Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-13

Az országgyűlés képviselőházának 13. lesz Magyarországnak, — mondtam akkor — hogy olyan államoknak a társaságában jelenjék meg a nemzetközi fórumokon, mint amilyen Hollandia, Belgium és a skandináv államok, a kultúrában legelőkelőbb és területre legkisebb államok társaságában. Megmondtam akkor, hogy mi történhetik. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: A közös határon belül!) A skandináv államoknak, Hollandiának, Belgiumnak nincsenek közös határai, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A tenger!) Mélyen t. miniszter úr, ha közös határokról beszélünk, akkor kijelentem, hogy a trianoni szerződésnek egyetlen egy kedvező határozmánya volt Magyarországra nézve és ez az volt, hogy öt éven át jogunkban lett volna a legtöbb kedvezmény elvétől eltérőleg Ausztriával és Csehszlovákiával szerződéses megállapodásra jutni. Hogy mit jelentett volna egy ilyen szerződéses megállapodás, azt hiszem, ma már mindenki tudja és újhól azt állítom, hogy talán Ausztria és Csehszlovákia sem lelkesedett azért, de senki sem lelkesedett érte kevésbbé, mint Magyarország, nagyobb határozottsággal senki sem utasította vissza, pedig itt határos államokról volt szó. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Egészen más atmoszféra volt!) Visszatérve az ouchyi megállapodásra, azt mondottam, hogy vagy létesült volna, vagy nem létesült volna. Ha létesült volna, akkor Magyarországnak gazdaságilag rendkívüli előnye lett volna a csatlakozásból, ha pedig nem létesült volna, akkor ma úgy állnánk a világ előtt, mint akik nemcsak ilyen autonóm vámtarifákkal, mint a Ferenezy-féle, hanem valóságos cselekedetekkel 'bizonyítottuk volna be, hogy a gazdasági szabadságnak és a szabad kereskedelemnek vagyunk a hívei. Még egyet szeretnék elmondani. Ha én volnék kormányon, — amitől az Isten őrizze az országot is és engem is — akkor én nem engednék ezekben az időkben a külföldi gazdasági nemzetközi testületek előtt senkit az állam reprezentánsául megjelenni, csak olyat, aki a gazdasági szabadságnak és a szabadkereskedelemnek elvét hirdeti. Sem az interparlamentáris konferencián, sem az internacionális kereskedelmi 'konferencián, sem a nemzetközi kereskedelmi 'kamarák fórumain nem engednék mást megjelenni, mint olyat, aki jóváteszi a külföld szemében azt, hogy mi a vámprotekcionizmus, a devizakorlátozások és minden elképzelhető protekcionizmus terén bőségesen kivettük a magunk részét. Most a szabad kereskedelem irányzata felé haladunk, amit igen nagy örömömre a mélyen t. minisztereklök úr igen sok programmnyilatkozatában meglehetős élességgel és világossággal fejezett ki, de aminek gyakorlati gazdasági politikánkban nem látom annyi jelét és következményét, mint ahogy azt boldogan szeretném az ország érdekében látni. Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy befejezésül arról a kérdésről beszéljek csak néhány szót, amit — ismétlem — már Müller Antal t. barátom tegnap kimerítően kifejtett és ez a kézműipar kérdése. En éhből a szempontból is nagyon örülök a külön ipari minisztérium felállításának, mert nemcsak azt várom az ipari minisztériumtól, hogy megvédje a gyáripar jogos érdekeit, — ami természetszerű kötelessége — hanem azt is remélem, íhogy a kézműipar kikerülve abból a — (szerintem — mostoha bánásmódból, (Ügy van! Ügy van! a középen.) amelynek eddig részese volt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ I. ülése 19BB május 16-án, csütörtökön. 175 szeretetteljesebb, melegebb bánásmódnak fog részesévé válni. Szívesen elismerem, hogy a mélyen t miniszter úr közvetlen elődje, Fabinyi jelenlegi pénzügyminiszter úr rendkívül sok szeretettel és nagyon t meleg érdeklődéssel viseltetett a kézműipar kérdései iránt és sok téren valóban tetteket is mutatott fel, amelyek a kézműiparosság érdekében állottak. A Közszállítási Szabályzat, a fedezetlen hitelek intézményének megteremtése, a kisadózókra vonatkozó részletfizetési kedvezmény és egyéb sorozata az intézkedéseknek mutatták a valóságos szeretetet ezek iránt a dolgok iránt. Elismerem, hogy ő többet tett, mint azelőtt tettek, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy sokkal-sokkal kevesebbet tett, mint amennyit szociális szempontból a kézműiparosság érdekében tenni kellett volna. {Ügy van! Ügy van! balfelöl.) En mindig arra az egy számadatra hivatkozom, hogy az 1930. évi statisztika szerint Budapesten a kézműiparoisok száma 40.000-ről 34.000-re, tehát 6000-rel csökkent 10 év alatt, tehát 15%-kal csökkent a számuk ugyanaz alatt a 10 év alatt, amialatt a főváros összes lakossága 8%^kal emelkedett. Ha nézem ezzel szemben azt, hogy az államhatalom mutatott-e annyi szeretetet, érdeklődést tetteiben ez iránt az osztály iránt, mint amennyit az szociális szempontból megérdemelne, akkor eszembe jut lord Kothermerenak Herczeg Ferenc által a minapában idézett mondása, aki azt mondotta Herczeg Ferencnek: »Nekem az a (benyomásom, hogy önök magyarok jobban szeretik a hazájukat, mint a népüket.« Itt látunk egy osztályt, amely valóban eaer s ebiből vérzik, amely saeinvedi a mai gazdasági élet minden hátrányát és amelynek szenvedései iránt sokkal kevesebb fogékonyság mutatkozik,' a gazdasági politika intézésénél, mint ahogy ez joggal el vártható lett volna. En csak egy adatra akarok hivatkozni, amely adat tekintetében Müller Antal t. barátom lehet tanúm. Az Országos Ipartanáos állandó bizottsága tartott néhány hónappal azelőtt, még a jelenlegi mdnisizter úr működését megelőző időben egy ülést, áhoi arról volt szó, hogy két gépipari vállalat számára, amelyeknek igen rosszul megy a sora, bizonyos adómentességi kedvezményt javasoljon az Ipartanács állandó bizottsága. Ma is egész sora élveai ezeket a teljes adómentességi kedvezményeiket azoknak a niagy gyáripari vállalatoknak, amelyeknek nagy konjunktúrájuk van, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) a mai időben, eme nagy konjunktúra idejében adatnak ezek a teljes kedvezanényeik, amelyéknek birtokában némlelyik például a kereskedelem területére is kirohan. Ennélfogva én az Ipartanáos bizottságában kijelentettem, hogy elfogadom ennek a két valóban tönkrement gépgyári vállalatnak a tekintetében az adómentességi kedvezményt, de egyidejűleg indítványt tettem aziránt, hogy az Ipartanáos írjon fel a kereskedelemügyi minisztériumhoz, hogy az viszont terjesszen elő olyan javaslatot, amely szerint neki az olyan kisiparosoknak, akiknek anyagi tönkremenetelét idézi elő a fennálló és terhükre vezetett adóhátralékok behajtása, módjában legyen ezeket az adóhátralékait elengedni. (Müller Antal: Es- nem fogadták el!) tfgy-e, ez szerény és enyhe javaslat, hogy a miniszterhez írjunk fel egy ilyen javaslatért? (Rupert Rezső: Nagyon szerény!) Ekkor a gyáripar jelenlegi képviselete szövetkezett az úgynevezett közgazdasági szakértőkkel, akik jelen voltak és leszavazták ezt az indítványt, 30