Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

440 Az országgyűlés képviselőházának nom kell, >mert_ezeket jórészt kiszállás és ellenőrzés címén (Dinnyés Lajos: Napidíjak!) éppen azok kapják, akik különben is magasabb fizetési osztályokban vannak és tulajdonképpen a hivatali kötelességükkel járó munkának elvégzéséért részesülnek még külön díjazásban. Nem akarom én a személyi járandóságok kifogásolásával azt mondani, hogy a gazdasági életben oly nagy szerepet játszó tisztviselői osztály vásárló erejét a fizetések további leszállításával csökkenteni kellene, mert különösen a városban lévő kisfizetésű tisztviselők helyzete olyan, hogy azok ma alig érik eî a létminimumot. (Dinnyés Lajos: Mindig a kisfizetésűket nyirbálják meg!) További csökkentés a vásárlóképességnek fokozatos leromlásához vezetne és nemcsak az ipart és a kereskedelmet, hanem továbbmenőleg még a mezőgazdaságot is súlyosan érintené. Hiszen én a niai válság egyik főokát éppen a fogyasztóképesség általános és nagyfokú csökkenésében látom. T. Ház! A földmivelésügyi tárca költségvetésében van egy tétel, amely a gazdasági népkönyvtárak fejlesztésére mindössze 25.000 pengőt vesz fel, jóllehet 3400 község közül csak 600 rendelkezik ilyen könyvtárral. Kívánatosnak tartanám a falu gazdasági kultúrájának emelése végett lehetőleg nagyobb összegnek beállítását erre a célra. Dicséretreméltónak tartom a földmivelésügyi miniszter úr fáradozását és áldozatkészségét, amellyel a falu művelődésének érdeké'ben lehetővé teszi azt, hgy vasárnap délutánonként részben szórakoztató, részben pedig tudományos előadások tartassanak a rádión keresztül, (Dinnyés Lajos: Jobb műsorral! Nagyon rossz a műsor!) annál inkább, mivel a helyszíni közvetítés segítségével a gazdavidékek népe aktive is belekapcsolódhatik ebbe a kulturális tevékenységibe. Gyakorlatilag kellő eredményt azonban csak akkor remélhetnénk, ha minden községben volna megfelelő hely, ahová a gazdák nagyobb számban összejöhetnének és ott az előadások tanulságait egymás között meg is beszélhetnék. Arra, sajnos, nem lehet gondolni, hogy nagyobb számban szerezhessenek be rádiót a falvaknak megélhetésükért keservesen küzdő lakói. Hiszen a meglevő készülékek nagyrésze is már teljesen elnémult, mert képtelenekké váltak rendszeresen fizetni az érte járó összeget. Kívánatos volna tehát vagy hozzájárulással, vagy kamatmentes kölcsönök nyújtásával úgynevezett kultúrházak építését előmozdítani, ahol a közköltségen felszerelt rádió és a közösen járatott újságok olvasása nemcsak a gazdasági ismeretek fokozását, hanem a kulturális színvonal emelkedését is eredményezné. T. Ház! A lezajlott választások alatt a kormánypárt, épúgy mint az ellenzék, a reformok egész sorának sürgős bevezetését hangsúlyozta. A választások lezajlása után most, amikor a kormánynak ilyen óriási többsége van, mi sem állja útját annak, hogy a beigért reformok minél előbb megvalósításra kerüljenek. (Klein Antal: Különösen a választójog!) Ha komolyan vesszük azokat az Ígéreteket, amelyeket a választások alatt tettünk és átérezziik azt a felelősséget, amellyel nemcsak a választók százezreinek, hanem a magyar népnek is tartozunk, akkor haladéktalanul meg kell kezdenünk az építő munkát. (Dinnyés Lajos: A titkos választójog benne van a 95 pontban! — Br. Berg Miksa: Abban sok minden benn van!) A beigért reformok sorozatát véleményem szerint azzal 19. illése 1935 május %h-én, pénteken. kell kezdeni, hogy magunk között tisztázzuk a helyzetet. (Dinnye« Lajos: Fel kell oszlatnia Házat. Titkos választás után kis taxiba belefér a kormánypárt! — Derültség a baloldalon.) Félretéve minden személyes ellentétet, együtt kell dolgozni egy jobb magyar jövő kialakulásáért. A lezajlott választások egész sesereg tettre készi fiatalembert hoztak foe ide a törvényhozásba, akiknek minden külső befolyástól mentes munkáját biztosítani kötelessége elsősorban ennek a parlamentnek. Éppen Mecsér András t. képviselőtársunknak a Mezőgazdasági Kamara közgyűlésén elhangzott megnyitó beszéde teszi aktuálissá az összeférhetlenségi törvényjavaslat minél sürgősebb beterjesztését és letárgyalását. Ö maga említette ott, hogy még megválasztása előtt 12 helyről kapott ajánlatot igazgatósági tagságra. Lehetetlenné kell tenni azt, hogy azok a kartelek, amelyek ellen tulajdonképpen ennek a parlamentnek a legerélyesebben küzdenie kell, kinyújtsák csápjaikat azok után a képviselő társaink után, akik itt a parlamentben dolgoznak és megakadályozzák vagy megnehezítsék azt a munkát, amelyet ők a nemzet érdekében kell, hogy elvégezzenek. Vegyük revízió alá az idejétmúlt összeférhetlenségi törvényt, amelynek idejétmúlt voltát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 1932-ben már terjesztettek ez elé a parlament elé összeférhetlenségi törvényjavaslatot, amelyet akkor a Képviselőház megszavazott, de amely a Felsőház ellenállása miatt törvényerőre mind a mai napig nem emelkedett. Mélyen t. Ház! Ajánlom, hogy a Homonnay képviselőtársam áital benyújtott határozati javaslatot tegyük komoly megfontolás tárgyává és hozzunk olyan összeférhetlenségi törvényt, (Br. Berg Miksa: De kényelmetlen volna!) amely megakadályozza azt, hogy a képviselők igazgatósági tagjai lehessenek olyan bankoknak és ipari érdekcsoportoknak, amelyek a kormányzattal akár anyagi, akár pedig erkölcsi tekintetben összefüggésben vannak. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) Mert mi a helyzet, mélyen t. Házi! Az a helyzet, hogy a képviselő összeütközésbe jön először is önmagával, mint igazgatósági taggal. Mint képviselőnek a nemzet egyetemes érdekeit kellene szolgálnia, mint igazgatóbizottsági tagnak pedig kötelessége annak a vállalatnak sokszor a közzel ellentétes érdekeit szolgálni. De függő viszonyba kerül a képviselő a kormányzattal szemben is, amely a vállalatnak nyújtott anyagi vagy erkölcsi kedvezmények fejében elvárja tőle, hogy az ő politikájának mindenkor készséges szolgája legyen; végül függő viszonyba kerül magával a vállalattal, amely a neki nyújtott előnyökért elvárja tőle, hogy politikai befolyását a vállalat érdekeiért, esetleg a köz érdekével ellentétes előnyöknek a kijárására használja fel. i. T. Ház! Éppen ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány szót én is elmondani a kartelekről, A kartel egyike a gazdasági élet legnehezebben megoldható problémájának, (Dinnyés Lajos: Léderer nincs még benne! Kaufmann sincs benne?) mert ennek megoldása olyan nagy akadályokba ütközik, legalább is ennek a kérdésnek a közérdeknek megfelelő és iközmegnyugvást keltő megoldása olyan nehéz, hogy ezzel szemben az elmúlt kormányzat is teljesen tehetetlennek bizonyult. A kartelek gazdasági politikája azonban olyan súlyos és annyira égető problémája a mi életünknek, hogy a megoldást