Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1935 május 6-án, hétfőn. gondozásnak, külnösen a népegészségügyi gondozásnak intenzívebbé tétele. A közegészségügyi kiadásúiknál 686.000 pengő többlet van; itt különösen emeltük a fertőző- és népbetegségek elleni védekezés költségeit. (Elénk helyeslés.) A vallás- és közoktatásügyi tárcánál 1*4 millió pengővel emeltük a kiadásokat, amiből 200.000 pengő az évek óta szünetelő iskolaépítéseik (Éljenzés.) mellőzhetetlen újbóli megindításaira szolgál; ez szerves összefüggésben van a kultuszminiszter úr átfogó reformprogrammjával. Gondoskodtunk továbbá a kultusztárcánál a f

budapesti egyetem 300 éves jubileuma emlékére tüdőbeteg gyógyító intézet építéséről; (Elénk helyeslés.) ezt a székesfővárossal közösen építjük fel. Oti.-kölosönből, fele-fele arányban. Az igazságügyi tárcánál 200.000 pengőt irányoztunk elő egyes igazságügyi épületek tataimására és egyes bírósági épületek emelésére. A pénzügyi tárca keretében a dohányjövedéfcnél: 30.400 katasztrális bold helyett 28.800 bold a mostani terület, mert azon területek felé törekszünk, ahol nagyobb keresletnek örvendő világosabb dohánytermiéikeket kapunk és törekszünk a nikotingyártásra alkalmas nagyobb nikotintartalmú dohányok termelésére. En a dohányjövedéket nemcsak adóforrásnak tekintem, hanem fontos gazdasági tényezőnek is. (Eckhardt Tibor: A kerti dohányokat kellene r engedélyezni ! ) Ezért másfélmillió pengőt meghaladó támogatásiban részesítettem a dohánytermelő gazdákat és kertészeket, akiket az elmúlt éviben kivételesen rossz termés sújtott. A növényvédelem szempontjából biztosítottam a nikotinszükséglet fokozott és zavartalan biztosítását s a gazdaközöniség óhajának megfelelően 14 pengőre szállítottam le a nikotin árát. (Helyeslés' a jobboldalon.) Állandóan töimekiszem arra, hogy fokozottan kommerciálisai jam a dohán y jövedéket, ezért azokat a dohány árus okát, akik nagyobb jövedelmet értek el, mint az előző évben, külön jutalomiban részesítettem. A magyar exportot pedig olyképpen kívánom szolgálni, hogy nélkülözhetetlen külföldi dohánybevásárlásainkat kompenzációk útján fokozottan kapcsolom össze magyar cikkek kivitelével. (Helyeslés.) Áttérek ezután az állami üzemekre. Az állami üzemek mérlege némi javulást mutat, amennyiiben a hiány a tavalyi 60'1 millióról 57'4 millióra csökkent. Az üzemek deficitje nagy súllyal nehezedik államháztartásunkra, ezt tehát kell törekednünk csökkenteni. Nem szabad azonban elfelejtenünk két körülményt. Egyik az, hogy az állami üzemek nem kizárólag fiskális (Szempontok szerint, — mint a Máv. is — hanem közérdekű nagy szempontok szerint igazgattassanak. A másik körülmény pedig, hogy a kiadások között az idén is 6'8 millió pengő olyan, ami beruházást, tehát vagyonszaporulatot jelent s nagyon jelentékeny összegek mennek adósságtrölesztésre, felújításokra, ami megint konzerválja az üzemekben fekvő nagy vagyon állagot. Az üzemek közül csak hárommal kell behatóbban foglalkoznom. Egyik a 7'4 millió pengő nyereséggel záruló posta. A posta műszaki és gazdasági teljesítményei — azt hiszem, erről nincs vita ebben a Házban :&em — világszerte elismert magas nívón mozognak (Ügy van! Ügy van!) iés itt évek óta állandóan lényeges bevételi többletet látunk. Ez a felesleg azonban most állandóan csökkenő tendenciát mutatott, ami összefüggött a gazdasági válsággal. Ez aztán szükségessé tette a személyi és dologi kiadások erélyes csökkentését s egyéb racionalizáló intézkedéseket, amelyeket még kereskedelmi miniszterségem alatt megtettem; ezeket azonban továbbra is kell erélyesen folytatni. A posta színvonalának fenntartása végett mellőzhetetlenek bizonyos beruházások. Ezekre a költségvetésben^ magában 2*7 millió pengő van felvéve és másfélmillió pengő szerepel a 15 milliós beruházási költségvetésben is. Ezek a (beruházások a 'budapesti távbeszélő hálózat és központok bővítését, a rádió és táviró állomások korszerű átalakítását célozzák. (Propper Sándor: Drága a rádió és a telefon!) Annak következtében, hogy a telefon nem drága,— mert leszállítottam. 1934 márciusában a belépési díjat majdnem a semmire — mutatkozik is az eredmény, az, tudniillik hogy azóta nettó 11.000 előfizető, vagyis az összes előfizetőknek 14%-a lépett toe új előfizetőként és a rádiónál is 14.000 új előfizető mutatkozik. (Propper Sándor: # A telefonnál az alapdíjak és a beszélgetési díjak magasak!) Áttérek az állami vas-, acél- és gépgyárakra. Ennél az üzemnél 11 és fél millió pengő hiány mutatkozik. (Peyer Károly: Nem csoda!) A kiadások emelkednek ugyan, de ez a foglalkoztatásnak lényeges mérvű növekedésével kapcsolatos, mely a kiadások többletét kiegyenlíti. (Peyer Károly: Minden termelt kiló vasra egy tisztviselő esik!) Itt a hiány kívánatos csökkentésének akadálya a nagy adósság- és nyugdí jteher, ami azt jelenti, hogy ha az üzemet mjíködéséhez és az általa eltartott kb. 8000 család megélhetéséhez fűződő nagy szociális és közérdekek figyelmen kívül hagyásával be is szüntetnénk, gyakorlatilag egyelőre érdemleges megtakarítás nem volna elérhető. Azt tárgyilagosan mindenesetre meg kell állapítani, hogy a két és fél év előtti állapottal szemben, amikor ez az üzem a teljes leromlás képét mutatta, helyzete lényegesen javult. Miután az államháztartás egyik legsúlyosabb problémája az 54 millióban előirányzott Máv. deficit, evvel egy kicsit részletesebben kell foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) A Máv. deficitjének tárgyilagos megítélésénél több szempontra kell figyelemmel lenni. — Közbevetőleg elnézést kell kérnem azért, hogy ezek a költségvetési számadatok meglehetősen szárazak. (Ellentmondások. — Egy hang a baloldalon: Nem is olyan szárazak. Inkább könnyfakasztók.) De minden állampolgárnak, sajnos, ismernie kell ezeket és foglalkoznia kell velük, mert nagyon szellemesen, okosan és sajnos, igazán mondja Leroy-Beaulieu, a híres francia pénzügyi tudós és közgazdász, hogy vannak olyan tudományok, amelyek békében hagyják azokat, akik nem törődnek velük, de a pénzügyi tudomány nem tartozik ezek közé: ez könyörtelenül bosszút áll azokon a nemzeteken és egyéneken, akik elhanyagolják, vagy lekicsinylik őket. Ezekután rátérve a Máv. ügyeire, a következőket leszek bátor elmondani: A Máv. pénzügyi helyzetének alakulása a legszorosabban összefügg a gazdasági helyzettel, amit mutat az 1933. évi jobb termés után bekövetkező forgalom- és bevétel-emelkedés. Döntő szempont a Máv-ra, hogy milyen a termés. Másodszor.^ a Máv. nemcsak üzleti vállalat, hanem fellendítő tényezője a közgazdaságnak, amely díjszabási politikáját ennek megfelelően kénytelen megszabni és kedvezményeket ad, amelyek egyedül a mezőgazdaság és részben a ipar felé meehaladják az évi 20 millió pengőt. (Halljuk! Hall-