Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-12
Az országgyűlés képviselőházának : követő évtizedekben a század elejéig ez az ország minden kaputos emberből nagyságos urat csinált és aztán a század elejétől a mi éveinkig ugyanezekből a nagyságos urakból méltóságos urakat.« Állítom, hogy a kérdésnek, a mi belső társadalmi változásaink kérdésének iilyenmódon való megítélése minden malicia mellett is egészen helytelen, mert az, aki megnézi a statisztikai adatok tükrében, a statisztikai számok bizonysága mellett, hogy mi történt ebben az országban tényleg az utóbbi évtizedekben, az meg fogja állapítani, hogy itt igenis jelentős változások következtek be. Ezeknek a változásoknak lényege az, hogy egy országból, amely túlnyomóan agrárjellegű volt, az utóbbi 30—40 év alatt egy erősen indusztrializálódott ország lett. Mármost nagyon érdekes, hogy ez a változás, mikor veszi kezdetét és milyen körülmények között indult meg ez a folyamat az ország életében, A változás első tudatos nyomával és a változásra való törekvésnek első jeleivel az 1900-as évek körül találkozunk, az 1900-as éveket megelőző évtizedben a Millennium körül. Ezeknek a millennáris ünnepségeknek fényénél jött rá először az ország gazdasági közvéleménye arra, hogy a kiegyezési koncepciónak gazdasági része az ország szempontjából súlyos hátrányokat jelent. Ennek a millenniumi ünnepségnek megnövekedett öntudata mellett volt bátorsága ennek a közvéleménynek először kritikát gyakorolni a 67-es kiegyezés gazdasági része fölött, mondván, hogy ennek a kiegyezésnek keretében mi ellátjuk a magunk mezőgazdasági termékeivel a monarchia másik felét és iparcikkeket kapunk onnan, de ha megnézzük ennek az árucserének mérlegét, akkor rá kell jönnünk arra, hogy annak az árumennyiségnek, amelyet mi bocsátunk a túlsó oldal rendelkezésére, szociális értéke jóval kevesebb, mint azé, amit mi onnan kapunk. Ebben az időben jelentkeznek először a népesedési problémák. Az ország, népsűrűsége az 1900-as évek körül eléri négyzetkilométerenként a 60 főt. Ennek elsősorban az a következménye, hogy szociális kérdések kerülnek előtérbe. Az Alföldön ezekben az években találkozunk az agrárszocializmus első megmozdulásaival. Ezekben az években döbbent rá az ország közvéleménye, mégpedig ennek a közvéleménynek nemcsak gazdasági része, hanem a másik fele is arra, hogy a kivándorlás, amelyről itt nem kell adatokat mondanom, minő szörnyű vérveszteségbe az országnak. Szörnyű veszteség volt ez azért is, mert az ország legjobb erőinek idegen országokba történt eltávolítását jelentette. Ezekben az években kerül először napirendre a földreform és a latifundiumok kérdése. Nagyon érdekes ezekben az években, hogy a korábban felgyűlt kisebb tőkék már az iparban keresnek elhelyezkedést ós az 1900-as évek legelején a delegációban már sürgetik, hogy a magyar ipar részesedjék megfelelően azokban a közszállításokban, amelyek a közös hadsereg és a közös haditengerészet számára váltak szükségesekké és amelyek túlnyomó részben a monarchia másik felén létesült ipar számára jutottak. Ez a fejlődési folyamat az én megítélésem szerint kulminál azután az 1907:111. törvénycikkben. Az 1907:111. te. meghozatala ugyanis nyilt szembehelyezkedés az 1867-i kiegyezés gazdasági elgondolásaival s ezeknek az elgondolásoknak a leghatározottabb tagadása, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy ez a törvény lehetővé tette a kormányzat számára azt, hogy szubvenciók nyújtásával,^ messzemenő adópolitikai és tarifális kedvezmények engedé- I ?. ülése 1935 május 15-én, szerdán. 125 lyezésével stimulatív erőket teremtsen a magyar ipar erősítése irányában. T. Ház! A következő periódus, a háború négy éve, amelynek részleteivel — minthogy azok egészen kivételes körülmények között lezajlott gazdasági események voltak — foglalkozni nem kívánok. Ellenben szíves engedelmükkel rátérek arra, hogy milyen irányt vett a fejlődés a háború befejezését követő másfél évtized alatt. Mint méltóztatnak tudni, a békeszerződés nemcsak politikai tekintetben, de gazdasági tekintetben is új életfeltételeket szabott meg az ország számára. Ezek között az új életfeltételek között kellett gondoskodni nyolcmillió — akkor még nem egészen nyolcmillió — magyar exisztenciájáról. Már most az a kérdés, hogy az akkori viszonyok hogyan determinálták a magyar kormány idevonatkozó elhatározásait. Ezek között a tényezők között a legfontosabbak egyike volt a szomszédos országok csaknem teljes elzárkózása tőlünk, illetőleg a magyar agrárproduktumok átvétele elől. Merem állítani, hogy ennek az elzárkózásnak egészen más okai voltak, mint aminő okokat a magyar közvélemény ebben a vonatkozásban ismer. Ennek az elzárkózásnak az okai között a legnagyobb szerepet az a körülmény játszotta, hogy az utódállamok gazdasági téren iis meg akarták teremteni a maguk önálló nemzeti életének a feltételeit. Csehország elzárkózása sokkal inkább magyarázandó azzal, hogy — az önálló állami keretekben újjászervezett Csehország — teljesen függetleníteni kívánta és akarta magát a magyar Alföld agrárproduktumaitól. Sokkal inkább játszik ez a körülmény abban szerepet, mint bármely más szempont, amit idevonatkozólag elő szoktak adni. A másik tényező, amely ebben az irányban determinálta a fejlődést, az ország pénzügyi mérlegében éveken keresztül mutatkozó súlyos hiány volt. Ez a hiány egyre nőtt, annak ellenére, hogy nem lehetett azt mondani, hogy az ország nagy tömegei a minimális életszínvonal felett tudták volna kielégíteni szükségleteiket. Az ország többet fogyasztott, mint amennyit termelt és ennek kényszerű következménye az a nagymértékű eladósodás volt, amelynek mértékére jellemző adatokat tartalmaz a Népszövetség által 1931-ben ideküldött pénzügyi bizottság jelentése. Méltóztatnak tudni róla, hogy ennek a bizottsági jelentésnek a megállapításai szerint a magyar pénzügyi mérleg hiánya 1926—1930 között kereken 1500 millió pengőt tett ki, úgyhogy a hiány évenkint átlagosan 300 millióra volt tehető. Ez volt a másik determináló tényező, amely kényszerű módon terelt bennünket az iparosodás irányába, mert hiszen enélkül az ipari termelés nélkül ennek a hiánynak az elűntetésére mód egyáltalán nem kínálkozott. A harmadik ilyen tényező a népesedés rendkívül fontos kérdése. A népsűrűséggel kapcsolatos adatokról az utóbbi időben nemcsak a magyar gazdasági szakirodalomban, hanem a politikai irodalomban is sok szó esik. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy amíg a magyar népsűrűség a század fordulóján 60 körül volt négyzetkilométerenként, addig a háború befejezése után ez a népsűrűség már 80-ra emelkedett. Nem térek vissza azokra a különleges okokra, amelyek ezt előidézték. Ez a népsűrűség az utolsó tíz év alatt még tovább fokozódott, mert az 1930. évi 'népszámlálás eredményei szerint négyzetkilométerenként a népsűrűség 94-et tesz ki. 23*