Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

128 Az országgyűlés képviselőházának több problémája a munkanélküliségnek minden téren való jelentkezése. Ha azonban ezzel a nehézséggel szembe akarok szállani, akkor szerény véleményem szerint nem új adminisztráció létesítésére, {Ügy van! balfelől.) ihanem olyan gazdaságpolitikai intézkedéseikre van szükségem, amelyek nyomán új vállalkozási lehetőségek támadnak, amely új vállalkozási lehetőségek munkahelyet jelentenek az elhelyezkedésre váró ezrek, sőt tízezrek számára Azt kellene mondanom, hogy gyártelepekre, nem pedig aktagyárakra van szükségünk, (Ügy van! balfelől.) mert a mai körülmények között, — a leendő iparügyi minisztérium vezető segédről a legjobb szándékot és a legjoibib kvalitásokat tételezve is fel — végeredményiben, — és sajnos, a gazdasági viszonyok ismeretében merem ezt állítani, — ez az új minisztérium az előadó úr részéről vázolt lehetőségekkel szemben nem fog másnak bizonyulni, anint az aktaszaporítást szolgáló adminisztrációnak, amit már éppen eléggé érzünk ma is, amikor olyan ügyek elintézéséről van szó, amelyek nem egy ininisztérruim hatáskörébe tartoznak. Hiszen t. képviselőtársaim, akik a gazdasági életben mozognak, tvagy választóik ügyeit kell időnként a minisztériumokban elintézniük, szorgalmazniuk, szipmorúan kell, hogy tapasztalják, hogy a normális elintézésnél is lassabban mennek az ügyek előre, ha egy-egy ügyre nézve tölbb minisztériumnak van kompetenciája; egy-egy ügynek elintézése igen gyakran azért szenved felesleges késedelmet, mert hatásköri féltékenységből (Ügy van! balfelől.) és egyéb, az adminisztrációban, a bürokráciában elkerülhetetlen szempontok érvényesülése folytán az akta fontosább, mint maga az tügy. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon expeditív!) Hogy ez mennyire így van, hogy a gazdasági élet szempontjából maga a kormány is felismerte a közbeszóló képviselőtársam részéről említett expeditív rendszer szükségességét, ebben a tekintetben egyébre sem kell utalnom, mint arra, hogy amikor a külkereskedelmi ügyek intézése a gyors elhatározást, az aktáktól függetlentíett intézkedést tette szükségessé, maga iktatott he egy új külön szervet a végből, hogy az akta, az adminisztráció lehetőleg lépést tudjon tartani azzal a tempóval, amelyet a mai körülmények között az élet diktál. Mielőtt rátérnék arra, hogy ez a törvényjavaslat, illetve az ennek nyomán létrehívott iparügyi minisztérium szolgálja-e azokat a gazdasági feladatokat, amelyeknek teljesítése ebben a pillanatban olyan fontos, nem zárkózhatom el annak elvi kijelentése elől, hogy még az esetben is, ha sokkal nagyobb valószínűségét látnám annak, hogy e törvényjavaslat nyomán a kis- és középipar oldaláról jövő számos panasz eredményesebb elintézésre számíthat, mint eddig és ha mindazok a célok, amelyeket e törvényjavaslat indokolásában megemlít, valójában a gazdasági realitásokhoz is tartoznának, én elvi okoknál fogva szembehelyezkedem minden olyan tervezettel, amely a már amúgyis szélesre méretezett állami adminisztráció újabb kibővítését jelenti. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben a Házban ennek a kormánynak, illetőleg mondjuk az előző kormánynak a pénzügyminisztere jelentette ki, hogy a magyar gazdasági problémák megoldásának egyik legfontosabb és első helyen álló feltétele az, hogy áttérjünk Nagy-Magyarország fényes palotára emlékeztető adminisztrációjáról egy, a csonka 12. ülése 1935 május 15-én, szerdán. ország viszonyaihoz jobban illő, polgári házra emlékeztető adminisztrációjára. Tisztelettel kérdem, hogy ha már most akár az előterjesztett költségvetésre gondolunk és annak számadatait tesszük vizsgálat tárgyává, akár ezt a törvényjavaslatot, hol érvényesül végre az a tendencia, amely ezt az adminisztrációs leegyszerűsítést megakarja valósítani? Hiszen mi a meglévő palotához most egy újabb termet építünk. Es hiába hivatkozik ez az indokolás arra, hogy ezzel a minisztériummal kapcsolatban alig lesznek újabb kiadások, hiába preliminálja az átalakítással kapcsolatos kiadásokat százezer pengőiben, az én szerény véleményem szerint abban az időszakban, amikor a túllépésekkel kapcsolatban egyszerűen azt a magyarázatot kapjuk, hogy az előirányzott összeg a kiadások fedezésére nem volt elegendő, nem tudok hazirozni ezekre a számokra sem és mint a gyakorlati élet embere, előre merem állítani, hogy igenis ez az új minisztérium messzemenő új kiadásokat fog jelenteni és ezzel kapcsolatban a magyar költségvetésnek egy újabb súlyos tételével fogunk találkozni. T. Képviselőház! Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak azzal az álláspontjával szemben, hogy egy kiadásnál nemcsak azt kell vizsgálnom, vájjon arra a kiadásra az. anyagi erőim alkalmasak-e, elegendők-e, hanem azt is, hogy annak nyomában milyen hatásokat tudok kiváltani, — arra a tiszteletteljes álláspontra kell helyezkednem, hogy a magyar gazdasági élet viszonyai már régóta előírják, hogy végre alkalmazzuk azt a pénzügyi tételt, hogy az egész államháztartást úgy kell méreteznünk, hogy megfeleljünk annak a pénzügyi feltételnek, hogy közcélokra ne kelljen a termelőélettől a feleslegeket messze meghaladó összegeket elvonni; mert igen sok hasznos, t igen sok rendkívül nagy jelentőséggel bíró célkitűzést tudok magamnak elképzelni, amelyekre a mai viszonyok között nem tudunk vállalkozni azért, mert szegények vagyunk, inert nincs rá fedezetünk. És ha a múltba visszanyúlok, bármilyen nagyjelentőségűnek ismerem is el egy ország gazdasági életében egy új minisztérium létesítését, szomorúan kell gondolnom arra, hogy máris számos olyan tétele volt a magyar életnek, amely elől azzal a megokolással térünk ki, hogy nincs rá fedezet, szegények vagyunk, nem vagyunk képesek a legjogosabb igényeknek sem megfelelni. Ennél a gazdasági javaslatnál említem meg azt is, hogy indokolatlannak tartom az adminisztráció további kiépítését és terjeszkedését akkor, amikor a rokkantak járulékát kénytelenek vagyunk olyan alacsony összegben megállapítani, hogy ebben a tekintetben a legutolsó helyen állunk Európa országai között és olyan fontos nemzeti becsületbeli kötelezettséget, mint a hadikölesönök valorizációja, nem vae-vunk képesek teljesíteni. Ilyen viszonyok között tehát én elvi szempontból kifogásolom azt, hogy a gazdasági élet teljesítő képességével nem számolva, életbe léptessünk olyan intézményeket, amelyekre nézve csak annyi bizonyos, hogy újabb megterhelést jelentenek a termelőélet számára, minden egyéb várakozás pedig legalábbis kétséges. T. Ház! Ettől az elvi állásponttól eltekintve» nem térek ki az elől a feladat elől sem, hogy vizsgálat tárgyává tegyem, vájjon jogosak-e azok a várakozások, amelyeiét a működésbe ho-