Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-19
434 Àz országgyűlés képviselőházának abban az esetben, ha az aranyfedezet nem kielégítő, más segédeszközhöz kell folyamodni. Erre vonatkozólag ajánlom Irving Fischer: Stabilized money című művét, amelyet a közel jövőben a Külkereskedelmi Hivatal egy igen kiváló tisztviselője, Temesváry László, magyarra fordít s így mindenkinek hozzáférhetővé tesz. (Homonnay Tivadar: Ez propaganda?) Magam is az aranyfedezet alapján állok, de a Népszövetség is elismeri, hogy szükség esetén más módot is igénybe vehetünk. Nem látom be, hogy miért ne foglalkozhatnánk komolyan ezzel a kérdéssel, amikor mai csekély aranyfedezetünk mellett a gazdasági életet kellő forgótőkével ellátni nem tudjuk. Számottevő tényezők az állam által kibocsátandó államjegyek segítségével gondolják a pénzszűke leküzdését keresztülvinni. A történelmi visszapillantás mutatja, hogy egyes országokban aranyfedezet nélkül is virágzó gazdasági életet teremtettek azon az alapon, hogy a pénz elsősorban az árucsereior galmat lebonyolító eszköz volt, nem törődve azzal, vájjon egyszersmind aranyba beváltható-e vagy sem. Mirabeau azt mondta, hogy az emberi elme két legnagyobb találmánya a pénz és az írás. Bizonyára megváltoztatná felfogását, ha látná, hogy a mai pénzspekuláció mivé változtatta át ezt az alkalomadtán igen hasznos árucsereeszközt. Mit tettek a törtinelmi múltban, amikor gazdaságilag összeomlott országokban egyes államférfiak az elé a feladat elé állíttattak, hogy hazájukat megmentsék. Itt fel fogok sorolni egynéhány példát. Itt van például VI. Frigyes dán király. Dánia a kiéli béke után 1815-ben sokkal rosszabbul járt, mint Magyarország, mert területének nem kétharmadát, hanem négyötödét vesztette el és súlyos hadisarcra ítélték. VI. Frigyes akkor az ingatlanvagyon 6%-át vette fedezetül, szóval az úgynevezett és sokszor kigúnyolt ingatlanfedezethez fordult. A történelem igazat adott neki, mert nemcsak hogy meg tudta menteni országát az összeomlástól, hanem kitűnő gazdasági életet teremtett s — mi több — még egy új tengeri haderőt is. Tudom, hogy annak idején Bell Miklós ugyanilyen tervekkel lépett fel itt a Házban. Ma talán késő volna ilyen tervekkel felvonulni, de 1924-ben, amikor ő erről a dologról beszélt, meg vagyok győződve arról, hogy meg lehetett volna fékezni a devalvációt és a hadikölcsönök elértéktelenedését. Hasonló módon járt el Helfferich aki 1923-ban a Rentenmarkkal megmutatta az utat, amely a szükséges fizetési eszközök megteremtéséhez vezetett. Tekintsünk vissza a dollár történetére. Az első dollár 1783-ban szintén ingatlan fedezettel létesült. De menjünk tovább. Nagy Frigyes porosz király giro- és hitelezőbankját minden fedezet nélkül létesítette, az ő fedezete kiváló hadserege volt. És itt talán megcáfolhatjuk azt a nézetet, hogy a hadsereg nem kamatozó tőke, mert Nagy Frigyesnek az ő hadserege annyit ért, mint más államnak az aranya. Nagy Frigyesnek ez a bankja — mint említettem — 1765-től 1846-ig kitűnően működött és akadály nélkül látta el a porosz királyság gazdasági életét. Ugyanígy volt Svédországban is, ahol 1668-tól 1745-ig a svéd nemzeti bank minden fedezet nélkül el tudja látni Svédország gazdasági életét. Egy igen érdekes példára mutatok most rá. Ennek a dolognak kipróbálását Wörgl város polgármestere hajtotta végre egy osztrák járás 9. ülése 1935 május È4-én, pénteken. városában. Én most itt reformált formában adom ezt le és kizárólag az egyszerűbb számítás kedvéért alkalmazom a tízes rendszert. Az egész nem más mint egy belső kölcsön felvétele. Wörgl város polgármestere bizonyos összeget fel akart venni belső kölcsönre és ekkor a következőképpen cselekedett. Ha az egyik polgár január havában 100 schillinget leadott a kölcsönre, kapott érte egy 100 schillinges obligációt, amelyet fizetési célokra felhasználhatott. Magyar mintára áttérve, egy ilyen obligációs és fizetési célokra felhasználható pengőnek hátlapján 10 négyszög volt. Ezek a négyszögek arra a célra szolgáltak, hogy például ha ő januárban ezt a pengőt forgalomba akarta hozni, 10 filléres bélyeget ragasztott rá. Ez lehetett adóbélyeg, mint ahogy Wörglben csinálták és lehet a postatakarékkal kapcsolatban postabélyeg is. Miért történt ez a bélyegragasztás, amely tulajdonképpen ennek a pénznek 10%-os diszázsióját jelentette? Ez azért történt, hogy az az ember, aki ezt a pénzt januárban kapja, még januárban forgalomba hozhassa, nehogy februárban kényszerülve legyen újra a február hónapra járó 10 filléres bélyeget ráragasztani. Ezzel Wörgl városában óriási forgalmat értek el. E bélyegragasztásnak még más célja is volt; megakadályozta ennek az obligációs pénznek a birtokosait abban, hogy spekuláljanak, takarékba vigyék, vagy olyan célokra használják fel, ahol a forgalomból kikerülnek ezek a pénzek. Wörgl polgármesterének az volt a sikere, hogy a kiadott néhány schillingből — azt hiszem 20.000 schilling volt, — három hónap alatt 120.000 schillinges forgalmat csinált. Megszűnt az inségakció, megszűnt a munkanélküliség, és a város egy részét tataroztatta. A tizedik hónapban bekövetkezett az automatikus csere a bélyegek* révén. A pénz másodszor kapott fedezetet, és a letétbe helyezett 100 schillingek automatikusan felszaporodtak. Ez természetesen sokféleképpen szabályozható. Nálunk mindenesetre nagy előnyöket hozna, hiszen tulajdonképpen megduplázná a forgalomban lévő pénzt anélkül, hogy az aranyfedezetet veszélyeztetné, és különösen alkalmas volna arra, hogy az óriási, úgyszólván behozhatatlan adóhátralékokat ilyen formában valahogyan az államkasszába hozhassa. Én erről a dologról számottevő emberekkel beszéltem, akik elismerték ennek a hasznosságát, de azt is mondották, hogy sérti a Nemzeti Bank szuverenitását és a Nemzeti Bank külföldi részvényesei ezt nem engednék. Ha tehát az a baj, hogy a Nemzeti Bank külföldi részvényesei itt parancsolhatnak, követhetjük a svéd példát. Svédországban ugyanez volt az eset, de a svéd országgyűlés kimondotta, hogy egy szerződés, amely az országra káros, megsemmisítendő. Meg is semmisítettek egy ilyen szerződést, a Nemzeti Bankot államivá tették. A régi részvényesek pert indítottak, de a nemzet érdeke, a suprema lex révén természetesen az állam nyerte meg a pert. Én kizárólag történelmileg bevált eseményekre hivatkozom, hogy ne mondhassa senki, hogy az igen t. Képviselőházat valami fantáziával akarom mulattatni. Ezeket a fizetési eszközöket természetesen csak olyan mértékben bocsáthatnók ki, amilyen mértékben azokat a magyar állam felvevőképessége elbírja. Mindenesetre azonban meg vagyok győződve arról, hogy ezen az úton éppen úgy mint Wörgl városában, nálunk is rövid időn belül megjavulna a gazdasági helyzet. Szí-