? A kereslet és kínálat törvénye állapítja meg. Soha senkinek sem jutott még eszébe, hogy I ebbe a dzsungelbe belenyúljon, soha senkinek I sem jutott még eszébe, hogy azt mondja, ha a gazdasági liberalizmus káros, akkor elsősorban ott káros, ahol az emberi munka- ! erőről mint áruról van szó. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Mert igaz, hogy a kapitalista társadalomban az emberi munkaerő áru, éppen olyan áru, mint a répa, vagy a burgonya, semmivel sem több, semmivel sem kevesebb, de végül is az ország törvényhozói vagyunk és ha egyébnek nem, lelkiismeretünknek és a történelemnek felelősek vagyunk azért, ami ebben az országban történik. Nekünk nem volna szabad engednünk, hogy a gazdasági liberalizmust manchesterianus tisztaságában érvényesítsék éppen a munkabéreket illetőleg. Mindenült másutt ±ioveteliiv :t;/ frlami beavatkozást. Az agrárius érdekeltség rögtön felsziszszen, ha felemelik a motalkó árát, s állami beavatkozást követel. Ha leszalad a burgonya ára, a burgonyatermelők szaladnak a földmívelésügyi miniszterhez és követelik, hogy tessék valamit csinálni, mert lehetetlen kibírni, a ülése 19S5 május 25-én, szombaton. 513 burgonyának nincs ára. A tejtermelők rohannak a miniszterhez, beszélnek neki és magyarázzák, hogy a tejnek nincs ára, nem rentábilis a mezőgazdaság, nem lehet fenntartani, állami beavatkozást! Soha még nem hallottam ugyanezen érdekeltség részéről, hogy állami beavatkozást követelt volna a munkabéruzsora ellen, (vitéz Benárd Ágost: Pedig követeljük! Meg is fogjuk csinálni!) Nem halloták egyszer sem, hogy azt mondották volna: mégsem járja, hogy az ember vásáron — mert az alföldi nép nagyon helyesen nevezte el a munkapiacot embervásárnak — olyan alacsonyan kínálják a legszentebb árut, az emberi munkaerőt, hogy az már annak fenntartási költségeit sem fedezi. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Benárd Ágost: Igaz!) T. Képviselőház! A mezőgazdaság mai nyomasztó helyzetében emberileg teljesen érthető, ha a cukorrépatermelők, a burgonyatermelők, a búzatermelők, a dohánytermelők és minden más termelők mennek a kormányhoz és állami beavatkozást követelnek, mert nem rentábilis a mezőgazdaság. Ezt meg tudom érteni emberileg. De akkor ugyanezek az urak, akik állami intervenciót követelnek, mert az ő terményeik és az ő áruik értéktelenekké válnak, ne kíméljék a fáradságot, szálljanak magukba és lássák be, hogy a munkaerő, mint áru is elértéktelenedett ma, a fenntartási költségeket sem fedezi és ha ma nem, akkor a jövőben és pedig az egészen közeljövőben rettenetes következményei lesznek annak rablógazdálkodásnak, amelyet az emberi munkaerővel folytatnak, (vitéz Benárd Ágost: Ügy van! Meg kell szüntetni!) Ezen változtatni kell, még pedig sürgősen. Nem lehet, hogy Magyarországon egy munkás egy órai munkabéréből még két kiló kenyeret se vásárolhasson. Ezzel szemben Lengyelországban, ahol a munkásokkal szemben a bánásmódot illetőleg, hasonló a helyzet, mint a teljesen testvéries Magyarországban, mégis közel három kiló kenyeret vásárolhat a munkás; nem beszélek Hollandiáról, ahol 3 és negyed kiló kenyeret ' vásárolhat azért ia bérért. Folytatni lehetne ezt más árucikkekre átszámítva is. Kétségtelen azonban, hogy az emberi munkaerő értékelése tekintetében a gazdasági liberalizmus elvei érvényesülnek. Itt semmiféle intervenció nem következett be. Némi örömömre szolgál mégis, hogy a reformnemzedéknek egyik-másik tagja felemelkedett odáig, hogy azt mondotta: valóban a minimális bérek megállapítása valamiképpen időszerű és szükséges, mert nem lehet teljesen szabadjára hagyni a munkabéreket. Hogy visszatérjek a mezőgazdasághoz, a gyáriparban foglalkoztatott munkások munkabére 1931-ben 384,100.000 pengő volt. Ez 1934 végére leesett 280 millió pengőre. A különbözet nincs meg. De ez a különbözet az, amit a mezőgazdaság megérez, amit bizonyítani tudok azzal is, hogy például a három legnagyobb fogyasztási szövetkezetnek a forgalma lényegesen lecsökkent. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek, amelynek Budapesten és Budapest környékén száz egynéhány fiókja van — Budapesten négy esztendő alatt 7 millió pengő forgalom — kiesése volt, egyenlő taglétszám mellett; tehát egyenlő taglétszám és egyenlő vásárló szám mellett 7 millió pengő forgalomcsökkenés jelentkezett. (Propper Sándor: Dekánkint vásárolnak!) Odajutottunk, hogy egy deka zsírért, vagy egy kilogramm fáért mennek be az üzletekbe. A szegénység által kiváltott ravaszkodásnak és ügyeskedésnek, ha nem 76*