Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

496 Az országgyűlés képviselőházának Î0 gozik, ez az óriási érdekeltség gyártja állandóan a fegyvereket és ugyanakkor, amikor neikünk fegyverkeznünk nem szabad, mi még automobiljainkat is elpusztítjuk, sőt még a motorkerékpároknak sem kegyelmezünk meg, mert az oldalkocsival felszerelt motorkerékpárra magasabb közúti adót vetettek ki, mint amennyit fizet egy négykerekű kisebb automobil. Amikor Gömbös Gyula miniszterelnök együttműködésre hívta fel a magyar társadalmat, lélekben én is megkötöttem vele az egyességet, én is elfogadtam a nemzeti egység gondolatát, mert ez a nemzeti élet célját jelenti. Eletprogramm ez, fundamentuma az etika, Összefogó cementje pedig a nemzeti. A nemzeti egység organikus fogantatás. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Akik ellene szegülnek, azok felelősek lesznek mindazért, ami nem történhetik meg az ő ellenszegülésük következtében. (Mozgás és ellenmondások a baloldalon. — Rupert Rezső: tires frázis ez, barátom! — Györki Imre: Drozdy, Drozdy, hová lettél? — Ras say Károly: Szép híredből de kiestél. — Derültség a baloldalon.) Amikor nem jelentőségteljes közjogi kérdésekkel akarják foglalkoztatni a Házat, ahelyett, hogy a reformprogrammra módot és lehetőséget nyújtanának, akkor igenis az ellenzék a felelős azért, hogy késni fognak a szociális törvények. (Zaj és ellentmondások bal felől.) A technika kora ez, amikor új embertípus valósul meg az egész világon. Az államférfiak mintaképe kell hogy legyen <az az acél, amely erős, rugalmas, munkában fáradhatatlan., Azt hiszem, reformprogramul] ának keresztülvitelében èz a kormány is ilyen erős és fáradhatatlan lesz és ezért bizalommal viseltetem iránta s a költségvetést elfogadom. (Taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Gróf Apponyi György! V Gr. Apponyi György: Mélyen t. Ház! Először is legyen szabad rövid pár szóval Drozdy Győző mélyen t. képviselőtársamnak egy-két megállapítására reflektálnom. Amennyire helyesnek tartom mindazt, amit az autóforgalom fejlesztésére mondott s amennyire örülök annak, hoigy itt konkrét elgondolásokkal is szolgált, annyira nem tudom aláírni azt, amit ő &.- mi alkotmányjogi észrevételeinkre, az ellenzék részéről elhangzott alkotmányjogi kritikákra, javaslatokra, elgondolásokra nézve mondott. Mégsem lehet tudniillik azt a kérdést, amely az ország államformájának mibenlétét van hivatva eldönteni, azt a kérdést, amely parlamentarizmusunk jövőbeli felépítését van hivatva eldönteni, tizedrangú kérdésnek, jelentőségnélküli közjogi dolognak minősíteni. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) A képviselő úr nagyon téved abban, ha azt hiszi, hogy az ellenzék részéről^ egyes közjogi kérdéseknek azonnal megoldását, tehát a gazdasági reformintézkedések előtt való perfektuáJását sürgetik. Ezekre felszólalásom későbbi folyamán rá fogok térni, most csak annyit jegyzek meg, hogy egy kérdést elméletileg fejtegetni, egy kérdés in concreto előkészítésének szükségességét hangoztatni nem azt jelenti, hogy ma sürgősebb kenyérkérdések megoldása elé akarjuk vinni e kérdések megoldását. Minthogy azonban rövid idő áll rendelkezésemre, engedje meg ai képviselő úr, hogy most ezt a fejtegetést ne folytassam, hanem majd ha-a magam felszólalása során ezekhez l ülése 1935 május Ê5-ên, szombaton. a kérdésekhez jutok, ott fogok neki is és más képviselőtársaimnak is felelni ezekre az elmondott megjegyzéseire. Mélyen t. Ház! A kormány reformprogrammal jött. Az első Gömbös-kormány a 95 ponttal, a második Gömbös-kormány a négyéves munkaprogrammal jött. Ezt a parlamentet a,

r reformprogramm jegyében hívták össze

; A régi Ház feloszlatására és az új választás kiírására egyik oknak azt mondották, hogy új parlamentre van szükség, mert a régi alkalmatlan a reformok megvalósítására. En most tisztán azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, — még pedig mind gazdasági, mind közjogi vonatkozásban — hogy melyek azok a reformok, amelyeket előtérbe állított a kormány, illetve nem is mindig a kormány, de előtérbe állítottak a kormánynak is és az ellenzéknek is képviselőjelöltjei a választások alatt, szóval: melyek azok a reformok, amelyeknek sürgősségét a választóközönség előtt — amelynek bizalma alapján kellene ide minden képviselőnek bekerülnie —-• hangoztattak, mint legszükségesebbeket. Es bár nem osztozom a kormánynak abban a felfogásában, hogy a közjogi reformok ráérnek, hogy közjogi kérdésekkel ne foglalkozzunk most, hanem majd csak a négy év végeztével, — nekem más a felfogásom ezen a téren (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) — de minthogy a kormány időrendben elsőknek a gazdasági reformokat tűzte^ ki, tehát egyszerűség és áttekinthetőség kedvéért én is először ezekkel akarok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) T. Képviselőház! Jól tudjuk, hogy mindennemű gazdasági reformnak, egyáltalában minden gazdasági kérdésnek előterében Magyarországon a mezőgazdaság kérdése áll, aminthogy ez természetes is egy agrártöbbségű országban. A mezőgazdaság előtt, illetve az egész földdel foglalkozó, földön és földből élő választóközönség előtt ma, annyi év után ismét, minden oldal sürgetésére minden oldal választási beszédeinek, minden oldal korteskedéseinek központjában a földreform kérdése áll. Ezt sokféleképpen nevezték el. Beszélnek telepítésről, beszélnek földbirtokpolitikai elgondolásokról, beszélnek a földbirtok helyesebb megosztását célzó intézkedésekről, csak azt nem értem, hogy amikor minden téren, olyan közigazgatási, mondjuk, egyszerű adminisztratív jellegű javaslatoknál is, amelyekben igazán nincsen semmi reform, mindig a »reform« szót hangoztatják, miért pont a föld kérdésénél fáznak annyira a földreform kifej ezésitől? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En nem tartozom azok közé — el is fogom mondani mindjárt, hogy miért nem — akik nyakló nélkül földet akarnak osztani. En nagyon óvatosan kezelendőnek tartom az egész földreform kérdést, de viszont annak nincs semmi értelme, hogy bújócskát játszunk és ha egy kérdésről beszélni akarunk, akkor mindig más kifejezések mögé bújjunk el azért, mert a »földreform« szó több okból a multak hibái miatt odiózus nálunk a közönség előtt is, a kisgazda, sőt a nincstelen, földtelen parasztok között is. De miért odiózus ez a »földreform« kifejezés, t. uraim? Ennek két oka van. Áz egyiknek alaposságát elismerem. Az egyik ok ugyanis az, hogy a hazánktól elszakított területeken, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában földreform néven és földreform cégére alatt a nemzetközi közvélemény megtévesztése, céljából ezeknek az intézkedéseknek szociális és