Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

448 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 19BS május 24--én, pénteken. összefügg egymással. De ha az egyik oldalon, a tisztviselőknél, látunk is valamelyes leépítést, ugyanakkor a másik oldalon, a nyugdíjaknál már emelkedést látunk. Amíg a régi Nagyimagyarország a maga 21 millió lakosa mellett összesen 48 millió korona nyugdíjat fizetett, ma a mi csökkentett nyugdíjterheink majdnem megközelítik a 200 milliót, amit ez az ország nem tud tartósan elviselni. Nagy hibának tartom, hogy az előző kormányok — és ezt már más alkalommal is megmondtam — nem folytattak erőteljesebb akciót akár a békeszerződések tárgyalása alkalmával, akár az azt követő időkben a Népszövetségnél, vagy más fórumoknál, hogy azoknak a nyugdíjasoknak a nyugdíjterheit, akik más területen születtek és más területen teljesítettek szolgálatot, az illető utódállamok vegyék át és fizessék, mert hiszen a magyar állam képtelen erre- Végeredményben ők megkapták a vagyont, megkapták a jövedelmet, természetes tehát, hogy ezeket a terheket is nekik kellene vállalniuk, mert ez a kis ország nem képes vállalni ezeket a terheket, anélkül, hogy ezeknek súlya alatt össze ne roppanna. Ezen a téren sok mulasztás történt és nem is (hiszem, hogy ez a kérdés ma már ily módon, ezen az úton rendezhető volna. Ezt mindenki elintézett, befejezett kérdésnek tekinti, meg kell tehát kísérelnünk, a kérdést itthon, a magunk erejéből rendezni. Az a véleményem, hogy ez a kérdés szorosan összefügg a földbirtokreformmal, mert földbirtokreform nélkül ez, a kérdés nem intézhető eh A városok lakossága közé 'beözönlenek a földnélküli vidéki emberek, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) azok az emberek, akik otthon nem tudtak megélhetést találni, mert megfojtotta őket az uradalom, a hitbizomány, a papi, városi és egyél) birtokok, és nem. tudtak új földhöz jutni, egyszerűen azért, mert nincsen és nem volt új föld. Ezek tehát beözönlenek a városokba és ott részben állami, vagy városi, részben pedig magánüzemekben igyekeznek elhelyezkedni, vagy nyernek is elhelyezést.

f Nekem az a véleményem, hogy ezt az áradatot valamiképpen vissza kell vezetni oda, ahonnan kiindult és telepítéssel, helyes földbirtokpolitikával lehetővé kell tenni, hogy a városok lakosságának az a része, amely tulajdonképpen első generáció a faluból és amely nem városi születésű, visszamenjen a falura, a vidékre és a vidéken alapítson falvakat, községeket, városokat, amelyekben ugyancsak elhelyezést talál majd az a szellemi túlprodukció, amely most nálunk jelentkezik és amelynek elhelyezésre hiába méltóztatnak akármilyen törvényeket hozni, hogy például a régebbi tisztviselőknek hatvan éves korukban kell nyugdíjba inenniök, és hiába alkalmaznak bármilyen más szelekciót. Egy darabig talán sikerül ezt az egyetemekről és főiskolákból kijövő ifjúságot elhelyezni, azonban hosszabb időre és véglegesen a kérdés nem oldható meg. Az én véleményem tehát az, hogy a kérdés csak egy földbirtokreformmal oldható meg. Ez az álláspont nem új, ezt mi évek óta hangsúlyozzuk. Évek óta mondjuk azt, hogy azokon a nagy, hatalmás, 100.000 holdas birtokokon alig él egy pár száz család, holott ezeken falvak és városok keletkezhetnének, amelyekben nemcsak a mezőgazdasági lakosság, nemcsak a kisbirtokosság, hanem kisiparosok, orvosok, tanítók és egyéb foglalkozásúak is elhelyezést tudnának találni. (ifj. Temple Rezső: Miből?) Az államadósságok kérdésére vonatkozólag is az a helyzet, hogy túlsók szó hangzott itt el anélkül, hogy valami konkrét javaslat történt volna. A kamatfizetések tekintetében a kormánynak nincs egy meghatározott és kialakult álláspontja, hanem mindenkor a Genfben összeülő népszövetségi bizottság határozmányai irányadók és aszerint történik intézkedés. En a kamatot egészen erkölcstelennek tartom, tehát nekem nem probléma az, ha azt méltóztatnak javasolni, hogy a külföldi kötvények, a külföldi államadósságok után semmi kamatot ne fizessünk. De nincs is ennek a kamatfizetésnek valami nagy jogosultsága a mai időkben sem, mert azok az urak, akik ezeket a kölcsönöket adták nekünk és más országoknak, tudták, hogy milyen súlyos feltételeket állapítottak meg és tudták azt is, hogy ezeket a súlyos feltételeket állandóan viselni, állandóan teljesíteni képtelen egy ország. Arfolyamdifferenciában, — amely egyes kötvényeknél sokszor 10—12%-ban jelentkezett — és kamatban — ami 8% volt névleg, tényleg azonban magasabbra is emelkedett — ha csak öt évet számítunk is — a hitelezők már visszakapták tőkéjük felét, tehát ha a megmaradt tőkére, a névleges tőkére a.

f jövőben 1'5%-os vagy 2%-os kamatban történik kiegyezés, semmiféle sérelem nem esik rajtuk, mert a megmaradt tőke után ez még mindig 3, esetleg 4%-ot jelent és a külföldi értékpapiroknál ez igen jó kamatozásnak tekinthető. Csak megemlítem itt — miután sok szó esett a költségvetés vitája folyamán a kötvényekről s arról, hogy helyes-e ezeket a kötvényeket behozni, vagy nem helyes — hogy én azt a politikát, melyet a kormány e tekintetben folytat, egyáltalában nem értem. Ezeket a kötvényeket vásárolták a nagy intézmények, a közintézmények, a városok, maga a főváros is vásárolta a saját kötvényeit, vásárolták azokat a kötvényeket, amelvek nem voltak itt bent Magyarországon, Ezeket a kötvényeket tehát be kellett hozni, azokat pedig, akik behozták ezeket a kötvényeket, megbüntették és lecsukták. (Rajniss Ferenc: Dehogy büntették!) Sohasem kutatták azonban azt, hogy miből hozták be ezeket a kötvényeket, hogy kik hozták be és hogy miért lehetett ezeket a kötvényeket behozni 1 Mert az Amerikában és Angliában lévő kötvényeket külföldi valutáért lehetett behozni. (Br.Vay Miklós: Kisibolt pénzek voltak!) Nem kisibolt pénzzel, egészen szabályszerűen kivitt pénzzel. Tessék megnézni a Nemzeti Bank jelentését, benne van» meg lehet találni, nem is titkolja senki sem. Maga a Nemzeti Bank rámutat arra, hogy közvetlenül a bankzárlat előtt 200 millió pengő értékű valutát vittek ki az országból. Ezért kellett elrendelni a bankzárlatot. Én ismételten kérdést intéztem a különböző pénzügyminiszterekhez, Láng Lajos felsőházi tag a Felsőházban intézett kérdést a pénzügyminiszter úrhoz, de senki sem kapott választ arra a kérdésre, hogy ki vitte ki ezeket az összegeket, kinek tulajdonában vannak ezek, bejelentették-e vagy nem? (Malasits Géza: Proletárok semmiesetre sem vitték ki!) Kivitték tehát ezeket az összegeket, a Nemzeti Banknak majdnem teljes aranykészlete kiment s a Nemzeti Bank kénytelen volt a német birodalmi banktól aranyfedezeti kölcsönt igénybevenni, hogy az egyensiílyt valamiképpen fenn tudja tartani. Én az egész kötvénypolitikát hibáztatom és az ellenkezőjét csináltam volna. Lehetővé tettem volna azt, hogy minden kötvény visszajöj-