Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

288 Az országgyűlés képviselőházának datlan súlyos nemzeti probléma szintén nyugvópontra juthatna. Természetesen lehet azután különbséget tenni az ősjegyzők, azoknak örökösei és más kötvénytulajdonosok között. Lehet és kell is különbséget tenni a szerint, hogy mikori és milyen belső aranyértékű jegyzésről van szó és lehet a visszafizetésnek azt a módját is választani, hogy az adófizetésnél felhasználhatók legyenek ezek a kötvények valamilyen formában. Ezekbe a részletekbe azonban nem kívánok belebocsátkozni; tisztán csak hangot akartam adni annak a szerény felfogásomnak, hogy a hadikölcsön-károsultakon, a hadikölcsön-tulajdonosokon, különösen az ős jegyzőkön való segítés az állam hitelének emelését fogja előidézni, — tehát pénzügyi szempontból is fontos és kívánatos — de e mellett az osztó igazság szempontjából is feltétlenül helytálló és elmaradhatatlan. T. Ház! Miután egy olyan vármegyében vagyok képviselő, amely éppen úgy szenvedett a különböző gazdakárok által, mint a Tiszántúl, — Kenyeres képviselőtársam ugyanis a Tiszántúlt emelte ki, mint olyan vidéket, amely egyedül szenvedett (Dulin Jenő: Szenvedett a Dunántúl is!) pedig a Dunántúl, s különösen Zala vármegye éppen úgy szenvedett a gazdakárolí által. (Dulin Jenő: Tolna megye is!) — azt hiszem, ezért köteleségem, hogy én is kiemeljem és a kormány jóindulatú figyelméb.e ajánljam azt, hogy a gazdavédelem kérdésének rendezése egyik legfontosabb kötelesség. A gazdavédelmet fokozni kell, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) mert mi agrárállam vagyunk, ez az agrárállam gazdáiból és s a kisgazdák, a földmí vesék megsegítése egyértelmű a nemzet megsegítésével. (Ügy van! jobb felől. — Dulin Jenő: Ez igaz!) Nem úgy képzelem én a gazdavédelem fokozását, hogy tisztán moratoriális rendelkezésekkel operáljunk, hanem a gazdahitel fokozásával. A gazdákat meg kell segíteni, hogy megfelelő forgótőkéhez jussanak, helyes árpolitikát kell folytatni és hiszem azt, hogy erre az önálló kereskedelmi minisztérium, az ipari különleges befolyástól megszabadulva, igen alkalmas lesz. Helyes árpolitika kell, hogy az a bizonyos agrárolló valamennyire összeszűküljön. A mezőgazdasági exportot kell fejlesztenünk és a mezőgazdasági termények árának s az állatáraknak felemelésére kell törekednünk. A telepítést már említettem. A telepítési reform útján bizonyára nagyon sok érdemes és a föld műveléséhez értő gazdatestvérünk fog biztos exisztenciához jutni. A földbirtokreform rendezéséről is említést tettem már a rokkantkérdéssel összefüggésben. Általában a földbirtokreform-törvény hiányosságai végre már egyszer kiküszöbölendők s ezek a hiányosságok és fogyatékosságok likvidálandók. Ipari és munka viszonylatban legyen szabad a kormány jóindulatú figyelmébe ajánlanom — amint különben azt az iparügyi minisztériumról szóló javaslattal kapcsolatban már megtettem — a kis- és kézművesipar fokozottabb védelmét, valamint a munkásügy rendezését. Munkaszabadságot követelünk, de kizsákmányolás nélkül és óhajtjuk, kívánjuk a munkabérek minimumának, valamint a munkaidő maximumának (megállapítását is, mert úgy érezzük erről az oldalról is, hogy a magyar munkás egyik legfontosabb tényezője a magyar nemzetnek és aki ezeken a munkáskezeken segít, az ezzel is kétségtelenül az ország érdekeit szolgálja. 16. ülése 1935 május 21-én, kedden. Az iparügyi minisztériumnak igen fontos feladata lesz az üzemek ellenőrzése, az állami és egyéb közületi üzemek helyesebb, fokozottabb ellenőrzése, tervszerű irányítása, az iparfelügyelet megfelelő kiépítése és általában és legfőképpen munkaalkalmak létesítése, hogy e munkaalkalmak által enyhíttessék a munkanélküliség és hogy az az ifjú generáció, amely ma tanácstalanul, kenyér nélkül, a kétségbeesés szélén áll, beilleszthessük a nemzet újjáépítésének nagy munkájába. Hogy itt is megemlékezzem választókerületemről, el kell mondanom, — bár nem akarok lokálpatrióta lenni és ebbe a túlzásba beleesni—megemlítem, hogy Zalaegerszeg városa speciálisan kisipari város minden gyáripar nélkül és ez a kisiparosság ma minden munkaalkalom nélkül a legnagyobb nyomorban tengődik. Nagyon kérem a kormányt, méltóztassék ott a lehetőségig munkaalkalmakat teremteni akár a polgáriiskola felépítésével, akár a pénzügyigazgatóság épületének már hosszabb idő óta tárgyalás alatt levő felépítésével, akár , más ilyen építkezésekkel, például a vízvezeték és a csatornázás megépítésének lehetővé tételével, mert ez a gyönyörű, teljesen elhagyott, közlekedésileg is a leglehetetlenebb helyzetben levő, színtiszta magyar város ipari munka, gyáripari munka és kisipari munka nélkül is a legnagyobb nyomorúságnak néz elébe. A munkáskérdéssel kapcsolatban, de az egyesületi kérdéssel kapcsolatban is igen fontos az érdekképviseleti törvény megalkotása. Itt azonban, azt hiszem, teljesen idő előtti különösen a túloldali képviselőtársaim izgalma és aggodalma. Hiszen senki nem gondol arra, hogy ebbe a kérdésbe politikumot vigyünk bele. A cél az, hogy az a munkás tényleg megfelelően képviseltessék a munkaadóval szemben s a különböző nézeteltérések, ha lehet, bé kés úton elintéztessenek s a munkaközvetítés és a bér differenciák kérdése ilyenformán rendszerbe foglalva helyesen legyen mindenkor elintézhető. T. Ház! Legyen szabad még. mint ügyvédnek, az igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlanom ügyvédtársaimnak nagy nyomorát és annak szükségességét, hogy a magyar ügyvédségen most már minél előbb segíteni kell. (Petro Kálmán: Ügy van!) Ebben az országban mintegy hatezer ügyvéd él és ne feledjük el, hogy azért van ilyen sok ügyvéd, mert az a sok menekült testvérünk, az a sok tisztviselő polgártársunk, aki elhelyezkedést keresett, mind az ügyvédi pályára ment. Ennélfogva olyan túlzsúfoltság keletkezett, hogy a trianoni nyomorúságon túlmenŐleg is majdnem lehetetlen nyomorban van ma már a magyar ügyvédség. Máról-holnapra tengeti életét a magyar ügyvédségnek jobb sorsra érdemes túlnyomó nagy része, ez a valóban jobb sorsra érdemes társadalmi réteg, mert hiszen a nemzeti eszméknek s a szabadságjogoknak mindenkor a magyar ügyvédség volt az előharcosa. Az ilyen ügyvédi kar, amely Kossuth Lajosokat tudott termelni, megérdemli, hogy a kormány és a törvényhozás figyelme nagy nyomorára ráterelődjék. Azt hiszem, hogy nem annyira erőszakos beavatkozással, zárt létszámmal és hasonlókkal lehet a kérdést megoldani, hanem inkább egész csomó olyan intézkedéssel, amely intézkedések mozaikszerűen egybefoglalva alkalmasak arra, hogy az ügyvédség gazdasági helyzetét megjavítsák. A jogászkérdés korszerű reformjára gondolok, a zugirászat megszüntetésére, az ügyvédi összeférhetlenség kiépítésére, az ügyvédeknek eset-