Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

490 Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1935 május 25-én, szombaton. lyása! Éppen ott tört meg. Azon tört meg a hatalma! — Malasits Géza: Azt akarta megszüntetni.) Megengedem, t. képviselőtársaim. (Scheftsik György közbeszól. — Peyer Károly: Arra vannak illetékesebbek, mint ön, akik ezt tudják. — Scheftsik György: Éppen azt kérdeztem. — Peyer Károly: Bocsánat, nem értettem meg a kérdést.) Én azt szeretném, ha a tanácsköztársaságért nem méltóztatnának minden tekintetben egyedül csak a tfniunkásságot felelőssé tenni. (Scheftsik György: Nem is! — Malasits Géza: Pedig azokat tették felelőssé! — Scheftsik György: A vezéreket!— Malasits Géza: Dehogy •a vezéreket! Az urak, akik bent voltak, mind szabadultak, mert egymást igazoltaik. A szegény proli pedig ment az internáló táborba. A teranelő biztosok egymást igazolták és mentették fel. A proli mehetett az internáló táborba.) A szakszervezeteknek a .teljesjogú munkások szabad akaratának az érvényesülése tekintetében gyakorlati eredményük van, épúgy, mint a munkaviszonyok javításában, főleg a kollektív szerződések kötésében, a szociálpolitikai munkában, a segélyezési berendezésekben, az ifjúság kiképzésében és a (munkásság nevelésében. (Ügy van! Ügy van! a szeélsőbaloldalon.) T. Ház! A miniszterelnök úr beszélt a munkásság kizsákmányolásáról, tehát bennünket igazolt, akik nem egyszer hangoztattuk, hogy a munkástársadalmat kizsákmányolják. Azt is meg kell és meg lehet állapítani, hogy ezt nem akadályozta meg semmiféle tönvény. Ha a munkásság mégis ímeg tudta védeni önmagát bizonyos kizsákmányoló tendenciák ellen, akkor azt csak a szakszervezeteken keresztül tudta megtenni, mert a szakszervezet volt egyedüli bástyája. Miért mondom ezt, igen t. uraim? Azért mondom ezt, mert az igen t. túloldal részéről az iparügyi minisztériumról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál az egyik t. képviselőtársam azt kiáltotta közbe, hogy nemsokára múzeumi tárgy lesz a szakszervezet. Nem veszem ezt tőle rossznéven, hiszen neun lehet mindent ismerni és t. képviselőtársam valószínűleg nem ismeri a szakszervezetek struktúráját. Ne felejtsük el, hogy a szakszervezetek az utóbibi időkben óriási munkát végeztek, amely az állam érdekeit szolgálta. Az igen t. Ház tagjai közül csak azok tudják, akik a szakszervezetekben megfordultak, hogy mennyi munkába kerül egy-egy szakszervezeti titkárnak, egy-egy szakszervezeti vezetőnek visszatartani azokat a munkásokat, akik érvek óta munkanélküliek... (Baross Endre: Mitől?) Mitől? Attól, (hogy bottal menjenek ki az utcára. Ezen nem lelhet felháborodni t. képviselő úr. Nem lehet feháborodni, mert ha valaki két évig nem keres és csak lopott jószágból él, akkor — ha nincs, aki visszatartsa, — bizony üti az asztalt és ki akar menni bottal az. utcára. (Baross Endre: Miért tartja vissza attól, hogy üsse az asztalt? — Szabó József: Mert védi az állami rendet!) Úgy vau, ezért tartja vissza! Nem szabad azonlban azt sem elfelejteni, hogy például a holland keresztény szakszervezetek megakadályozták a forradalmat és a német keresztény szakszervezetek adtak a világnak egy Stegerwaldot, egy Brüminiget. (Malasits Géza: Meg is kapták a jutalmat!) Sajnos! A svájci, a holland és a belga keresztény szakszervezetek élénken resztvettek a magyar gyermekek nyaral tatlási akciójában, és a magyar szakszervezetek tagjai élénken résztvettek az ellenforradalomban. Az angol munkásság, illetve annak képviselői, ma is élénken részt vesznek a béke érdekében folyó munkában. Ez mind a szakszervezetek műve és ezért a szakszervezetekről nem lehet és nem szabad úigy beszélni, hogy »Ti nemsokára a múzeumban lesztek«, mert a szakszervezetek 5—6 évtizeden keresztül megtették a munkássággal azt, amit az állam elfelejtett megtenni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Szabó József: A sors iróniája, hogy most mi keresztényszocialisták védjük meg a szakszervezeteket!) A munkásmozgalom csak a szabadság levegőjében fejlődhet és élhet. A munkásmozgalmat diktatúrával, diktatórikus eszközökkel összetartani nem lehet. Áttérek a szakszervezet és a politika viszonyára. XJgy tudom, hogy annak a törvényjavaslatnak, amelyet beigértek, az indító oka az, hogy a szakszervezetek állítólag politikai testületek. T. Ház! Én csak a mi szervezeteinkről beszélhetek és mondhatoim, hogy a keresztény szakszervezetek, — nagyon jól tudja ezt Ősik József t. képviselőtársam és barátom, — ha szabad ezt mondanom, — soha nem politizáltak és soha sem vodíak politikai testületek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek a keresztény gazdasági és szocialista párt felé orientálódtak, talán arra vezethető vissza, — és csakis arra — hogy az utóbbi évtizedben a kereszténypárt csinálta tulajdonképpen a munkaügyi és népjóléti dolgokat. De legyen szabad arra hivatkoznom, hogy a mi szakszervezeteinkben ott vannak a kereskedő-alkalmazottak, akiknek élén Usetty képviselőtársunk áll és ott van a betegápolószövetség, amelynek élén Benárd képviselő úr áll, mint elnök, ami a legjobban bizonyítja azt, hogy a keresztény szakszervezetek nem foglalkoznak hétköznapi politikával. Arra akarok most rátérni, t. képviselőtársam, hogy a miniszterelnök űr meg akarja oldani az érdekképviseleti kérdést, még pedig két évvel előbb, mint ahogy gondolta. Azt mondotta, — itt olvassuk — hogy ennek a kérdésnek a megoldása a szocialista munkásság kérdését is automatikusan rendezni fogja. Tisztelettel kérem mindazokat, akik a szakszervezethez hozzányúlnak, ne hagyják politikától vezettetni magukat, mert ez a kérdés tulajdonképpen nem politikai kérdés, hanem elsősorban a munkásság' gazdasági kérdése. Itt nem játszhat szerepet politika, mert ha az egyik oldalon baj az, hogy politika van, akkor nem szabad belevinni a politikát ebbe a kérdésbe a másik oldalról sem. »A mi elgondolásunk — mondja a miniszterelnök — mentes az osztályuralomra való törekvéstől és minden osztálypolitikától. A mi törekvésünket teljesen a magyar nemzeti egységnek a gondolata hatja át, amelybe éppúgy belefér az előkelő, kastélyban lakó magyar úrnak az érdeke, mint a magyar munkás érdeke«. Osztálypolitika? Engedelmet kérek, amikor ezt olvasom, meg kell kérdeznem, hogy csak a szociáldemokrata munkásság csinált osztálypolitikát, ha azt csinált? Azok, akik négy vagy öt évtizeden keresztül a miniszterelnök úr szavai szerint kizsákmányolták a munkásságot, nem csináltak osztálypolitikát? Ha a miniszterelnök úr az osztálypolitika megszüntetéséről akar beszélni, akkor elsősorban odafent kell megkezdenie. Ha a dolgozó munkásság azt fogja látni, hogy mindent megtesz a nemzet azért, hogy ő boldoguljon, akkor