Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-20
470 Az országgyűlés képviselőházának 20, titkos választójog alapján állt, amely a titkos választójogot nemcsak megígérte, hanem hirdette is, (Rassay Károly: Terminusra!) amely ezt a titkos választójogot terminusra szállítani ígérte, mert azt ígérte, hogy legkésőbb 1934 decemberéig a Képviselőházban be fogja terjeszteni. (Zaj.) Mi ma is kíváncsiak vagyunk és izgatottan várjuk a további fejleményeket, hogy végre megtudjuk, miért kellett Magyarországon, az 1934-beli ígéretek ellenére, újból nyíltan választani? Mert mi történt? A választójogi reform helyett jött a pártrendszer reformja. Ennél a kérdésnél meg kell mondanom az igazat. Nekem meggyőződésem és hitem az, hogy a nemzeti egység pártja választási győzelméhez nemcsak a nyilt választás járult hozzá, — ez volt a fő tényező — hanem melléktényezőként szerepelt az a sok esztendőn keresztül folyó hatalmas szervezési munka is, amely minden körzetben és minden kerületben a nemzeti egység pártjának a gócpontjait megalakította. (Farkasfalvi Farkas Géza: Idegen mintára szervezkedtek! — Ellenmondások a jobboldalon. — Rassay Károly: Állami rabszolgák módjára! — vitéz Marton Béla: Önzetlen magyarok munkájával !—Rassay Károly: Önzetlen fizetett titkárokkal! — vitéz Marton Béla: Több pénzt költött a képviselő úr a választásokra, mint mi a titkárokra! Lásd Budapestet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rassay Károly: Azoknak a pénzeknek az eredetéről majd beszélünk, képviselő úr! Nagyon érdekes lesz!) Fábián Béla: Hogy miként folyt ez a szervezkedés, errevonatkozólag csak egy példát mondok. Egyes községekben odáig mentek, hogy a műkedvelői előadásokat is csak pártalapon engedélyezték. (Bródy Ernő: Szavaló kórusokat!) Mert ha például, akik egy kereskedőegyesülethez tartozók, vagy a rokkantak műkedvelői előadást akartak rendezni, felszólították őket arra, hogy a nemzeti egység pártja műkedvelői csoportjává alakuljanak át és mint ilyen rendezzék meg, mondjuk a Falu rosszát. (Farkasfalvi Farkas Géza: Miért éppen a Falu rosszát 1 ?) Hogy ez tovább miként folyik, arra vonatkozólag ma reggel kaptam egy pestkörnyéki újságot, amelyben a következő apróságot olvasom. »A Nep. rákosszentmihályi ifjúsági nagygyűlése«, ez a cikk címe. Az elejét elhagyom, a későbbiekben a cikk a következőket mondja, (olvassa): »A fiatalság öntudatos, termékeny, szociális és kulturális erőktől áthatott hazafiság szólal meg e gyűlésen: a szónokok a magyar fiatalság vezéralakjaiból lettek országos fontosságú szerepek betöltőivé: Béldy Béla dr. országgyűlési képviselő, a Nemzeti Egység országos propagandaosztályának vezetője ma 33 éves, a harmadik szónok: Láng János dr. a Nep. sajtófőnöke pedig mindössze 29 éves... A gyűlés rendezői nemcsak kiváló szónokokról, de arról is gondoskodni tudtak, hogy megvendégeljék a környéki fiatalságot a Regős-kertben, ahol id. Csattogányi Istvánnak, (Felkiáltások balfelől: Hogy hívják?) Csattogányi Istvánnak, az agilis és jeles karnagynak zenekara és gulyás-vacsora várja a nagygyűlés befejeztével a Nep. rákoszentmihályi csoportjának vendégeit.« (Egy hang jobbfelől: Miért fáj ez?) Nem fáj semmi. (Felkiáltások jobbfelől: De fáj!) Megmondom őszintén, hogy mi fáj. Még Csattogányi sem fáj, ellenben fáj, hogy mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az ifjúságot az egész országban gulyásvacsorával fogadjuk, (vitéz Marton Béla: Sajnos! — Váülése 1935 május 25-én, szombaton. zsonyi János: Mi nem rendelkezünk Vida Jenővel!) A másik dolog, ami történt, az, hogy a nemzeti egység pártja szervezetének megalkotásánál egy hatalmas, már évek óta folyó és nagyon kitűnő alapokon álló szervezkedést vontak be a nemzeti egység párt szervezeteibe. Sajnos, hogy gróf Tolvay-Takács képviselő úr, aki ennek a szervezetnek az elnöke, nincsen jelen. Közöttem és a Frontharcos Szövetség és a HONSz vezetői között nézeteltérés van, mert én úgy vagyok informálva, hogy a Frontharcos Szövetség és a HONSz léptek be a nemzeti egység pártjába, ők pedig azt mondják, hogy nem a Frontharcos Szövetség és nem a HONSz léptek be, csak a Frontharcos Szövetség összes vezetői és a HONSz összes vezetői léptek be. A helyi szervezeteknél azonban azt tapasztaltuk a választások alkalmával, hogy mind a hadirokkantakat, mind pedig a frontharcosokat egy tömegben mint szervezetet törekedtek és törekednek felhasználni a nemzeti egység pártjának céljaira. Magam is frontharcos vagyok és helytelenítem azt, hogy a frontharcos gondolatot és a hadirokkant gondolatot méltóztatnak az egységespárt keretében monopolizálni. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Helytelen dolog ez, mert mi történik, ha — mondjuk — feltéve, de meg nem engedve, tudom, hogy lehetetlen, de mégis elkövetkezik az a csoda, hogy ez a rendszer egyszer megbukik? (Farkasfalvi Farkas Géza: Dehogy!) Nekem és Bródy Ernő t. képviselőtársamnak ebben az ügyben már multunk van, mert mivelünk megtörtént, hogy 1926-ban vagy 1927-ben egyszer odakiáltottuk itt a képviselőházban Bethlen István grófnak, hogy: »miniszterelnök úr, mondjon le« és erre a következő nap megjelentünk Bródy Ernő és én az egyik vicclapban hasig érő szakállal, velünk szemben ült Bethlen István gróf szintén hasig érő szakállal és ugyancsak hasig éró szakállal Bethlen István néhány híve és alá volt írva, hogy: »25 év múlva«, hogy t. i. mi még 25 év múlva is innen fogjuk kiabálni Bethlen István grófnak, hogy »miniszterelnök úr, mondjon le«. Hiszen méltóztassék visszaemlékezni arra a nem is olyan régi világra, amikor még az volt a felfogás Magyarországon, sokszor nemcsak kormánypárti oldalon, hanem még saját híveink körében is, hogy lia Bethlen István gróf egyszer le talál mondani, akkor Magyarország helyén egy nagy lyuk keletkezik, akkor itt nem lesz semmi és ennek az országnak vége. Tehát t. képviselőtársaim, hogyha mégis így változik a világ, kérdem, hol van Bethlen István gróf, az a nagy államférfi, akiről akkor azt hirdették, hogy ő a magyar Gondviselés által ideküldött férfiú, (Kassay Károly: Hogy tapsoltak!) aki fáklyával a kezében vezeti ki a népet a magyar sötétségből, Egyiptom országából Kánaán országába, a feltámadás országába. Hol van most Bethlen István gróf? Semmiesetire sem annak a hatalmas többségnek az élén és a politikának változásával egyetemben, ma már nem Bethlen István gróf a gondviselésszerű férfiú, hanem — mintihogy ennek a nemzetnek állandóan szüksége van napi gondviselésszerű férfiúra — helyét egy másik gondviselésszerű férfiú vette át. (vitéz Marton Béla: Komoly dolog ez! — Vázsonyi János! Igaz ez így!) De hogyan szabad ilyen gondolatot, mint amilyen a frontharcos gondolat, mint amilyen a hadirokkantak érdekeinek képviselete, hozzákapcsolni akár egy férfiúnak, akár egy pártnak az életéhez, (vitéz Marton Béla: Ez a tévedés!
