Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

Az országgyűlés képviselőházának 12. ülése 1935 május 15-én, szerdán. 131 csak azt akarom mondani, hogy az ipari szervezkedés Magyarországon idejekorán megkezdődött. Hogy ezzel a szervezkedéssel kapcsolatban történtek olyan jelenségek és vannak ma is ilyen jelenségek, amelyek kivételes konjunktúrákat biztosítanak bizonyos körök számára, ebben a tekintetben megint nincs közöttünk különbség. Azonban ezek a kérdések nem ma merülnek fel, és azok megoldásához nincs szükség egy külön ipari minisztérium felállítására, mert a meglévő törvényes intézkedések keretében is úgy a mezőgazdaság, imint a kisipar, valamint pedig az egész fogyasztóközönség érdekeit sokkal hathatósaiban lehetett volna megvédeni, mint ahogy -az eddig történt. (Bródy Ernő: Ügy van! Nagyon helyes!. — Rupert Rezső: Ipar kell, nem minisztérium!) T. Képviselőiház! Amikor pedig azzal a továbbimenő kérdéssel foglalkozom, hogy az igen t. miniszter úr, eddigi elhelyezkedésének megfelelően, fokozott figyelmet kíván fordítani az energiagazdálkodás kérdésére, én ezt a legnagyobb örömmel üdvözlöm. A legnagyobb örömmel üdvöztöm éppen azért, mert igenis a magyar iparosításnak egyik legnagyobb akadálya az, hogy szemben a versenyző országokkal, túldrágán termeljük az energiát, és hogy a magyar gyárak aránytalanul magasabb árú energiával dolgoznak, mint a versenyző államok gyárai. (Bródy Ernő: Talbot!) De ebből a szempontból megint nincs szükség külön ipari minisztériumra, mert aki a viszonyokat ismeri, nagyon jól tudja azt, hogy a legtöbb vidéki városban az iparosodási folyamat azért akadt meg, azért nem ölthet nagyobb méreteket, mert a városok az energiát túl magas áron bocsátják az ipar rendelkezésére, (Ügy van! Ügy van!) nemcsak a gyáripar, banem a kisipar rendelkezésére is. Es pedig azért bocsátják rendelkezésre túlmagas áron, mert nem a termelési feltételek, hanem az azokra rákönyvelt általános adminisztratív költségek az irányadók (Bródy Ernő: Ügy van! Lásd Talbot!) Így tehát megint arra az eredményre jutok, (hogy voltaképpen nem új minisztériumra, hanem a jelenlegi szervezet keretén belül teendő megfelelő intézkedésekre van szükség. (Bródy Ernő: Ipari hitelre van szükség, nem ipari minisztériumra!) A jövőben pedig az új ipari minisztérum ellenére ez a kérdés nem fog megoldódni. Nem fog pedig azért, mert a városoknak megvan az autonómiájuk, felügyelő hatóságuk pedig a belügyminisztérium, és úgy az autonómia, mint a belügyminisztérium a deficitmentes költségvetést az iparosítás fontos gazdasági érdeke elé helyezi. Hiába lesz ipari minisztériumunk, — talán hathatósabban fogja ezt a szempontot képviselni — de eredménnyel ezt a problémát addig megoldani nem lehet, amíg a magyar vidéki városok a villanyerőiből külön közigazgatási kiadásaik fedezésére szolgáló bevételeket akarnak maguknak biztosítani. Es itt van, t. Képviselőház, ennek a törvényjavaslatnaik az a további indokolása, hogy szükségessé válik az^ ipar szempontjából számos nyersanyag feltárása és kitermelése. Hát, sajnos, nincs olyan kiváló miniszter, nincsenek olyan kiváló szakemberek, akik ebben -a kegyetlenül megcsonkított országban az ipar szempontjából praktikus értékű nyersanyagforrásokat tudánnak felfedezni. Ásványi kincseinktől annyira megfosztottak bennünket, hogy hiába keresnők azokat az ipari nyersanyagokat, amelyek a magyar iparnak ebből az irányból egy újabb impulzust adnának, azokat nem találjuk. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. De a gyakorlati élet nyomán csak egy adatra mutatok rá. Nemzetközi szempontból egyetlen fontos árványi termékünk van s ez a, bauxit. Ezt a bauxitot mégis mint nyersanyagot vagyunk kénytelenek exportálni, mert a magyar viszonyok nem alkalmasak egy aluminiumgyár létesítésére. (Drózdy Győző: Már megvan! A csepeliek csinálják!) Bocsánatot kérek, az egy aluminiumárugyár, tehát nem a nyersanyagot dolgozza fel. (Drózdy Győző: Tévedés!) Méltóztassék elhinni nekem, t. képviselőtársam, hogy ez egy aluminiumárugyár és nem aluminiumgyár, mert az aluminiumgyár létesítése, sajnos, messze ágazó volna... (Drózdy Győző: Tévedés ! Már két hete, hogy megnyílt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Drózdy Győző: Ott igenis aluminiumot gyártanak bauxitból! — Bródy Ernő (Magyar Pál felé): Folytasd! Hagyd már az aluminiumszakértőket! — Derültség. — Elnök csenget.) Magyar Pál:. •. nem utolsó sorban azért mert vegye tudomásul t. képviselőtársam, hogy az alumíniumgyártáshoz egy olyan olcsó áramerő szükséges, amelyet a miniszter úr a magyar viszonyok között olyan feltételekkel, amint ezt Svájcban, vagy Németországban látjuk, — sajnos — münden energiája és rátermettsége amellett sem tud majd az iparnak rendelkezésére bocsátani. (Horváth Zoltán: Majd ezt is megreformálják! — Dinnyés Lajos: Jön az aluminium-reform!) Az ipar számára új nyersanyag-lehetőségek előteremtése — ha szabad ilyen reményeket emelnünk — elsősorban a mezőgazdaság terén lehetséges. ,Ezek a földmívelésügyi minisztérium tárcájába tartoznak, és ha a mezőgazdasági termelés átállításával fokozottan fogunk ipari növényekkel rendelkezni, akkor lehetnek ezirányú reményeink, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a bennünket környező országok autarkiája éppen a mezőgazdasági terményekkel szemben hozza a legnehezebb helyzetbe a magyar ipart és a magyar mezőgazdaságot. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Hiszen valamikor a magyar liszt világszerte elismert cikk volt, ma pedig a legközvetlenebb, legtermészetesebb piacainkra sem tudunk lisztet exportálni, mert az ottani malomérdekeltségek állásfoglalása és hatalma folytán legjobb esetben is^csak a búzaexport érhető el. (Farkasfalvi Farkas Géza: Arucseref orgalom ! A mezőgazdasági terményekkel hozzunk be olcsó iparcikkeket! Ez az egyedüli, ami ma lehetséges Magyarországon! — Rupert Rezső: Ehhez nem kell ipari minisztérium! — Farkasfalvi Farkas Géza: De sok a pénzünk, nem tudunk mit csinálni vele!) • jrtr T. Képviselőház! Farkas Géza t. barátom megjegyzése csak arra a replikára késztet engem, hogy nagyon sok olyan területet tudnék még megjelölni, ahol segíthetnénk, ahol nem kellene újabb kiadás, ahol nem kellene a teljesítőképességgel szembehelyezkedő új intézményt életrehívni (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) és ahol nem is kellene a termelési ágak közötti harmóniát megbontani. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Mert .méltóztassanak elhinni, hogy az, aki a mezőgazdasági problémákkal elmélyedve foglalkozik, hovatovább fel kell, hogy ismerje azt a tényt, hogy a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság^ relációjára nézve áll az a gazdasági törvény, hogy a hiányok pótlása, az indokolt kérelmek teljesítése nem olyképpen érhető el biztonságosan, hogy a már meglévőt lerontjuk, hogy 24