Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

444 Az országgyűlés képviselőházának kényszeregyességi adata az Ohe. kimutatása szerint a következő. 1926—33 — között 1926-ban kezdték meg tudniillik a kény szeregyezségi eljárást — 12-512 egyén kért kényszeregyességi eljárást, 694 millió passzívával. Ezekből az öszszegekből, azt hiszem, azt mindnyájan sejthetik, legfeljebb ha 40%-ot kaptak meg a hitelezők, tehát cirka 400 millió pengőt veszítettek el a hitelezőik itt a kényszeregyesség alapján. Még egy igen érdekes kimutatást akarok a t. Hiáz tudomására hozni, ez pedig az Ohe. kimutatása a csődeljárásokra vonatkozólag. Az 1933. évben 272 esetben a passzíva körülbelül 8,200.000 pengőt tett ki. Szintén eszerint a kimutatás szerint a hitelezők ebből a 8 milliónyi összegből 245.000 pengőt kaptak csupán kézhez. T. Ház! Az ország minden egyes faktora, kereskedő, iparos, bank részesülhet abban a nagy előnyben, hogy kényszeregyezségi elvek alapján elintézheti adósságát és egy 40%-os kielégítési alap után részesül abban a nagy előnyben, hogy újra teljesen tisztán, minden megterhelés nélkül elkezdhesse a maga gazdálkodását. Nagyon jól tudom, hogy nagy problémák ezek, amelyek a gazdatársadalommal szemben ezen a téren fennforognak, mert hiszen ezek a gazdaterhek száz százalékig, mondhatnám, bankkölcsönök, azok pedig a kisbetétesek filléreiből adódnak össze. Rá akarok mutatni egy ténykörülményre, hogy milyen nagy előnyöket tudott elérni némely társadalmi osztály, talán nem is társadalmi osztály, hanem a gazdasági élet némely ága államsegéllyel, anélkül, hogy az állam erre effektive ráfizetne. Ezek a tények voltak a védvámok, az illetékkedvezmények, az adókedvezmények. Tény az, hogy a magyar ipar nemzetgazdaságunknak igen számottevő tényezője. Ugyancsak tény az, hogy a közszolgáltatások lefizetésével, az adók teljesítésével a magyar állam háztartásának igen mobil faktora az ipar és a kereskedelem. De mennyivel szebben hangzanék ez Magyarországon, ha ugyanezt mondhatnók el a magyar mezőgazdaságról is. Itt hivatkozhatnám talán Tylernek a jelentésére. Tyler majdnem minden jelentésében azt mondja, hogy a magyar ipar súlyos árai igen nagy teherként nehezednek a magyar mezőgazdaságra. Ugyancsak minden jelentésében előadja, hogy a magyar ipar devizaszolgáltatása és exportja nem felel meg annak a hivatásnak, amelyet a magyar iparnak tulajdonképpen teljesítenie kellene. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy a magyar ipar sokkal alacsonyabb árakon exportál a külföldre, mint amennyiért itt értékesíteni tüdjai az áruit. (Kun Béla: Ez igaz!) Viszont itt Magyarországon akarja megkeresni azt az árkülönbözetet, amit az exporttal veszít. (Kun Béla: Ez a fogyasztók nyúzása! Ezt úgy hívják magyarul!) Erre is rá fogok térni, mélyen t. képviselőtársam. En itt arra akarok éppen, mélyen t. képviselőtársam, közbeszólás alakjában rámutatni, hogy nem túlságosan súlyosak-e azok az áldozatok, azok a hátrányok, amelyeket a magyar ipar számára hozunk és amelyeket esetleg mezőgazdaságunk ezen az alapon szenved. A magyar ipar feltétlenül nagy nemzeti érdeket szolgál éppen a szállítások révén. Itt azonban minden körülmények között hivatkozni akarok a tudósok által úgy nevezett telephely-indikációra, ami azt akarja jelenteni, hogy bizonyos iparág, akár nagyipari, akár mezőgazdasági, bizonyos adott körülmények között jobban tud érvényesülni, 19. ülése 1935 május 24--én, pénteken. mintha ezek a körülmények hiányzanak. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy az az iparág, amely a magyar mezőgazdaság terményeit, a magyar mezőgazdaság produktumait dolgozza fel, igenis minden védelmet megérdemel és ennek a védelemnek a jövőben nagy előnyeit fogjuk látni, mert egy versenyképes ipar fog kialakulni. De az az iparág, amely nyersanyagát — mondjuk — Amerikából, vagy ! Egyiptomból hozza be és itt dolgozza fel, igazi, reális exportálási lehetőséget sohasem fog tudni alkotni és nem fog versenyképessé válni tudni. A tulajdonképpeni mezőgazdasági érdek külföldi piacok teremtésében van. Azt állítom, hogy semmi körülmények között nem lehet helyes az, ha a magyar ipar a mezőgazdaság külföldi piacainak rovására érvényesül. (Gr. Apponyi György: Ez így van!) már pedig ha a vámvédelem létesítésével azt érjük el, hogy mezőgazdaságunk kint megfelelő árat. sőt megfelelő piacot teremteni nem tud, akkor ez semmi körülmények között nem lehet nemzeti érdek, sőt nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az ország egyetemének is hátrányára szolgál. Meggyőződésem az, hogy amennyiben azokat az iparcikkeket, amelyeket a magyar mezőgazdaság nyersterményeiből itt Magyarországon előállítani nem lehet, bizonyos megegyezések és létrejött megállapodások réven beengednénk az országba, akkor ezáltal elérnénk azt, hogy Európának nem lenne érdeke, hogy Argentinából hozassa a búzát, hiszen a magyar mezőgazdának teljes mértékben elég volna, ha csak a fuvarkedvezményt meg tudná keresni. Mezőgazdaságunk nagy mértékben eredményezte azt a súlyos munkanélküliséget, amely ma Magyarországon van. A munkanélküliség, állítom, kizárólag a magyar mezőgazdaság válságának köszönhető, mert tapasztalhattuk mindnyájan, hogy a gazda-fiatalemberek, akiknek megélhetését esetleg biztosítani lehetne a mezőgazdaság produktumainak jobb elhelyezése révén, itt bent a városokban akarnak elhelyezkedni és ezáltal kinyomják a városi ifjúságot, azokat, akiük nem foglalkoznak mezőgazdasággal- Azt hiszem, felesleges szólanom arról, hogy a kisgazdáik milyen mértékben özönlenek a városok felé, mert a képviselőtársaümhoz is naponta százával érkezett kérvényeikből eiegállapíüható, hogy a kisgazdák majdnem kizárólag a városok felé tendálnak és itt akarnak elhelyezkedni. (Malasits Géza: Mindenki postaaltiszt akar lenni!) Jogosan kérdezhetem, hogyan lehetséges az, hogy a tíz év óta elismerten nagy mértékben fejlődő magyar ipar nem tudja felszívni ezt a kisgazdatársadalom által kidobott emberfelesleget, nesm tudja a maga 'munkakörében elhelyezni és neki megélhetést biztosítani. Állítom, hogy a magyar ipar akkor tudná ezt az emberfelesleget elhelyezni, — ahogyan az békeidőben tényleg volt — ha nem volna a magyar ipar melegházi növény, hanem az igazi fejlődésnek megfelelően létrehozott, a magyar mezőgazdaságból sarjadó termelési tényező. Nyomatékosan kell rámutatnom arra, ami a mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági lakosságnak a legnagyobb mértékben fáj: a kartelek által biztosított belső ipar súlyos áraira. Legyen szabad — ha talán nem is egészen parlamentárisán fejezem ki magam — a karteletket bizonyos rovarhoz hasonlítani, ami élni akar, amely nem akar ugyan fájdalmat okozni, de a vérünket szívja, már pedig nai és a mar gyár mezőgazdaság inkább a fájdalmat akar-