Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

Az országgyűlés képviselőházának csinálta, amit folytat azóta a jelenlegi kormány» (vitéz Szalay László: Akkor (miért nem helyesli?) és iha van köztük különbség, akkor a különbség az, hogy a takarékosságnak és annak a kényes közéleti felfogásnak útján ez a kormányzat elhajlott. (Zaj.) Tessék csak megnézni a rendelkezési alapokat, tessék megnézni a sajtóalapokat, tessék megnézni az Összeférhetlenségi törvény szomorú sorsát (Ügy van! a baloldalon.), amely három , év óta fekszik, annak ellenére, hogy Károlyi Gyula letárgyaltatta ezt a törvényjavaslatot. Ha nem folytatta, ezeken a pontokon nem. folytatta, de ez bizony nem indok arra, hogy én vagy ellenzéki képviselőtársaim nagyobb bizalommal tekintsünk a kormány felé. (Ügy van a baloldalon.) A Károlyi-kormány után egy palotaforradalom segítségével jött Gömbös Gyula kormánya. (Ellentemlondások a jobboldalon. — Fábián Béla: Megbuktatták előbb Károlyit a pártértekezleten! — Zaj. — Elnök ítsenget. — "vitéz Szalay László: Az ellenzék még buktatni sem tud! — Fábián Béla: Elég baj, mert már régen megbuktattuk volna magukat! — Derültség. Zaj a baloldalon. — Létay Ernői A Károlyi-kormány bukásáért hajlandók vagyunk vállalni a felelősséget!) Jött a Gömböskormány és egyszerre morfiuminjekciót adott az országnak. Nem azt mondotta, amit Károlyi Gyula, hogy katasztrofális helyzetben vagyunk. (Bárczay János: Nem is vagyunk! — Felkiáltások a jobboldalom Nem voltunk! — Zaj.) Azt mondotta, hogy gyorsvonat! sebességgel fogunk előremenni, bejelentette a sofortprogrammot, amellyel egyszerre át fogja alakítani ezt az országot. (Antal István: Végre is hajtotta!) Hát nem alakította át az országot! (Antal István: A soforttal nem .akarta átalakítani!) Ne haragudjék az igen t. képviselőúr, hogy esetleg szerzői hiúságát hántom, de én nem tudok kiigazodni ebben a L sokféle programúiban. Nos, mi történt? Jött a Gömbös-kormány és állítom, hogy ugyanazokon a nyomdokokon haladt az általam felhozott különbségektől eltekintve, mint amelyeken elődje lefektette a szanálás útját. Az adókat fenntartotta, megszaporította, a kiadásokat tovább leszállította, lineárisan szállította le. Mi történt? Az, hogy két év után a nemzet kezdett kiábrándulni. A morfiuminjekció hatása kezdett elmúlni. (Zaj.) Kellett tehát egy újabb morfium-injekció. Erre az újabb morfium-injekcióra kitalálták a reformpolitika bűbájos jelszávát; (vitéz Szalay László: Most jön az éter-injekció! — Zaj.) A reformpolitika lényegét, tartalmát, értelmet még senki meg nem magyarázta. (Ügy van! Ü

gy van! balfelöl. — Zaj es mozgás a jobboldalon.) Itt valamennyien tanúi voltunk annak a példa nélküli politikai válságnak, amely a Ház feloszlatását megelőzte. Arra sokszor volt a parlamentáris életben példa, hogy egy kormány konkrét javaslattal, politikai gondolattal, tervvel előáll és nem tudván biztosítani^ magának a Ház többségét, az alkotmányos tényező hozzájárulásával appellál a nemzetre és igyekszik magának többséget teremteni; de arra, hogy délelőtt 10 órakor a miniszterelnök egyhangú politikai bizalmi votumot szerez magának és délután feloszlatja a Házat, még nem volt példa a parlamentarizmus történetében. (Zaj a jobboldalon.) En világosan megmondtam: a kormánynak súlyos szemrehányást teszek, hogy a rendelkezésre 16. ülése 1935 május 21-én., kedden. 273 álló eszközökkel nem élt és ezeket a visszás jelenségeket, amelyeket agitációs célokra kihasználnak, ugyanakkor nem igyekezett megszüntetni., (Béldi Béla: Mi lesz a liberális dogmával? — Zaj.) Már most, hogy mi történt az egységespárton belül, ez a közvélemény előtíj ma sincs feltárva. Mit láttunk mi, mint publikum? Azt láttuk, hogy a miniszterelnök (Zaj. — Halíjuk! Halljuk!) decemberre, majd január, ra, határidőre bejelentette az alkotmányjogi javaslatok közül elsőnek a választójogi törvényjavaslat előterjesztését. Hallottuk suttogni, hogy ellentétek vannak, olvastuk a hivatalos közleményekiből, hogy ezek az ellentétek mind megszűntek, a részletkérdésekre vonatkozóan is megegyeztek: a választójog, a kormányzói jogkör kiterjesztése és a felsőházi jogkör szabályozása kérdésében. Hallottuk, hogy egyéb reformok tekintetében is megegyeztek. Mikor mindenben megegyeztek, mikor az egységespárt egyhangúlag bizalmat szavazott a miniszterelnök úrnak s írásha is foglalták a megállapodást, — teljesen szokatlan forma — az államfő zsirójával, akkor egyszere az történt, hogy feloszlatták a képviselőházat. (Béldi Béla: Baj volt, vagy nem volt haj? — Zaj.) A képviselő úrral nem volt baj, mert különben neon tudott volna bekerülni. (Derültség. — Béldi Béla: Önre nézve sem!) Rám nézve irrele: vans, minthogy én most is itt vagyok. A miniszterelnök úr azt mondotta a választási kampány során, hogy így kellett eljárni, mert az Egységespárt kebelén belül nem tudta a maga reformjaira vonatkozólag a többséget biztosítani — ez volt a beállítás. Gróf Bethlen István igen éles formában visszautasította ezt a beállítást. Már most, hogy a két úr közül kinek van igaza, azt nekik kellene itt tisztázniuk és én nagyon boldog volnék, ha mi tanúi lennénk e kérdés tisztázásának. (Mozgás jobbfe161. — Antal István közbeszól.) Kérem, igen t. államtitkár úr, én régen tudom már azt, hogy az önök rendszerének spionázsa a legelsőbb rangú, csak azt sajnálom, hogy annyi pénzt költenek el olyan magától értődő dologra, mint például az, hogy megállapítsak, hogy a nyilvános étkező helyiségekben ki kivel yacsorázott. En boldog vagyok, ha a képviselő úrral fogok egyszer vacsorázni . . . (Egy hang a középen: Kérdés, hogy ő is akarna-e?!) Erre talán már lett volna alkalmunk. Képzelje a képviselő úr, mi történnék akkor, ha ez a spionázs ezt a vezérnek jelentené. De hagyjuk ezeket a személyes vonatkozásokat, hogy kivel vacsorázunk. (Zaj.) Ez a kérdés tisztázatlan, t. Ház. De van egy sokkal súlyosabb probléma — tisztázatlan s ez már nemcsak a spionázs-vezetőket érdekli, hanem a közvéleményt is. Mi van a reformokkal? Mi van a megegyezéssel? Az a megegyezés^ amely a reformok tekintetében létrejött, érvényesi A II. számú Gömbös-kormány vállalja a I. számú Gömbös-kormány megegyezéseit a választójog tekintetében? Ha vállalja, miért nem ismerjük azt mi is? Miért nem tudjuk, hogy mi van a választójoggal, a kormányzói jogkörrel, a felsőházi jogkörrel a telepítés problémájával, a hitbizományi reformmal? (Béldi Béla: Sorra jön mind! — Egy hang a középen: Olvassa el a mai lapokat!) Ha pedig a t. miniszterelnök úr nem állja ezt a megegyezést, miért nem tájékoztat minket, hogy mi a felfogása? Azt mondják ott van a 95 pont, az a prog-