Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-19
422 Az országgyűlés képviselőházának el, havi 6 pengőt, összesen tehát évi 72 pengőt kap ezért a felelősségteljes, sok fáradságot igénybevevő munkájáért. A tanítók sérelmei után el kell mondanom, hogy a lelkészek, a lekipásztorok sérelmei is hasonlóak ezekhez. Annakidején, mikor az állami anyakönyvvezetést bevezették, az anyakönyvi díjak kárpótlásáért a lelkészek korpótlékot kaptak. Ez a nem kongruás lelkészektől megvonatott, pedig természetes dolog, — ezek lévén a nagyobb helyeken — eizek vesztettek legtöbbet az anyakönyvi díjak elmaradásával. Ezek a díjak — amint jól tudjuk — lassanként teljesen elmaradtak, mert ma már majdnem mindenki az állami anyakönyvi hivatalhoz kell, hogy forduljon. T. Ház! Tovább menve, most egy új szomorúan érdekes dolgot hallottam, és pedig azt, hogy az újonnan választott nem kongruás lelkészeknek csak két családi pótlék adatik, és pedig a. feleség és egy gyermek után, a második, harmadik, negyedik gyermek után pedig már nem kap a lelkész családi pótlékot. Nem tudom megállapítani, hogy ha a családvédelmi rendelkezések is így fognak meghozatni, hova jutunk, hiszen talán éppen akkor kellene fokozottabb mértékben adni azt a családi pótlékot, ha nagyobb a család. ( Ügy van! jobb felől.) En általában a vidéki, a falusi tisztviselők nagy sérelmét látom abban is, hogy a családi pótlékok aránytalanul és igazságtalanul vannak elosztva. Ott vannak a lakbérek, amelyek hat lakbérosztály szerint vannak megállapítva, így a Budapesten élő tisztviselő sokkal több lakbért kap, mint egy másik tisztviselő. Most kérdezem, a, családi pótlékoknál miért nem járunk el e módszer szerint 1 ? Hiszen világos dolog, hogy egy családfő legégetőbb kérdése a gyermeknevelés, és jól tudjuk, hogy egy falusi tisztviselőnek, akinek házon kívül kell iskoláztatni gyermekeit, a legnagyobb gondja, a legnagyobb törődése éppen gyermekének iskoláztatása. (Ügy van! jobbfelől.) Hát mit adjon a gyermekének 1 ? Iparosnak, kisiparosnak, kereskedőnek nem adhatja, hiszen azok is le vannak rongyolódva, el vannak adósodva, ott sincs munkaalkalom. Vagyont, földbirtokot nem gyűjthet neki, mert kevés a fizetése; ezért csak becsületes nevet és oklevelet adhat neki. Azt javasolnám tehát, hogy amiként a, lakbérek is a méltányosság szerint vannak megállapítva, — mert én nem irigylem attól a városi tisztviselőtől azt a magasabb lakbért, hiszen tudom, hogy neki többet kelHtt a lakásért fizetnie — ugyanígy állapíttass ék meg egy osztályib a sorozás a családi pótlékoknál is. Tudom, hogy nincs költség nagyobb családi pótlékra és nem Is kívánom, hogy felvétessék nagyobb összeg o célra, csak azt kérem, hogy az, ami megvan, osztassék el arányosan és méltányosan. Azt javaslom, hogy a, feleség után sem a vidéken, sem a városban senki se kapja meg azt a 6 pengőt. Akinek a felesége takarékos, az úgyis megtakarítja azt a 6 pengőt, akinek pedig bizony nem takarékos a felesége, annak az a 6 pengő semmi. Sőt továbbmegyek. Én az egygyermekes családoknak sem adnék családi pótlékot, mert az, akinek egy gyermeke van, azt még valahogy el tudja látni minden szükségessel, ellenben fokozottabb mértékben adnék családi pótlékot a többgyermekeseknek, mégpedig a városiaknak 6 pengőt a második gyermek után, .a falusiaknak 12 pengőt és így mindig fokozva, a harmadik gyermek ú*tán már 30 pengőt, a negyedik után pedig 40 pengőt is meg 19. ülése 1935 május 2U-én, pénteken. ; kellene adni, hogy így képes legyen a tisztvi| selő gyermekét taníttatni. Ez lenne az igazi családvédelem, mert elsősorban a sokgyermekes családokat kell segíteni, hogy azok eleget tudjanak tenni családfenntartó kötelességüknek. Ezekben az elmondottakban kívántam rámutatni azokra a sebekre, amelyeket én a vidéken, a falun megláttam. Nagyon kérem az igen t. Házat, minden igyekezetünkkel törekedjünk arra, hogy minden tekintetben a méltányosságot és az igazságot munkáljuk. Nem kívánok mást, minthogy az ember értse meg embertestvérét, felebarátját, akármilyen társadalmi állású, akármilyen felekezetű legyen és akárhol is lakik. Én nem akarok itt ellentétet szítani a falu, a vidék és a város között és kijelentem, hogy ha valaki megcáfolja azokat, amiket mondottam, azokat a megállapításokat, én készséggel meghajlok az illető okfejtése előtt, ha az illető meg tud engem győzni. De én úgy hiszem, hogy a városi tisztviselők között sem akad e^v sem, aki úgy gondolná, hogy én irigylem az ő nagyobb lakbérüket és más előnyeiket, szemben a vidéki, a falusi tisztviselővel. Azonban a kormányzat van hivatva arra, hogy ezeket a kiáltó sérelmeket, méltatlanságokat és igazságtalanságokat, amelyek a vidéki, főleg egyházi tisztviselőket érik, eloszlassa. Mérjünk egyenlő mértékkel, támogassuk egymást és gyógyítsuk mindenekfelett lelkiismeretesen, feladatunknak, kötele*iségérzetünknek teljes tudatában ezt a beteg, megcsonkított törzset, ezt a beteg nemzet testet, ezt a szenvedő Csonka-Magyarországot, hogy valamikor megérhessük mindnyájan imádkozva és dolgozva a magyar feltámadást. (Éljenzés jobbfelől.) Abban a reményben, abban a hitben és abban a tudatban, hogy az én kiáltó iszayam nem vész el a pusztában, hanem megértő fülekre talál mind a Házban, mind az igen t. kormány tagjai között, különösen az illetékes miniszter uraknál, bizalommal- vagyok a kormány iránt és a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és tam jobbfelől. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam lelkes beszédével több vonatkozásban egyetértek. Egyetértek különösen beszédének azzal a részével, amelyben az iskolák átformálásáról beszélt és örömmel állapítom meg, hogy a túloldalról egy nem kisebb férfiúnak, mint Horváth katolikus püspöknek iskolajavaslatát méltóztatott magáévá tenni. Igen t. képviselőtársam beszédén azonban átvonult az az illúzió, amely illúzióban én magamat, sajnos, nem tudom ringatni, mert hiszen túlvagyunk a választásokon, elérkezett a cselekedetek ideje és most ettől a Háztól az ország közvéleménye rendkívül sokat vár. Az ország közvéleménye igen sokat vár és joggal, mert hiszen az Ígéreteket be kell tartani. Nem hiszem, hogy volt a közelmúltban Ház, amelyre olyannyira felfigyelt az ország közvéleménye, mint éppen ennek a Háznak a munkájára. "A Ház együtt van. Hatalmas többség áll a kormány mögött, a hatalom, mélyen t. túloldal, nagyrabecsült egységespárt, az önök kezében van. De méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy viszont a felelősség is teljes egészében az önöké. Időnk is van rengeteg, csak ' egy hiányzik még és ez az Ígéreteknek mára-