Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

468 Az országgyűlés képviselőházának 20 költségvetés nehézségeinek árán is, de igyekszik Lassú munkával, szisztematikus bátor felépítés­sel ezt az országot ebből a gazdasági válságból kivezetni. Mivel mi frontharcosok ugyanezt valljuk, azért a költségvetést megszavazom. (Hosszan­tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Fábián Béla képviselő úr követke­zik szólásra. Fábián Béla: T. Képviselőház! Abban a helyzetben vagyok, hogy Martsekényi előttem felszólalt t. képviselőtársamnak és frontharcos bajtársamnak csak azért nem siethetek én ma­gam is gratulálni, mert én vagyok a következő szónok. (Tetszés.) A t. képviselőtársam 1 fejte­getéseit, különösen fejtegetéseinek utolsó ré­szét teljes mértékben aláírom, kivévén a kon­zekvenciáit. A t. képviselőtársam elfogadta a kormány költségvetését, én nem fogadom el. Mindazt, amit Martsekényi t. képviselőtársam mondott, csak ennyiben írom' alá, éppen ezért egyes konzekvenciális hibáit akarom kijavítani. A t. képviselőtársam azt mondotta, hogy mi sokalljuk azt, hogy a túlsó oldalon 76 front­harcos került be a Képviselőházba. Kevesel­jük. Mi a magunk részéről azon a felfogáson vagyunk, hogy a legnagyobb mértékben örülünk annak, ha itt a Képviselőiházban mentől több olyan képviselő van, aki harctéri szenvedések­ben ismerte meg azokat, kiknek érdekeit bent a Képviselőházban képviselni kell. Ami azt illeti, amit a t. képviselőtársam a reformokról mondott, bocsásson meg, nem tudom R képviselő urat itt megérteni. Az egész választási kampány alatt folytonosan mint reformnemzedék szerepelt az egész nem­zeti egység pártja, most már csak Bajniss szerepel itt, mint reformnemzedék. (Derült­ség.) A képviselőválasztások alatt az egész nemzeti egység pártja velünk szemben köve­telte a reformokat, s most ideáll Martsekényi t. képviselőtársam velem és velünk szemben, akiknek eszünk ágában sincs a miniszterelnök urat sürgetni abban, hogy gyorsan csináljon reformokat, mert mi nem vagyunk a gyors­talpaló rendszer hívei, és azt mondja, hogy mi a t. miniszterelnök urat ne sürgessük. Ha egészen őszintén szabad erről a kér­désről, t. i. a reformnemzedékről, a reform­gondolatról meg a gyorstalpalás kérdéséről beszélni, akkor méltóztassék megengedni, hogy én, felbátorítva azzal, hogy az utóbbi napokban a reformpárt — hiszen a nemzeti egység pártja a reformpárt — soraiból min­ket állandóan visszatartanak, hogy ne sürges­sük a miniszterelnök urat abban az irányban, hogy gyorsan csinálja meg a reformokat, Martsekényi t. barátom példáját követve, visz­szamenjek a háborúba. Méltóztassék elkép­zelni, hogy Przemyslben a körülzárás idején okos ember lett volna-e az a vezérkari főnök, aki azt mondotta volna, hogy Przemyslben a körülzárás tartama alatt katonai reformokat léptessünk életbe. A körülzárás tartama alatt esetleg eszébe juthatott volna valamelyik ve­zérkari tisztnek, hogy ha a körülzárás megszű­nik, utána a katonaságnál milyen reformokat fogunk életbeléptetni, de ha Tamássyhoz. Pzemysl vezérkari főnökéhez egy vezérkari tiszt odament volna és azt mondotta volna, hogy: altábornagy úr, gyorsan elő a katonai reformokkal, — akkor Tamás sy azt felelte volna, hogy: menjen ki az előtéri állásokra ülése 1935 május 25-én, szombaton. és ott az oroszokkal szemben léptesse életbe a katonai reformokat. De hogy a mi cipőnkbe méltóztatnak beleszorítani azt, mintha mi sür­getnők az urakat arra, hogy reformokat csi­náljanak, ez képtelenség, hiszen az urak jöt­tek a választóközönség elé a reformok gondo­latával. (Rassay Károly: Mi voltunk a csák­lyások!) Az öreg csáklyások és mordályosok voltak azok, akik a nemzeti egység pártját a reformok kérdésében vissza akarták tartani, hiszen a képviselőház feloszlatásának egyik oka állítólag az volt, hogy a nemzeti egység pártjában tömegével ültek olyan öreg csák­lyások és mordályosok, akik a reformnemze­dék gyors tempóját nem akarták átvenni azért, mert már nem bírták a lábaik azt a tempót, amelyet nekik a nemzeit egység párt­jának ifjúsága diktálni akart. (Mozgás jobb­felöl.) Ilyen körülmények között Martsekényi t. képviselőtársam itt minket akar lebeszélni arról, hogy mi a kormányt ne korbácsoljuk, ne sürgessük, ne hajszoljuk? Az ördög haj­szolja a kormányt. {Derültség balfelől.) Ne­künk eszünkben sincsen a t. kormányt sür­getni, (vitéz, Schei'tsik György: Az ellenzék egységes!) Nekünk HZ ci véleményünk, hogy igenis a^ reformokat a megfelelő időben, a megfelelő módon és okosan kell megvalósítani azért, mert reformokat csak azért csinálni, mert valaki elhatározta, hogy refomálni akar, és azután nem törődni azzal, hogy ezeknek a reformoknak mik lesznek a következményei, túlságosan kockázatos vállalkozás egy ország ügyeiben. T. Képviselőház! Most pedig méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra, amit a de­mokráciáról mondott Martsekényi igen t. kép­viselőtársam. Igenis, mi, alkik itt ülünk ennek a Képviselőháznak baloldalán, hiszünk és hit­tünk mindenkoron annak a szabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek gondolatában, amelyet most Európának sok országában min­den erővel el akarnak nyomni, sírba akarnak kényszeríteni és a sírra olyan malomkövet akarnak hengergetni, hogy a szabadság, egyen­lőség és testvériség gondolata többé ebből a sírból fel ne támadhasson. Nekünk az a meg­győződésünk, hogy mentől jobban elnyomják Európa országaiban a szabadság, egyenlőség és testvériség gondolatát, mentől erősebb lesz egyes országokban a diktatúra, annál jobban fog feltámadni az emberek lelkében a szabad­ság utáni vágyakozás. Hiszen a szabadság utánig vágyakozás az embereknek szívébe bele­plántáltatik nemcsak a szülői háziban az anya­tejjel együtt, de hieleplántálódik a bibliá­ból, ahol el van mondva és megtanulja minden gyermek, hogy münden ember az Isten képére van teremtve. Az Isten ké­pére teremtettségének tanítása tulajdonképpen a demokráciának és szaibadelvűségnek tanítása. Nekünk az a felfogásunk, hogy mi nemcsak azért állunk a szabadság, egyenlőség és test­vériség gondolata mellett, mert ezek az esz­mék szabadították fel a városi polgárságot és ezek az eszmék voltak azok, amelyek a magyar parasztságot felkeltették a deresről és a jobbágysorsból (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalion.), hanem azért is ezek mellett az eszmék mellett vagyunk, mert hitünk és meg­győződésünk az, hogy csak a szabadság, egyen­lőség és testvériség Magyarországa támadhat fel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy Európában sok^ ország van, amely földre taposta a demokrácia és szabadság gon­dolatát, az tény, de van-naik még hatalmas nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom