Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-15

258 Az országgyűlés képviselőházának későn s csak akkor jön, amikor a fagykárt megállapítani nem lehet. Máskor is így volt, mert volt már fagykár nemcsak ennek a földmívelésügyi miniszter úrnak az idejében, hanem más földmívelésügyi miniszter idejében is és azt tapasztaltuk mindig, hogy a fagykárbecslő akkor jött már, amikor a kárt nem lehetett megállapítani. (Patacsi Dénes: Sőt annál jobb, minél későbben nézik meg. A jégkárnál áll ez, de nem a fagykárnál. — Zaj. — Elnök csenget.) A vidéken is bizonyára sok gazda van (képviselőtársaim között, tehát sokan lehetnék, akik tudják, hogy amikor kiszáll a kárbecslő, a pénzügyigazgatóság egyik embere — nem akarom azt a tisztviselőt gyanúsítani, hogy nem ért a dolgokhoz — is azt mondja nekem a lucernára: mondd, öcsém, van ebben a búzában fagykár? (Zaj és derültség. — Felkiáltások jobbfelől: Ez lehetetlen! — Elnök csenget.) ' Fel kell hívnom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ilyen feladatokra szakembereket alkalmazzon. (Bárczay Ferenc: Okleveles akadémikus mindegyik!) Bizony nagyon sok van közülük, aki nem ért a dolgához. Kitka év az, hogy ne járjon nálam a földmívelésügyi kormánytól kiküldött szakértő, aki megkérdezi, az egyik veteményre mutatva, hogy mi van ezzel és egész más veteménynek nézi, mint amilyen az. (Patacsi Dénes: En még nem láttam olyan falusi magyart, aki ne tudná a lucernát megkülönböztetni a búzától!) En már grófot is láttam olyat. T. Ház! Egy igen nagyjelentőségű kérdéshez akarok hozzászólni: a hadikölcsön kérdéshez- Mi mindig adóelengedéseket kérünk a kormánytól, fagykárokat jelentünk be a kormánynak, holott ha a kormánynak nincs bevétele, nem tud fizetni. Mégis ez a hadikölesönkérdés, nagyon fontos probléma Magyarországon, mert rengeteg ember jegyzett hadikölcsönt, aki így akarta szolgálni hazáját, akkor, amikor háború volt. Különösen idősebb emberek voltak, akiknek özvegyei most nyomorognak. A kormány gondol ezekre, juttat is nekik valamit, azt lehetne mondani, egy inségakció formájában» azonban ez a kérdés megoldásra vár olyan formában, hogy legalább olyan megélhetést biztosítson ezeknek az embereknek, amely őket rangjuk szerint megilleti. Nagyon sok ilyenfajta ember keres fel engem. Egy volt egyetemi tanár özvegye is van ezek között, aki 320-000 korona hadikölcsön után 430 pengő évi segélyt kap. Nem szabad a kormányzatnak szótlanul nézni azt, hogy ez továbbra is így menjen, hiszen megvan a megoldás lehetősége. Azt hiszem, hogy jobb belátásra lehet bírni azokat a hadianyagszállítókat, akik a világháború alatt olyan sokat kerestek. (Derültség. — Egy hang a jobboldalon: Nem olyan érzékeny fiúk azok!) Láttam én már Magyarországon az elmúlt 15 év alatt nagyon sok minden helyes^ és helytelen dolgot csinálni a kormányok részéről. Például csináltak egy földreformot, de még nem láttam a fővárosban házreformot. (Derültség. — Felkiáltások: Hát az mit jelent? — Halljuk! Halljuk!) Igen sok hadikölcsön jegyző volt itt Magyarországon, aki eladta a fővárosban levő házát azért, hogy a hazáját szolgálja és a háza árát hadikölcsönbe adja- A hadianyagszállítók ebből a pénzből kapták a magyar kormánytól a hadianyag árát, ők vásárolták meg azokat a sarokházakat. Ezért szóltam előbb a házreformról. Olyan fontos ez a probléma, olyan sok nyomorék rokkant és elaggott ember jár sírva az 15. ülése 1935 május 20-án, hétfőn. utcán; a jegyzőkhöz mennek, elutasítják őket. A kormánynak ezeket szem előtt kell tartania. Ez mind olyan fontos kérdés, ami nem maradhat nyitva, ezeket le kellene zárni. Ez a reformparlament, amely itt ebben a Házban összeül, úgy néz ki — és úgy látom — hogy ennek az oldalnak igen kevés dolga van most már- (Derültség a jobboldalon.) T. Ház! Ez a parlament szociális alapra , van helyezve. Nem is vonom kétségbe azt, hogy ez a parlament, ez a kormányzat, amely itt van ebben a Házban, ne volna hivatva mindezeket a nagy, égető és fontos problémákat megoldani, nem lehet azonban a gátat ezután sem kolbászból csinálni. (Derültség.) De sok minden megoldásra vár. Ne mosolyogjanak képviselőtársaim, higyjék el nekem, ezek azok az apró-cseprő dolgok, amelyekből nőnek a nagyok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. Ház! Még ennél is nagyobb dologhoz akarok hozzászólni (Halljuk! Halljuk!) -~ lehetnek ugyan a parlamentben nagyobb emberek, akik jobban hozzá tudnak szólni — és ez: a kartel. Itt karteltörvényre van szükség. (Felkiáltások balfelől: Törvény van!) En azt hiszem, hogy a világháború után a kartelra szükség lehetett. A kormányzatnak valahonnan elő kell teremteni a szükséges tőkét, idáig jó is az a kartel, nyúlhat a tornya, de az égig nem bír felnyúlni, mert egy ilyen 8 milliós kislakosú országban 6 millió kisember tudatára ébred annak, hogy neki tulajdonképpen két kormánya van, amelynek adót kell fizetnie. Addig nagyon szép volt a kartel, amíg odakint a tömeg rá nem jött arra, hogy az ő 30 pengős adójú kis »ádfödeles háza után nem 30 pengő adót fizet, hanem 280 pengő évi keresetéből 360 pengőt. (Felkiáltások jobbfelől: Hogy csinálja azt? — Derültség. — Elnök csenget.) Ne méltóztassanak mosolyogni ezen, mert hiszen 280 pengőből nem lehet 360 pengőt fizetni, illetve mégis lehetett, mert a kis nádfedeles ezerpengős házikó az elmúlt 8—10 év alatt ennek következtében eladósodott. Hová tűnt el? Valahová eltűnt, valakinek r azt meg kellett ennie, nem csinálhatta azt más, csak a kartel. Mi más csinálhatta volna? Az a kisember, akinek 30 pengő az adója, ezt az adót még kibírhatja, de nem bírhatja ki azt, hogy egy pengő 40 filléres cukrot vásároljon, amelyben 80 fillér adót fizet, nem bírhatja ki azt, hogy egy liter petróleum után 20 fillér adót fizessen. Ennek tudatára ébredt a falvak lakossága, a munkásság, a kisgazdák is, a nagyobb gazdák is. Idáig nagyon szép volt az a kartel, jó is lehetett, de a kormánynak kötelessége ezekben a kérdésekben intézkedni, hogy a kartel tornyainak továbbnyúlása megszűnjön. T. Ház! Amennyiben a kormány ezeket a betegségeket gyógyítja, a költségvetés, amelyet a pénzügyminiszter úr a Ház elé terjesztett, akadály nélkül előteremtődik, ha azonban a kormány a régi állásponton marad s a régi úton halad, nagyon félős, hogy a kormánynak ezévi költségvetése dugába dől. T. Ház! Amennyiitben a kormány a helyzeten hajlandó javítani, ez esetben a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: T. Ház! A tanácskozásig idő lejárván, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Házinak legközelebbi ülésünk napirendjére nézve. Javaslom, ^ hogy legközelebbi ülésünket holnap, kedden délután 4 órakor tartsuk (Halljuk! Halljuk!) és annak napirendjére