Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

452 Az országgyűlés képviselőházának gője van a különböző pénzintézetekben 3*8 százalék mellett elhelyezve. A MABI-nak is van körülbelül 25 millió pengője, valószínűleg ugyanilyen feltételek mellett a bankokban elhelyezve. A magánbiztosító intézetek az utóbbi időben — nem tudom pontosan — 28 vagy 30 kész bérházat vásároltak és abba fektették bele tartaléktőkéjüket. Egyes biztosító vállalatok nyugdíjpénztára is bérházakat vásárolt, — egyet nem messze innen a képviselőháztól, a Nádor-utcában — ahelyett, hogy újakat építettek és ezzel munkaalkalmakat teremtettek volna. Ugyanígy vagyunk a városokkal is. Egész csomó város van közegészségügyileg a legbotrányosabb helyzetben. Nincs csatornázás, nincs vízvezeték, nincs villanyvilágítás. A törvény lehetőséget ad arra, hogy ezek a városok kölcsönöket vehessenek igénybe erre a célra. Egész csomó város van, amely erre vonatkozólag ki is dolgozott szabályrendeletet, meg is akarja azt valósítani és a lakosságot meg akarja kímélni attól, hogy fertőzött kutakból kelljen a vizet fogyasztania. Orvosilag megállapítástnyert ugyanis például, hogy Rákospalotán, Baján, meg még néhány helyen fertőzött kutak vizét kénytelen a lakosság inni, vagy pedig kénytelen hetenkint több pengőt kiadni kristályvízre. Megtörtént az a szinte hihetptlen dolog, hogy Budapest környékén, — Újpesten most talán már kevésbé, mert ott a víz valamit javult — például Rákospalotán s más városokban, lajtoskocsik járnak körül, lajtokban eresztik le a vizet és kannánkint 10—20 fillérért árulják. Történik ez közvetlen közelében Budapestnek, ahol csodás vízvezeték van, amelynek vizével mindezeket el lehetne látm. Különböző nehézségeket támasztottak a városok vízvezetékének és csatornázásának létesítése elé, azt mondták: nincs elég vagyonuk, vágy ha van is, nem nyújt elég fedezetet stb. Méltóztassék a kormánynak ezt a kérdést a kezébe venni, mert megvan a lehetőség arra, hogy ez a tőke igénybevétessék. Ezt a célt szolgálja a következő határozati javaslat (olvassa): »A Képviselőház utasítja a kormányig hogy a városok vízvezeték- és csatornamunkálatainak elkészítése céljából 20 millió pengő értékű kötvényt bocsásson ki és ezen kötvények átvételére szólítsa fel a magánbiztosító intézeteket, — tehát először az életbiztosító- és egyéb biztosítóintézeteket — az Országos Társadalombiztosító Intézetet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetét«. Meg vagyok győződve arról, hogy ez nemcsak egészségügyi szempontból jó befektetés, hanem pénzügyileg is az, mert nemcsak az illető városoknak az érdekét szolgálja, hanem azokét is, akik ezeket a hiteleket nyújtják, amellett javára van azoknak a lakosoknak is, akik ott élnek ezekben a városokban, mert megkíméltetnek azoktól a költségektől, amelyek a csatorna- és vízvezeték hiányában rájuk szakadnak. Ugyanígy áll a helyzet az Erzsébet-sugárútra vonatkozólag is. Ezt r már rég meg^ lehetett volna építeni és valósítani, mert már készen vannak a tervek és mindazok az előmunkálatok, amelyek szükségesek. Csak a bürokratikus apparátus az, amely ráfekszik erre az egész tervre és nem engedi azt megmozdítani. En nem tudok több kérdéssel foglalkozni, mert erre az idő nem ad lehetőséget, de kijelentem azt, hogy egy szakszerű, komoly intézkedéssel munkaalkalmakat lehet teremteni 19. ülése 1935 május 24-én, pénteken. I többezer munkásnak több éven keresztül. Olyan munkaalkalmakat lehet teremteni, ahol a befektetett tőke megfelelő jövedelmezősége biztosítva van. Végezetül a miniszterelnök úrnak a Felsőházban mondott beszédével kívánok pár szóval foglalkozni. Nem tudom, helyes-e vagy szokás-e a Felsőházban elhangzott kijelentéseket bírálat és vita tárgyává tenni, de miután a Felsőházban olyan vita folyt, amely nemcsak a Képviselőházat, hanem az egész országot érinti, úgy vélem, nem vétek semmiféle szabály vagy illendőség ellen, ha ezzel az ott elhangzott beszéddel itt foglalkozom. Ennek a beszédnek is csak egyrészével kívánok foglalkozni és pedig azzal a részével, ahol a miniszterelnök úr nyilatkozott a választójogot illetőleg és a választójogi problémát olyannak tüntette fel, t mint amely nem sürgős, amellyel csak egy későbbi időpontban szándékozik; foglalkozni. Az ország közvéleményét mindenesetre érdekli az, hogy mi a (miniszterelnök úr álláspontja ebben a kérdésben és nem r

közömbös az sem, hogy mi van abban a megállapodásban, amely annakidején létrejött a választójogot illetőleg az egységespárt akkori vezetője és a kormányelnök úr között. Az egységespárt akkori vezetője újabb hírlapi nyilatkozatokban kijelentést tett, hogy ő a titkos választójog híve, a miniszterelnök úr pedig itt nem egy, hanem több ízben tett kijelentést, — mindenkor azonban egy biztosító szelep beállításával — hogy ő is a titkos választójog híve- Ha mindketten a titkos választójog hívei voltak, akkor mindenesetre csodálatos, hogy miért kellett mégegyszer nyilt választójoggal választatni? Ügy látom, hogy nyilt választást csak azért kellett tartani, mert itt nem a választójogról, hanem a hatalomról volt szó. Arról volt szó, hogy a hatalom kinek a birtokában legyen és miután a nyilt választójog segítségével a hatalmat meg lehetett szerezni, a titkos választójog most már másodrendű problémává zsugorodott össze. A miniszterelnök úr kijelentést tett egyúttal olyan irányiban is, hogy adott szavát azért nem tudta betartani, mert ennél fontosabb volt az ország érdeke. Ez nagyon messzemenő kijelentés, mert akkor a jövőben más alkalommal tett kijelentéseknél nem lesz semmi biztosíték arra, hogy a kormány kijelentései be fognak tartatni. Ha ez helyes, akkor az annakidején nagy vihart támasztott Perczel-féle zsebkendőlobogtatás teljesen legalizálva van, akkor a jövőben egyáltalán senkinek nem lehet ezt és hasonló dolgokat kifogásolnia, mert Tisza István is azt mondotta, hogy a nemzet érdeke fontosabb volt, mint bármi más, ami itt történt. Ha egy kormányzati politikának alapja lehet az, hogy valaki önmaga bírálja el, hogy a nemzet érdekében célszerűbb és helyesebb, ha szavát nem tartja be, ha ígéretét nem váltja be, hanem másként cselekszik, akkor kormányzati politikáról beszélni egyáltalán nem lehet, mert hiszen ha a kormányban és a kormányzásban ez a felfogás kezd kialakulni, akkor mindenki mindenkor önmaga bírálja el, hogy a jövőben mit tegyen és a törvényhozás egyáltalán nem lesz abban a helyzetben, hogy erről a kérdésről valamikép tárgyaljon. (Propper Sándor: Ezt még Macdhiavelli sem merte mondani!) Ugyancsak arról értesültem, hogy a Nemzeti Egység Pártjának a községi választásokkal kapcsolatban a Nemzeti Lovardában tartott ülésén a Nemzeti Egység Pártjának újonnan kinevezett fővárosi vezetője, Zsitvay Tibor