Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-15

, Az országgyűlés. képviselőházának tömegeknek és a törpebirtokosoknak a való viszonyoknak megfelelő és céltudatos gazdasági és szociális politika keretei közé illesztett intézkedések révén tulajdont juttassanak, amit a pápái enciklika (Quadragesimo Anno) szerint az állam jogosult keresztülvinni, ha szükséges, a tulajdonjog használatának korlátozásával...« — vagy legalább ellenőrzésével. — »A reformot« — folytatom — »nemcsak a birtoklási viszonyok, hanem az egész gazdasági élet követelik. Mi nemcsak annak vagyunk ma a tanúi, hogy a gazdagság egyesek kezében van, hanem hogy a despotizmnssal határos hatalom van egy esőknél a gazdasági élet intézésében. A. közösség érdeke, az általános jólét követeli, hogy a gazdasági életben jelentkező ezen despotizmussal szembeszálljunk — mindenekelőtt egy szakszerű, pártatlan ellenőrzés által, mely új, megfelelő társadalmat, igazságos rendet is tud létrehozni. A mostani osztály érdek helyett a szociális szolidarizmust kell megteremteni a hivatásbeli tagozódás által. A társadalmi rend valódi megújhodásához két dolog okvetlenül szükséges: az intézmények (a mai berendezkedés) reformja és az erkölcsök reformja. Az első feladat a politikai hatalom, az állam körébe tartozik, az utóbbi feladat az egész társadalomé, a közösségé. Az individualista, liberális, vagy a kollektivista ideológia helyett a katolikus szociális etikára van szükség«. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Túri Béla: T. Ház! Akkor csak még az ntolsó mondatot olvasom fel (olvassa): »A társadalom alapvető kérdései ezek, a megoldásuktól függ, hogy képes-e a XX. század a szociális és igazságosabb társadalmat megteremteni.« Ezt mondja Hlond bíboros. T. Ház! Amikor ezt vallom, nem tartom magamat annak a maradi és reformellenes embernek, akinek engem fel akarnak tüntetni. Miután az időm lejárt, bátor leszek majd az apropriációs vitánál a most mellőzött politikai szempontokra rátérni és megemlíteni azokat a plusz-prograimmokat, amelyéket az igen t. többségi párt programmján felül is a magunkéniak vagy legalább is a miagaménak vallok. Azzal végzem szarvaimat, hogy bár nekem megvan a politikai ítéleteim arról, hogy miképpen és hogyan vianaz, hogy mi itt együtt vagyunk és hJogy a választások után csakugyan egy reformparlament van-e együtt, vagy lesz-e együtt, én ezeket a dolgokat a múlténak tartom s az objektivitást akarom a programomban és az objektivitást igérem ia kritikában. Ez ami szerepünk, ezt a szerepet szánta nekünk a nemzeti egység pártjának értekezletén igen helyesen az elnök úr, vagy aki ott felszólalt, mondván, hogy a parlamenti életiben szükség van 'az ellenzékre is, amely ezt a kritikát gyakorolja. En ezt a kritikát ebben az Objektivizmusbian kívánom gyakorolni. A költségvetést részemről nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra, következik? Huszár Mihály jegyző: Melczer Lilla! Melczer Lilla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mivel Magyarország lakosságának többsége őstermelő, meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság rentabilitásától függ nemcsak a gazdák boldogulása, hanem az ország egyéb foglalkozású lakosságának, sőt az egész államnak a boldogulása is. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon es a középen.) A legutóbbi évek giaizdasági válságából keresve a kiutat, azt találom, hogy sokan abba ia hibába estünk, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. 15. ülése,. 1985 május 20-án, hétfőn, 253 egyedül vagy főleg esak a termelés értékesítésének a megszervezésében véltük ezt a kiutat megtalálni. Kétségtelen, hogy a jobb értékesítés feltétlenül fontos kelléke ia rentabilitásnak, mivel azonban ez nem kizárólag rajtunk múlik, — bár a miniszterelnök úr kormányralépése óta nagyon nagy léptekkel haladtunk ezen a téren is előre — mégis^ázt tartom, hogy a kormánynak minden szükséges intézkedést meg kell tennie arra nézve, hogy a kisgazdák és egyáltalában a gazdiák szakképzetté tétele és ezáltal ia termelés olcsóbb átétele is megtörténjék, ami gazdasági boldogulásunknak másik fontos faktora. A termelés olcsóbbá tételének egyik legfontosabb faktora a kartelárak letörése a mezőgazdasági cikkeket illetően, mint amilyen az olaj, petróleum, kötéláru, ponyva, szóval mindaz, ami a mezőgazdasági üzem vezetéséhez szükséges. Másodsorban pedig kívánatos ia gazdák szaks'zerű^ kiképzése. Amint már Farkas Elemér igen t. képviselőtáraam is (mondotta, én is azt találom, hogy különösen kisgazdáinknál és törpebirtokosainknál nagyon-nagyon fontos a szakszerű kiképzés és éneikül nem tudunk boldogulni, mert a tudás hatalom, a tudás pénz. Minthogy az állami életben különböző feladatok kerülnek megvalósításra és megoldásra, a közigazgatás is ezek szerint kell, hogy tagozódjék. Akár a pénzügyi, akár a közegészségügyi, akár az állategészségügyi közigazgatást vesszük például, azt látjuk, hogy ezek szervei az egész vonalon ki vannak építve. A pénzügyi közigazgatásnak az adóügyi jegyző, az egészségügyinek a kör- és községi orvos, az állategészségügyinek pedig a kör állatorvos a legalsóbbfokú szakképzett szerve. Mi agrárország vagyunk, azonban nem rendelkezünk alsóbb fokú közigazgatási szervekkel. (Ügy van! a középen.) A kisemberek szakismeretét nagy lépésekkel viszik előbbre a ma olyan nagy lendületnek és nagy fejlődésnek indult zöldmező-mozgalom, amelynek már nagyon sok követője és tagja van az országnak majdnem minden községében, továbbá a téli gazdasági tanfolyamok és az iskolánkívüli népoktatás. Addig is, amíg kormányunk a tervbevett mezőgazdasági szakiskolákat létesíti, amelyekben a fiatal generáció már kellő oktatásban fog részesülni, ez az utóbbi volna hivatva arra, hogy a legszélesebb körben terjessze a legszükségej sebb szakismereteket, — ha kellőképpen, jól és helyesen volna megszervezve. ; Saját tapasztalatomból tudom azonban, ! hogy népünk még ott is, ahol szakképzett emberek állnak rendelkezésére, nem nagyon érdeklődik ezen előadások iránt és nem látogatja azokat kellőképpen. Ennek, azt hiszem, elsősorban ! az az oka, hogy ezek az előadások mindig vasárnap délután vannak és földmívestársadal; műnk. amely egész héten nehéz munkával van elfoglalva, nem akarja feláldozni egyetlen pi henő idejét, a vasárnap délutánt. Ezért azt tartanám helyesnek, ha az előadásokat szombaton este hatóra után tartanák meg, amikor a gazdatársadalom már elvégezte napi munkáját. Másodsorban, amint azt előbb is mondottam, nem rendelkezünk mindenütt elegendő, tökéletesen szakképzett egyénekkel, akik ezeket az előadásokat tarthatnák. Az volna tehát a második dolog, hogy a falunak rendelkezésére tudjuk bocsátani az állam külön megterhelése nélkül azokat a szakképzett egyéneket, akik nemcsak ezeknek az előadásoknak tartásával volnának elfoglalva, hanem állandóan, egész éven át a gazdák rendelkezésére állanának és üzemvitel közben utasítanák és tanítanák őket. Különben 41