Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-18

408 Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1935 május 23-án, csütörtökön. egység pártja! Én ezt mondottam és nem ver­tem! — Bárczay János: Hazaszeretetben egyek vagyunk! — Dinnyés Lajos: Csak pártszeretet­ben nem! — Elnök csenget.) Midőn a költségvetéshez szólok, előre ki­jelentem, hogy bár súlyos helyzetben van az ország gazdasági helyzete, azért mégis a költ­ségvetést elfogadom annál a bizalomnál fogva, hogy hiszem, hogy ez a kormány a nemzet nagy közösségével együtthaladva, megtalálja a szebb magyar jövendő felé vezető utat. Mindazon­által nem mulaszthatom el, hogy meglátásai­mat, észrevételeimet és mindazokat a bajokat, amelyek kint a perifériákon vannak, fel ne tárjam, ide ne hozzam, mert hiszem, hogy ha a kormány megismeri azokat a bajokat, ame­lyek kint vannak, meg fogja valósítani azokat az üdvös reformokat, amelyekre a Képviselő­ház megalakulásakor mint reformtörekvésekre célzott, hogy így jobb jövőt alapozzunk meg. Hiszem, hogy mindannyian együttműködve, elérjük azt, amit künn a választók előtt min­den képviselőjelölt leszögezett, hogy tudniillik csak jót akarunk cselekedni. Es mivel a szán­dék megvan mindegyik oldalon, én hiszem, hogy ez a Képviselőház, amelyet a magyar nép nagy többséggel választott meg, meg fogja találni azt az utat amelyen haladva az üdvös reformokat megvalósíthatja. Mert egészen biz­tos, hogy nagy bizalommal és nagy érdeklődés­sel kísérte a magyar nép ezt a választást, de azt is kijelentem, hogy ez volt az utolsó eset, amikor még meg lehetett magyarázni, hogy a nehéz gazdasági életben, amely nem elszigetel­ten csak a mi országunkban van, hanem körü­löttünk is az egész világ gazdasági életében, egységesen, összefogott erővel, hogy úgy mond­jam, összeszorított fogakkal a jobb jövő felé kell törekedni s olyan üdvös reformokat meg­valósítani, amelyek lehetővé teszik a nehéz gaz­dasági helyzetből való kivergődést. Minthogy ezeket a reformokat hirdettük, most a nép várja a cselekvést is. (Ügy van! Ügy van!) Éppen azért ennek a cselekvésnek vagyok híve, amikor a eeel^Wés terére kívánok lenni. T. Ház! Minthogy gazdasági életünknek minden alapja a mezőgazdaság, ezért elsősor­ban a gazdasági bajokkal kívánok foglalkozni. Károlyi Sándor, a magyar agrárszövetkezés nagy apostola azt mondotta: akié a föld, azé az ország. Ezért kérnem kell a t. kormányt, — amit már, azt hiszem, minden képviselőtársam is elmondott — hogy igyekezzünk megmenteni a magyar földet azoknak, akik verejtékükkel munkálják és akik a harctéren érte a legtöbb vért hullatták. Ezért találni kell valami módot arra, hogy a földteherrendezés kérdése, a gazdaadásságok kérdése generálisan elintéztessék. (Dinnyés Lajos: Öt év óta keresik!) Addig is, amig ez megtörténik, az árveréseket, a végrehajtásokat akadályozza ' meg a kormány, legyen rajta, hogy amíg véglegesen is rendezik ezt a kérdést, ne lehessen végrehajtani. (Dinnyés Lajos: Meg­szavazzuk az indítványt! Lássuk a reformot!) Különösen most a fagykárok után a fagykáro­sultak — amikor nálunk Baranyában még a búzát is ki kellett szántani (Dinnyés Lajos: Fest megyében is. sajnos!) — nemcsak hogy adójukat nem fizethetik meg, hanem még min­dennapi kenyerük sem lesz meg. Ebben az Is­tentől sújtott helyzetben tehát nem lehet a vé­dettségeket törölni és az árveréseket megindí­tani, hogy a hajléktalanná vált magyar gaz­dáknak, a földönfutóvá lett magyar gazdáknak a nyomán nyomorúság, újabb nemzeti vesze­delem jöjjön (Bárczay Ferenc: Tatárjárás!) és elkeseredésükben a lelketlen agitátoroktól félrevezetve, ezt az országot ismét nagy bajba döntsék. (Dinnyés Lajos: Kényszerítsék a pénz­ügyminiszterüket, hogy ilyen rendeletet adjou ki! Meg fogjuk szavazni! — Zsindely Ferenc: Ahhoz nem kell megszavazás, hogy rendeletet adjon ki! — Dinnyés Lajos: Tessék megcsi­nálni!) Azt hiszem, hogy a jogi alkotásokat el­végezték az arra illetékesek. Ahhoz pedig ne­kem is jogom van, sőt kötelességem, hogy ke­ressem az igazságot és védelmezzem. (Dinnyés Lajos: Követelni kell! Az igazság^ megvan!) Többször kértem már az előző országgyűlésen is. hogy rendelettel tiltsa el a kormány a keze­seknek az elárverezését. Mert amikor a védett birtokost nem birták elárverezni,^ jöttek a ke­zesekhez, akik jóhiszeműen aláírták a váltót és az anyósnak, a feleségnek a házi bútorát és mindenét, amit csak megfoghattak, elárverez­ték. (Dinnyés Lajos: Nemaz anyóst árverezték el, hanem a kezest! — Zaj.) Amikor az aszálykár idején a kormány el­rendelte az adómérséklést, a pénzügyigazgató­ságok azt mondották, hogy nincsen olyan kár, mint amilyen mértékűről a rendelet szól, tehát nem adnak adóelengedést, annál is inkább, mert hiszen nemcsak az aszálv, hanem az egér­pusztítás is okozta a kárt. Hiszen ha nem lett volna szárazság, nem szaporodtak volna el az egerek. (Derültség.) De hát az is az aszályból fejlődött ki- Ilyet nem lehet tehát ^mondani, mert én azt hiszem, hogy akár az egér segített nagyobb kárt csinálni az aszálynál vagy a tűz vagy a víz viszi el a vagyont, az mindenképpen baj. A gazdaadósságoknál maradva meg kell je­gyeznem, hogy a 20—18—16 százalékos kamatok­kal az adósok az adósságnak jórészét már létör­iesztették. (Ügy van! Ügy van!) Vagy például a, külföldi kölcsönöknél, amikor leesett a dollár árfolyama, az adósoktól akkor is a dollár régi értéke után követelték a. fizetést; vagy amikor már a kötvényeket olcsó áron visszavásárol­ták (Dinnyés Lajos: A bankok!) egyes pénzinté­zetek, akkor is az adósok fizettek a transzfer­kasszáiba, és pedig a régi alapon. Ezért jött ez­után a sok adóvégrehajtás, mert végtére is ki­merül minden. Itt is az igazságot -. kell meg­keresni és a külföldi adósságok kérdését is ren­dezni kell. (Dinnyés Lajos: Teljesen igaza van, de a kormány öt év óta keresi az igazságot!) Hiába bizonyítja a kisember községi igazol­vánnyal, hogy elhullottak az állatai, hogy az aszálykár tönkretette, hiába tár fel mindenféle csapást, a végrehajtást irgalmatlanul lefolytat­ják, így a, hajléktalanná vált pusztuló családok nyomora növeli az amúgyis eléggé nagy nem­zetgazdasági nyomort. Nagyon kérem a kor­mányt, hogy ezt a veszedelmet, a falu népének pusztulását sürgős intézkedésekkel állítsa meg. (Helyeslés ) Azokra, akik harctéri érdemeikért földhöz jutottak, olyan haszonbér van kivetve és olyan a törlesztési rendszer, amit igazán lehetetlen elbírni. Amikor a Lebosz. útján a gyufakölcsön­ből kifizették a vagyonváltságföídeket vagy megváltott földeket, sok helyen az a helyzet ál­lott elő, hogy 27*60 pengős ár és több méter­mázsában megállapított búza mellett éppen a hadiszállítók jártak jól, akik olcsó pénzért vásá­rolták össze a földeket a háború alatt és varr­ták nyakába ezeket a nagy^ teherrel sújtott föl­deket azoknak, akik a hazáért a legtöbbet vérez­tek és a barázdákon a legtöbbet verejtékeztek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom