Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

466 Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1935 május 25-én, szombaton. földhözragadt szegény munkást, akinek nincs munkája. (Ügy van! a jobboldalon.) Itt talán nagyobb gazdasági és financiális szempontokból kiindulva, fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy szabad-e, jogos-e beleavatkozni a munkanélküliség problémájába, amikor a gazdaságtörténelem azt tanítja, hogy hiszen a gazdasági élet állandó fluktuációknak, hullámzásnak van kitéve és amikor a mélypont felé közeledik, vagy a mélyponton átjut egy ilyen gazdasági válság, önmagát kiéli, mint minden néven nevezendő organizmus. Ha ez a munkanélküliség ephemer jelenség volna, akkor ebből a magasabb nemzetgazdasági szempontból kiindulva, talán szól nélkül el lehetne mellette menni és azt mondanám, hogy nincs joga a kormánynak ebbe beleavatkozni, mert ez magában ki fogja magát alakítani és a gazdasági élet a maga akkomodatív természeténél fogva egy-két év múlva úgy fogja önmagát kialakítani, hogy a munkanélküliek számát lényegesen leszállítva, nagyobb tömegeket fog munkához juttatni. Állna ez akkor, ha külföldi vonatkozásban megvolna a békés gazdasági és politikai összmüködésnek a lehetősége. De amikor^ nem tudjuk azt, hogy holnap ez, vagy az az állam nem fog-e száz százalékig önellátásra berendezkedni, akkor nekünk feltétlenül azon elv alapján kell állnunk, hogy igenis kormánybeavatkozás szükséges ahhoz, hogy a munkanélküliséget enyhítsük. Arravonatkozólag, hogy a munkanélküliségnek mik az okai, itt hirtelenében az energiaforrások és a termelési eszközök közül csak egyet akarok megemlíteni. Ez pedig a pénz, a tőke. Ezt úgy szokták beállítani, mint valami vámpirt, mint valami szörnyeteget, vagy ahogy a t. baloldal szokta mondani, rabszolgatartót. Az én véleményem az, hogy a tőke történelmi hivatását kétségbevonni nem lehet, különösen akkor nem, amikor az a legfontosabb termelési eszköz. De magyar vonatkozásban mégis csak eljött az ideje annak, hogy megnézzük, hol van az a tőke, mert azt mondják, azért nincs munka, mert senki sem vállalkozik, senki sem tartja rentábilisnak befektetni a pénzét, nem találja meg a maga számítását és így nem fekteti he a tőkét. Hát hol van ez a pénz? En itt ismét egészen objektíven statisztikai adatokat fogok citálni. Amikor 1933 őszén a pesti nagybankok átlagos betétállománya 1.200,000.000 pengő volt, a vidéki bankoké ugyanabban az időben 92 millió pengő volt. Képviselőtársaim javarésze olvashatta, hogy 1935 tavaszán majdnem minden bank azzal dicsekedett^ hogy ennyivel és ennyivel emelkedett a betétállománya, ami összegszerűleg kifejezve azt jelenti, hogy 1935 tavaszán a pesti nagybankok 1.242 millió pengő betéttel, a vidéki bankok pedig az 1933. évi 92 millióval szemben 101 millió pengő betéttel rendelkeztek, ami azt jelenti, hogy a vidéki bankok betétállománya ez alatt a két év alatt 10%-kal, a pesti nagybankoké pedig 3.5%-kai emelkedett. , Ügy érzem, hogy a tőkegyűjtésnek nemzetgazdasági vonatkozásban tulajdonképpen egy célja van, és pedig az, hogy hitel formájában juthasson ismét vissza a gazdasági életbe. Ez a hitel azonban sehogy sem akar a nép közé jutni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert a hitelfelvevő nem tudja megfizetni a magas kamatot és nem találja meg egy rövidlejáratú hitel keretében azt a rentabilitást, amelyet a tőkétől vár, hiszen egy- és kétéves rövidlejáratú hitelekkel nem lehet befektetéseket csinálni, nem lehet vállalkozni, olyan üzlet, olyan vállalkozás nincs, amely két év alatt kifizetődnék. Azután a bankok adminisztrációjába is egyszer talán már be kellene nézni, és arról a 15—20 vezérigazgatós rendszerről áttérni egy másra, tekintetbe véve a nemzetgazdasági és nemzeti érdekeket. A Házban folyt vita kapcsán arról értesültem, hogy egy rigorózusabb kartell- és árvizsgáló bizottságot igyekszik a kormány a reformok során felállítani. Ehhez a magam tábora nevében 100%-ig csatlakozom. Tekintettel a felszólalási idő rövidségére és arra, hogy még egy csomó képviselőtársunk óhajt felszólalni, én csak röviden átfutok még egy pár problémán. A hitelkérdéssel kapcsolatos a hitel rendezése. Ebben a vonatkozásban ibizonyos egy nevezőre való hozást bátorkodnék javasolni, mert lehetetlen, hogy a faluban az, aki földmívelésből él, más hitelvédelemben részesüljön, mint a mellette lakó kovács, suszter vagy szabó, és ebből eredjenek azután azok a bizonyos politikai disszonanciák, amelyeknek a megoldását a kormány már Programmjába vette. Örülök továbbá, hogy a nagybankok fuzionálását, amelyet még Imrédy pénzügyminiszter úr vetett fel itt a Házban, — amint a múltkor a Házban erről értesültem, — a kormány szintén felvette munkatervébe. A hitel és a tőke azok a termelési eszközök, amelyek equivalensek a munkával, és ha ezeket .bizonyos kormányzati rendszaibályozás mellett állítjuk be a nemzeti munka szolgálatába, akkor hinni merem, hogy ez a bizonyos 75 milliós deficit játszva eltüntethető. Az energiaforrásokat feltétlenül^ olcsóbhá kell tenni. Itt ismét csak kuriózumképpen felemlítem azt, hogy a Műegyetem adatai szerint, — amelyek valószínűleg szavahihetőek és hosszas számi tgatások alapján születtek meg — minden valutáris különbséget beleszámítva, a magyar szén árának egységét száznak véve, a német szén 38-on áll, az osztrák szén 100-on. de magasabb munkabérek és magasabb kalóriatartalom mellett, a cseh. 40-en, a lengyel 30-on, a francia 37.5-en, az angol 20-on. TTgy érzem, hogy itt is bizonyos kormányibeavatkozásnak van helye, mert hiszen ezekben az államokban mindenütt magasabb munkabéreket fizetnek, magasabbak a szociális terhek és ezeknek a szeneknek a kalóriatartalma. Hát kérdezem én: nem jogos-e, nem észszerű-e — én még talán odáig sem mennék, hogy az árkalkulációjukba beleavatkozzam — legalább a munkanélküliség megszüntetése szempontjából igenis kötelezni ezeket a vállalatokat munkanélküliek alkalmazására. Mélyen t. Ház! Sok mindenről beszélhetnék még ezzel a költségvetéssel kapcsolatban. Csak egyet említek még meg, mint nóvumot., Vallom és állítom, hogy tőzsdénk mai berendezkedése idejót-múlt alkotás, az új tőzsdereform keretében tehát az egész tőzsdét be kellene illeszteni az új gazdasági helyzetbe. (Helyeslés jobb felől.) A háború előtt 40 millió métermázsa búzát forgalmaztak, ma t négymillió métermázsát forgalmaznak, a háborúelőtti mennyiségnek tehát csak egytizedét. Ugyanolyan berendezkedés, ugyanolyan szisztéma szerint működik ma a tőzsdénk, mint működött 25, vagy 30 évvel ezelőtt. En tehát mély tisztelettel ajánlom a kereskedelemügyi miniszter figyelmébe azt, hogy