Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

426" Az országgyűlés képviselőházának. 19.Mlése 1935 május 24-én, pénteken. het itt reformokról beszélni, csak máról-holnapra élünk. A mindenkori kormányok hosszú évtizedeken át egy és ugyanazt a receptet használják, hogy ha deficit van, nyúljunk ahhoz a szerzett joghoz, nyúljunk a nyugdíjakhoz., az illetményekhez, a nyugbérekhez, a munkabérekhez és nem tudom mihez. Mélyen t, Ház! Ez a társadalom meghozza a maga áldozatát. Tudja, hogy a nemzet érdeke mindenekelőtt. De amikor a kormányzat előtt 4 esztendős Programm áll, ne méltóztassanak csodálkozni, ha olyan határozati javaslatokat is fogok előterjeszteni, amelyek pénzbe kerülnek, kiadást jelentenek. Őszintén megmondom, nem jönnék ezekkel a (határozati javaslatokkal, ha a kormány nem négyesztendős munkaprogrammot, hanem egyesztendős munkaprogrammot állított volna fel. Javaslataim közt lesznek olyanok, amelyek pénzbe nem kerülnek, vannak olyanok, amelyek kevés összeggel megoldhatók. Vannak olyanok, amelyek az állami budgetnek egyáltalán nincsenek terhére, például csak az államvasutaknak át kell adni és ha azok értik dolgukat, — mint ahogy hivatásuk magaslatán állanak — akkor ezek a problémák fokozatosan megoldatnak. Mélyen t. miniszterelnök úr és igen t. Ház, ennek a Háznak nemcsak az a feladata, hogy munkát teremtsen és a tett nyilatkozatokat, ígéreteket beváltsa, hanem az is feladata, hogy az ország közvéleményét megnyugtassa és higyje meg a t. Ház, hogy ha a különböző társadalmi rétegek az egész vonalon végig látják, hogy megindul a javulási folyamat, ha látják, hogy itt akarnak velük foglalkozni, akkor a közvélemény lényegesen meg fog nyugodni. Nincsen olyan rövidlátó képviselő, aki felelősségének tudatában ide jönne a Ház elé olyan javaslatokkal, amely a költségvetés felduzzasztását vonják maguk után és utánunk jön a hullám. Én magam sem azt kérem és nem is azért nyújtok be határozati javaslatokat, hogy itt most méltóztassék azt mondani, hogy »azonnal megteszem«, hanem a négyéves Programm miatt nyújtok be javaslatot és amiatt a fájdalmas aggodalom miatt, hogy ebben a négyéves programúiban az egy pragmatikán kívül — és itt térek rá arra, amit a miniszterelnök úr volt szíves mondani — nem látok semmit, ami a közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok, nyugbéresek és munkások gazdasági helyzetét javítaná. A jelenlevő igen t. kereskedelemügyi miniszter úr bekapcsolja — igen helyesen — az ő resszortjába a munkáskérdés megoldását. En ezzel nem foglalkozom, mert ezzel pártomnak más tagjai foglalkoznak. De azt vélem, hogy a nyugbérkérdés generális rendezésére és egyéb dolgokra a kereskedelemügyi miniszter úr budgetje közel sem elegendő. Ezekkel a kérdésekkel azonban foglalkozni kell; senki sem kívánja, hogy máról-holnapra kérdéseket megoldjanak, hanem igenis, amikor reformról beszélünk, sürgetjük, hogy jöjjön olyan reform, hogy mindenki lássa: van itt egy parlament, amely társadalmi osztálykülönbség nélkül mindenkinek az érdekeit igyekszik szolgálni és igyekszik a jogos érdekeket fokozatosan kielégíteni. Mi, kereszténypárt, gazdasági párt is vagyunk. Elismerjük, hogy van gazdakérdés és helyes, hogy a gazdaadósságok kérdését meg akarják oldani. De, mélyen t. Ház, van tisztviselőadósságok kérdése is, mert a közalkalmazottak is el vannak adósodva. (Takács Ferenc: Mindenki! — Esztergályos János: Az iparosok, a kereskedők is! Ügy van!) Mélyen t. Ház! En ezen a vágányon most csak azért maradok... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mondd meg őszintén, mert mindig ezzel szoktál foglalkozni! — Derültség!) Mélyen t. miniszterelnök úr, én azonban hozzáteszek ehhez egy korrektívumot, remélem, nem méltóztatik rossz néven venni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Miért? Politikus ne vegyen soha semmit rossz néven!) Ezzel a kérdéssel is szoktam foglalkozni és azt hiszem, az igen t. kormány tetszésével is találkozik, ha azt mondom, hogy objektíve kell foglalkoznunk a kérdéssel. Higyje el nekem az igen t. Ház, sokkal jobb, ha itt foglalkozunk vele, mintha az egyesületek között mozgolódás van. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ügy van!) Nagyon jól tudom, hogy el méltóztatnak menni, a végső határig, de méltóztassanak a múlttal szemben más rendszert követni és méltóztassanak azokat a határozati javaslataimat, amelyeket ebben a kérdésben bátor leszek beterjeszteni, elfogadni. Az előbb beszéltem itt az illetmények megbecsüléséről. Nem kerül pénzbe, csak erkölcsi megnyilatkozás, elismerés < a Ház részéről az, ha a következő határozati javaslatot el méltóztatnak fogadni. (Olvassa): »Mondja ki a Ház, hogy a becsületes munkával szerzett illetmény, nyugdíj, vagy nyugbér épp olyan tiszteletreméltó és védendő érték, mint- akár az ugyancsak tiszteletreméltó munkával szerzett, vagy öröklött ingó, vagy ingatlan vagyon«. Ez pénzbe nem kerül, mélyen t. Ház. (Rupert Rezső: Kimondjuk! Mehet!) Csak le akarom szögezni azt, hogy a Ház azon az állásponton van, hogy a becsületes munkával megszerzett nyugdíj és illetmény éppen olyan érték, mint az előbb említett ingó, vagy ingatlan. (Olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a szolgálatban lévő alkalmazottaknak — ideértve a munkásokat is, az üzemeknél elhelyezett munkásokat is — írassa össze egyénenkint feltüntetendő adósságait és ezeknek az adósságoknak mikénti rendezésével foglalkozzék«. Nincs időm arra, hogy ezt részletesen most megindokoljam. Erre is, mint a nyugdíjjavaslatra vonatkozóan is, vannak elgondolásaim. Remélem, a miniszterelnök úr tetszésével fog találkozni — mert hiszen 95 pontjában ez benne van, remélem — a következő határozati javaslatom. (Olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy még a folyó költségvetési évben a közszolgálati alkalmazottak pragmatikáját terjessze a Ház elé«, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mindent ebben az évben nem lehet, mert július 1-én lejár a költségvetési év!) Megelégszem azzal is, miniszterelnök úr, ha a jövő költségvetési évben egyezünk meg. Rendben van? (Derültség. —- Rupert Rezső: Minden jót meg lehetne csinálni!) Itt van az államvasutak pragmatikájának kérdése. (Olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy még a folyó költségvetési évben az államvasutak pragmatikáját viszaállító javaslatot terjessze a Ház elé«. Azt hiszem, a kereskedelemügyi miniszter úr el fogja fogadni a frontharcosokra vonatkozó határozati javaslatomat, amely a költségvetés szempontjából igazán alig jelent valamit, annál kevésbbé, mert hiszen a közszolga-